A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)

Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében INKEY KÁZMÉR Palini Inkey Kázmér 1818. február 23-án született Inkey János császári királyi kamarás, táblabíró és Majthényi Erzsébet negyedik fiaként. Jogi tanulmányai befejeztével 1840-ben a kapornaki járás szolgabírájává választották, de 1844-ben lemondott. A zalai liberális ifjúság köréhez tartozott, egyike volt kortesvezéreinek. 1847-ben megnősült, egy osztrák származású grófnőt, a „világszép" Brechtold Eleonórát vette feleségül. Az 1848-as forradalom idején bánfai birtokán gazdálkodott. Jellasics horvát bán Magyarország elleni készülődésének hírére állt be önkéntes nemzetőrnek. Századosi rangban vett részt a horvátok által megszállt Nagykanizsa felszabadításában, 1848. okt. 3-án, majd a zalai önkéntes nemzetőrökből szerveződő 47. honvédzászlóalj századosaként Perczel Mór muraközi hadjáratában harcolt a császáriak ellen. 1848 telén zászlóaljával a Központi Mozgó Seregben, 1849 tavaszától a világosi fegyverletételig a Klapka György ill. Nagysándor József vezette I. Hadtest kötelékében küzdötte végig a szabadságharcot. A tavaszi hadjárat idején, különösen a váci és nagysallói csatákban tűnt ki vitézségével, ezért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. Időközben - 1849. ápr. 18-tól - őrnagyi rangban ő lett a 47. honvédzászlóalj parancsnoka. Az ütközetekbe fiatal felesége is elkísérte. Katonái szórakoztatására és lelkesítésére még zenekart is szervezett, díszes egyenruhát készíttetett nekik. Inkey Kázmér és zászlóalja Buda visszavételénél is hősiesen harcolt, az elsők között jutottak fel az ostromlott várfalra. A világosi fegyverletétel után Inkeyt büntetésből közlegénynek sorozták be a császári hadseregbe, de családja váltságdíj fejében kiváltotta. Visszatért bánfai birtokára gazdálkodni. A kiegyezés után eladta birtokait, katonának állt. Őrnagyként reaktiválták a királyi honvédségbe, 1872-ben pedig ezredessé nevezték ki. 1876-ban vonult nyugállományba. 64 éves korában, 1882. december 2-án hunyt el. A családi temetkezési helyen, a palini Inkey kápolnában helyezték végső nyugalomra. Irodalom: Gőcze Rezső: A palini Inkeyek a késői feudalizmusban. In: Honismeret, 1988. 1. sz. 19-24. p. Bona: 17. p. 81