Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton (Budapest–Barcs): Törökök a Délnyugat-Dunántúlon (A barcsi török palánkvár)

KO VA CS Gyöngyi - RÓZSÁS Márton (KANYAR 1989, 91; KERECSÉNYI 1993, 258), majd rövid idő elteltével újjáépült. 1664-ben, Zrínyi Miklós téli hadjárata (BERKESZI 1886, 255; ESTERHÁZY 1989, 139-140) során ismét felgyújtották, de ezután már végleg pusztulásnak indult. Ismereteink szerint Barcs török várát 1664-ben említik utoljára a végvári harcokban. Evlia Cselebi török utazó, aki a környéken 1664-ben, a téli események után fordult meg, s Boszniából Kanizsára menet ismerteti Valpót, Siklóst, Szigetvárt, Babócsát, Berzencét és Kanizsát, Barcsról már nem ír (EVLIA 1985, 531-571). A török ellenes visszafoglaló harcok (1684-1686) ugyan még érintették Barcsot, ahol a szigetvári törökök sáncot is építettek, hogy megakadályozzák néhány császári szövetséges csapattest átkelését a Dráván (RÚZSÁS 1979, 11; VASS 1993, 212-213), ezek az események azonban már nem tartoznak a török palánk történetéhez. A téli hadjáratban résztvevő Esterházy Pál „Mars Hungaricus" című munkájában részletesen beszámolt a harci eseményekről, ugyanakkor az elfoglalt erősségek egyrészéről, így többek között a barcsiról is, vázlatos alaprajzot is készített. Ez a méretarány és pontos tájolás nélküli alaprajz (ESTERHÁZY 1989, 140) máig az egyetlen ismert ábrázolás a várról (1. kép 1). A rajzon egy közvetlenül a Dráva partján elhelyezkedő, vizesárokkal övezett, nagyjából négyszög alakú erősséget láthatunk, melyet három sarkán ó-olasz bástya, egy sarkán pedig félkör alakú rondella erősít. A Drávára néző oldalon középen még egy kisebb, háromszög alakú bástya nyúlik a folyó felé. A vár központi része a „castellum", ennek egyik helyisége a „moscha" azaz a mecset. A kapuhoz híd vezet, előtte jellegzetes, háromszög alakú védőmű van. Ez a vár mára teljesen elpusztult, területe nagyrészt beépített vagy magántulajdonban levő kertekkel művelt. Alaprajzának tisztázására jelenleg már nincs mód, de a terepviszonyok és az ásatási szelvényekben előkerült jelenségek alapján irányát meghatározhattuk, s néhány részletének helyét is azonosíthattuk. Az erősség a helyszíni munkák alapján északnyugatdélkelet irányban állt, három bástyával délkelet felé. Teljes, a várárkot és a bástyákat is magába foglaló kiterjedése nagyjából 100 x 80 m, a tényleges várterület ennél azonban kisebb lehetett. A domborzat halványan még őrzi a várárok vonalát a keleti oldalon, a Dráva felőli oldalon pedig a délkeleti bástyának a helyét, amit a hajdani magasparton egy közel háromszögletű kisebb kiemelkedés jelez. A „castellum"-ot nem sikerült körvonalazni. Miután az ásatásokkal és felszíni bejárásokkal átvizsgált helyszínen csak hódoltság kori emlékanyag jelentkezett, a vár e központi épületét is török korinak kell tartanunk. A meglehetősen korlátozott régészeti munkák a várnak csupán kis töredékét érintették, így a jelenségeket legfeljebb részletekben, de átfogóan semmiképpen sem tudjuk értékelni. Számos kérdés tisztázatlan maradt, s eddigi megfigyeléseinket is további kutatásokkal kell még alátámasztani. Az ásatások során (2. kép) két pusztulási réteget dokumentáltunk (4. kép 6. számú rétegek), ezek régészetileg is igazolták, hogy a vár kétszer leégett. A felső járószinten nagyobb, az 1664. évi alaprajz „kastélyának" keleti részével valamilyen módon talán kapcsolatba hozható épület részleteit (3. kép IB, 3) figyeltük meg. Ez az épület a karó- és áglenyomatos vastag paticsfal-omladékokból kiindulva felmenő falú fa- illetve paticsépület volt, mely a rétegviszonyok alapján csak a 17. század közepe felé épült meg. A szelvényekben égett platnikra. (ezek egyrésze téglával volt körülrakva), továbbá tűzhelyekre illetve kályhák téglalábazataim bukkantunk (3. kép IB, 5. kép, 7. kép 2, 8. kép 1). Az említett 17. századi paticsépületen belül szemeskályhának kupa alakú kályhaszemeket tar82