Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László (Nagykanizsa): Római halomsírok Zalában

NÉPEK A MURA MENTÉN 1997 HORVÁTH László RÓMAI HALOMSÍROK ZALÁBAN Ha valaki korábban a pannóniai római halomsírokkal foglalkozott, akkor alapvetően Sági Károly 1943-ban megjelent munkájára támaszkodott. Az utóbbi évtizedekben azonban néhány új anyagközlés és nagyon fontos tanulmány jelent meg elsősorban Bónis Éva, Fitz Jenő, Müller Róbert és Palágyi Sylvia tollából. Ezek a munkák elősegítették és nagyrészt előre vitték a pannóniai halomsíros temetkezésekkel kapcsolatos kérdések tisztázását. Ennek ellenére nem tartjuk elegendőnek a dunántúli római halomsírok feltárásának mennyiségét ahhoz, hogy minőségileg is finomabb, átfogóbb következtetéseket tudjunk levonni. A mennyiség és a minőség jó kapcsolatára figyelmeztetnek bennünket Stanko Panic és Otto H. Urban alapvető munkái. Az utóbbi két évtizedben több római halomsírt tártunk fel Zala megyében és elkészült Tábori László, volt régészeti asszisztens munkájaként az a kataszter, amelyik az összes zalai halomsírt térképezi fel. Külön hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy két közepes sírszámú halomsíros temető teljesen fel lett tárva (Söjtör, Gelsesziget) és néhány kisebb sírszámú is (Nagykanizsa-Katonatemető, Nagyrécse). Ezekről a munkálatokról röviden beszámoltunk a várpalotai konferencián 1988-ban, s egy összefoglaló köteten most dolgozunk. Mindegyik ásatásunk leletmentés volt, mivel a halomsírokat vagy a mezőgazdasági művelés, vagy a modern kincskeresés megbolygatta. Leletmentéseink közben terveztük el, hogy fel kellene mérnünk a megyében található halomsírokat. Ha összehasonlítjuk a Sági K. és O. H. Urban által közölt térképeket (1. kép), valamint az általunk rögzített halomsíros temetők térképét, akkor szembetűnő a temetők számának rendkívüli gyarapodása: jelenleg 66 lelőhelyen összesen 383 halomsírt figyeltünk meg. A halomsíros temetők közül a legnagyobb százalékot az egyedülálló halmok teszik ki, míg a közepes sírszámúak 5-15 halomból tevődnek össze. Természetesen jelenleg még nem tudjuk biztosan, hogy mindegyik halomsír római kori-e? A legnagyobb sírszámú temetők kivétel nélkül a Borostyánkő út mellett helyezkednek el (2. kép). Röviden ismertetem azokat a halomsírokat és halomsíros temetőket, amelyeket az elmúlt években tártunk fel leletmentés alkalmából: 1. Nagykanizsa-Alsóerdőben egy magányos halomsír feltárására került sor. A nagyobb méretű (15 x 14 x 1 m) halom alatt találtuk meg a kisméretű sírgödröt („Brandgrubengrab"), mely a máglyán átégett szegényes leleteket őrizte a csontszilánkokkal együtt. A legfontosabb lelet ezek közül egy terra sigillata tál töredéke (Pfaffenhofen, Helenius kör, Pf 27. tojásfüzéres típus), amelyet 210-240 közötti időpontra lehet keltezni. 2. Nagykanizsa-Felsőerdőben négy középméretű halom állt egymás mellett sorban, melyek közül hármat tártunk fel. Az egyik teljesen ki volt rabolva. A másik kettőben, a sírgödörben egy terra sigillata tál 3. század középső harmadára keltezhető töredékei (Pfaffenhofen, Dicanus kör) kerültek napvilágra. Ezt a keltezést még megerősíti egy korai T-alakú bronzfibula töredéke. 3. Nagykanizsa-Katonatemető dűlőben két halomsírt és két „lapos" sír feltárását végez31