Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)
Halász Imre (Zalaegerszeg): A Csáktornyai Tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában
A Csáktornyai Tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában A miniszter kinevezte a képző nyolctagú igazgatóságát és a tanári testületet. Az alapító oktatói testület névsora a következő: igazgató Bárány Ignác rendes tanárok Lázár Gyula Praschek József zene-, torna-, és a horvát nyelv tanára Margitai József segédtanár Pókász Imre gyakorlóiskolai tanító Paksy Győző óraadó rajztanár Rhédey Ferenc hitoktatók Peczek Péter - római katolikus Schwarz Jakab - izraelita. A frissen megnyílt intézet vezetésének nem kis problémát okozott, hogy döntő többségében magyar anyanyelvű hallgatók jelentkeztek a tanítóképzőbe. Pedig a kultuszkormányzat szándéka szerint Horvátországból várták a jelentkezők nagy részét, ezért is létesítették a tanítóképző intézetet a horvát és szlovén határok közelében. S miután a jelentkezők közül sokan csak magyarul beszéltek, a tanári karnak kellett lépéseket tenni annak érdekében, hogy a leendő tanítók horvát nyelvű képzést is kapjanak, így a tanítóképzőben töltött éveik után döntően nem magyar anyanyelvű községekben is kaphassanak tanítói állást. A tanítóképző igazgató tanácsa heti két órában határozta meg ennek a képzésnek az óraszámát, hozzátéve, hogy a horvát nyelvet a muraközi dialektusban kell tanítani. A vallás- és közoktatásügyi miniszter még 1879-ben jóváhagyta az igazgatótanács döntését, hozzátéve, hogy „Az e tekintetben kifejtendő eredmény különös figyelemmel kisérendő s arról ide minden tanév végén kimerítő jelentés teendő." Ugyanakkor megbízta Margitai József intézeti tanárt a horvát nyelv tanításával. Az 1854. március 9-én a Zala vármegyei Cserencsócon született Margitai apja a Muraközben volt kántortanító, így elemi iskoláit is itt végezte, ami után nagykanizsai gimnáziumi és csurgói tanítóképzői évek következtek, melyet 1874-ben fejezett be. Az ezt követő évben a magyar neveléstörténetben sajátos szerepet játszó polgári iskolai tanítói oklevelet is szerzett énekzenéből, ezután 1878-ban a Nemzeti Tornacsarnokban részt vett egy tornatanfolyamon, aminek végeztével főgimnáziumi tornatanítói képesítést szerzett, majd 1879-ben Budapesten tett tanítóképzői zenetanári képesítő vizsgát. Eddigi tanítói pályafutása is a nemzetiségi területhez kötődött. Tanítói pályáját a Muraközben kezdte - nagyapja utódja lett (!) -, majd Csáktornyára került a községi iskolához segédtanítónak, és egy év múlva itt lett rendes tanító. Hat évet tanított, ebben az iskolában, miközben karnagya volt a helyi dalárdának, magyar népzenekart szervezett, szerzett zenét, férfinégyeseket és gyermekdarabokat. A Kisfaludy Társaság számára muraközi népdalokat gyűjtött és fordított, emellett több egyházi éneket is írt. Több cikke jelent meg a zenéről a Zalai Közlöny, a Néptanítók lapja és a Harmónia című lapokban. A rendkívül sokoldalú, nemcsak a tanításban, a zenében, zeneszerzésben, hanem a szervezésben is járatos Margitai alapításától a Csáktornyai Tanítóképző Intézet egyik legismertebb tanára, majd 1890-től annak - sorrendben a - harmadik igazgatója lesz. Rendkívül sokoldalú publicisztikai tevékenysége gerincét 1880-tól a muraközi horvát iskolák számára írt könyvei képezik. 1880-ban jelenik meg a muraközi horvát iskolák számára készített ábécés könyve, egy évvel később pedig a második, harmadik és negyedik osztályok számára készített olvasókönyvei, majd ugyanezen iskolák számára átdolgozta és kiadta Groó 233