Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Halász Imre (Zalaegerszeg): A Csáktornyai Tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában

HALÁSZImre A tanköteles gyermekek számának megoszlása Zala megyében Nemzetiség tankötelesek száma tankötelesek aránya %-ban magyar 43.108 73,27 német 807 í 1,37 vend 2.334 3,96 szerb 4 r 0,006 horvát 12.577 21,37 összesen 58.830 100,00 A törvénynek az állami oktatásigazgatás területi szervének, esetünkben a Zala Vármegyei Tanfelügyelőségnek és az egyházkormányzati szempontból illetékes egyházmegyének, a zágrábi egyházmegyének együttesen kellett érvényt szerezni. A népoktatási törvény megalkotása utáni időszakban a Zala Vármegyei Tanfelügyelőség és a zágrábi egyházmegye kapcsolatát inkább a kölcsönös megértés, a közös gondok megoldásának útkeresése jellemezte. 1871-ben a Megyei Iskolai Tanács lefordíttatta az új tankönyveket muraközi horvát és vend nyelvre. Lisziák Ferenc ügyvéd fordította le a tananyagot a kinyomtatás előtti korrektúrát - ma úgy is mondhatnánk, a lektorálást - a csáktornyai járás főszolgabírája, a helyi iskolaszék elnöke, Molnár Elek végezte el. A következő évben pedig lefordíttatta a tanítói segédkönyveket - ahogy akkor nevezték - a vezérkönyveket is a Tanfelügyelőség, mely valamennyi nemzetiségi iskolát ellátott ezekkel a kiadványokkal. Feltételezhető, hogy a kezdetben kiegyensúlyozottnak mondható viszonynak egyrészt személyi okai voltak, másrészt pedig a törvény bevezetésének időszakában mindkét fél a megvalósításra összpontosított, ekkor még nem tudva, hogy milyenek lesznek ezek kihatásai. A hetvenes évek közepére azonban a korábbi kiegyensúlyozott viszony felbomlott, a korábbi ellenkezőjére fordult. Ennek kiváltó oka az volt, hogy Zala vármegye meglehetősen szerencsétlenül felvetette, hogy ez a terület kerüljön ki a zágrábi érsekség egyházkormányzati fennhatósága alól. Ezt a törekvést nem hagyhatták szó nélkül az érzékenységükben megsértett horvátok, s megindult, sőt fokozódott törekvésük arra, hogy a Muraközt közigazgatásilag csatolják Horvátországhoz. Törekvésük nem volt minden precedens nélküli, mert 1849-ben a Bach-korszak közigazgatása már megvalósította ugyanezt, s csak 1861-ben történt meg a történelmi Zala megye közigazgatási helyreállítása. A kölcsönös vádaskodások, uszítások időszakában olaj volt a tűzre, mikor az 1879. évi XVIII. te. elrendelte a magyar nyelv tantárgyszerinti oktatását a nem magyar tannyelvű népiskolákban. Itt kell megjegyeznünk, hogy voltaképpen három oktatási törvényről van szó: a már említett 1879. évi a népiskolákban, az 1883. és az 1891. évi pedig a középiskolákban valamint a kisdedóvókban tette kötelezővé a magyar nyelv tanítását, s az ország összes pedagógusától megkövetelte a magyar nyelv írásban és szóban történő megfelelő szintű ismeretét. Trefort Ágoston kultuszminiszter úgy érvelt, hogy ezzel nem akarja a kultuszkormányzat a nemzetiségekre rákényszeríteni a magyar nyelv elsajátítását, mindössze módot kívánnak nyújtani erre. Nem tagadta azonban, hogy ezek egy magyarosító politika első lépései lehetnek: „Egyelőre meg kell teremteni a magyarul tudók kvantitását, majd idő folytán céltudatos és határozott irányú nemzeti politikával természetszerűen megalakul abból a magyarul érzők kvalitása." - idézi Katus László a kultuszminiszter szavait. A népoktatási törvény parlamenti vitájában Mocsáry Lajos kemény szavakkal bírálta ezt a 230