Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

Josip Jellačič altábornagy a magyar szabadságharcban fog tenni magyar, szláv vagy román között, Saját érdekeit mindegyik felett abszolút módon érvényesíteni fogja. Persze egy katona viselkedése aligha tudja követni a politika sokszor kiszámíthatatlan mozgását, ezért volt az, hogy 1848 nyarán Jellačič „túljátszottá" a szerepét és ezzel az udvarral is szembekerült. Az is igaz ugyanakkor, hogy a bán értékítéletében az uralkodóhoz való hűség után rögtön ott következett Horvátország érdeke is, mely ilyen kiélezett helyzetekben előtérbe került. 1849 nyarán, amikor a magyar sereg győzelmesen vonult előre, Jellačič azonnal előállt a dél felé vonulás tervével, melyre nyilván Horvátország fedezése miatt volt szükség. Jellačič katonai képességek terén a magyar szabadságharc alatt nem mutatott fel különösebb tudást, tehetséget. Bár ezzel korántsem volt egyedül a császári-királyi hadseregben. Nála azonban ez azért jelentett nagyobb problémát, mert őt vélhetően báni méltósága miatt meg kellett tartani a beosztásában, véleményére figyelni kellett. Jellačič előjáróival szemben éreztette is kivételezett helyzetét és igyekezett megőrizni önállóságát. Mindig hangot adott véleményének és javaslatokkal bombázta felettesét. Önálló tevékenységre igazán 1849 nyarán nyílt lehetősége, ez azonban nagyon felemásra sikerült. Egy „szép" hadjárat befejezését egy csúfos vereséggel végződő ütközet jelentette. Jellačič táborszernagy a magyar szabadságharcban játszott szerepéért az osztrákoktól grófi címet, a horvátoktól lovas szobrot kapott. A magyaroktól pedig egy verset: „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, seregének seregünk nyomába'." 213