Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Bondár Mária (Budapest): Rézkori és kora bronzkori kutatási problémák a Délnyugat-Dunántúlon

BONDAR Mária A megye többi részének módszeres régészeti kutatása az 1970-es évek közepén indult meg Horváth Jolán, Horváth László, Müller Róbert, Vándor László, Kalicz Nándor terepbejárásaival (HORVÁTH 1970, MÜLLER 1971, VÁNDOR 1972) és kisebb ásatásaival (HORVÁTH 1984, KALICZ 1970, KALICZ 1976, KALICZ 1977, KALICZ 1978-1979). Ennek köszönhetően a korábbi állapothoz képest egyre több konkrét adat vált ismertté a különböző korszakok településeiről és temetkezéseiről. A régészeti kutatásoknak újabb lendületet, más dimenziót adott a Kis-Balaton rekonstrukciójához kapcsolódó leletmentés-sorozat. A nagy felületeken végzett ásatások gyakorlatilag minden korszakból új eredményeket hoztak: A középső rézkorból, a korábban csak felszíni gyűjtésből és néhány feltárt gödörből ismert Balaton-Lasinja kultúra csaknem teljes telepét tárta fel Virág Zs. Zalavárott, új ismeretekkel gazdagítva a korszak települési képéről, házépítéséről, fémművességéről alkotott korábbi elképzeléseket (VIRÁG 1989, 26; VIRÁG 1990, VIRÁG 1996, 30-31). A kis-balatoni leletmentések során sikerült feltárni a badeni kultúra immáron Zala megye belsejében lévő teleprészleteit (BONDÁR 1991, BONDÁR 1996a, 38-40) és kiscsaládi temetkezését Balatonmagyaródon (BONDÁR 1987). A kis-balatoni kutatások fontos eredménye, hogy meghatározhatóvá vált a késő rézkori „alaplakosság", s bizonyítani tudtuk, hogy a terület folyamatosan lakott volt. A telepek a késő rézkor teljes időtartamát reprezentálják a legkorábbi időszaktól, a bolerázi csoporttól a késő badeni kultúráig. A térségünkben feltárt lelőhelyek rövid életű, egyrétegű települések voltak, lakóik a föld felszíne fölé épített házakban éltek. Az ásatások során az egykori házakból csak a különböző növényi maradványokkal soványított paticsmaradványokat találtuk meg. A feltárások során kisebb gödröket, több, egymásba ásott gödörből álló ún. gödörkomplexumot, tűzhelyeket, tüzelésnyomokat lehetett megfigyelni, cölöpszerkezetű, földbeásott házra nincs adatunk ebből a korszakból. A településeken különböző háziipari tevékenységet folytattak (szövés-fonás, edénykészítés stb), a telepek körül földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Táplálékukat a vadászatokon elejtett állatok gazdagították. A késő rézkor végi kostolaci kultúrajelenléte is kimutatható a keszthelyi hamvasztásos sír ismeretében. A kora bronzkorban e területen korábban csak elméleti alapon feltételezett „zóki kultúra makói csoportjának" megjelenését lelőhely nem támasztja alá. Ugyancsak nem került elő a vučedoli kultúrába sorolható leletanyag sem. Horváth László (HORVÁTH 1984, HORVÁTH 1994) és Kalicz Nándor (KALICZ 1976) Nagykanizsa környéki terepbejárási és ásatási eredményeihez hasonlóan a Kis-Balaton térségében is bizonyíthatóvá vált, hogy itt a korai bronzkor a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kezdődik, amelynek több lelőhelyét is megtaláltuk (BONDÁR 1995, Pl. 3; BONDÁR 1996b, 56). A korai bronzkor utolsó szakaszából, a kisapostagi kultúra idejéből erődített telepmaradványt tártunk fel Balatonmagyaród-Hídvégpusztán (BONDÁR 1989, 32), s nyolc urnasírja is előkerült (HONTI 1996, 49). A lelőhelyek, mint láttuk, a korábbiakhoz képest megsokszorozódtak, s csaknem minden korszak megtelepülése kimutathatóvá vált. A Kis-Balaton rekonstrukciójánál végzett leletmentéssorozat után a párhuzamos völgyben a Szévíz és a Principális-csatorna által közrefogott hahóti-medencében folytattuk a munkát. A korábbi kutatási előzmények és a kis-balatoni eredmények alapján immár nagy biztonsággal feltételezhettük, hogy hasonló földrajzi adottságú területen milyen korszakok várhatók, ezek közül melyek lesznek azok, amelyek sűrű településhálózattal, s melyek, amelyek ritkábban 20