Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

NÉPEK A MURA MENTÉN 1997 CSIKÁNY Tamás JOSIP JELLAČIČ ALTÁBORNAGY A MAGYAR SZABADSÁGHARCBAN Josip Jellačic a horvát nép nagy történelmi alakja, a horvát nemzeti mozgalom jelképe, a magyar köztudatban úgy él, mint az 1848 tavaszán kivívott magyar függetlenség ellen katonai erővel elsőként fellépő császári-királyi tábornok. Ez az egymásnak ellentmondó megítélés is jól példázza, hogy egyes történelmi időszakokban, milyen módon és milyen mélységben ütköztek egymással, talán Európa ezen térségére leginkább jellemzően, a nemzeti érdekek, a fejlődés vélt vagy valóságos útjai. Különösen igaz ez olyan helyzetekben, amikor egy kívülálló, de a térség felett uralkodó hatalom, jelen esetben a bécsi császári udvar, a „divide et vinces" ősi elve alapján igyekszik mesterségesen összekuszálni és a maga érdekében kihasználni a kialakult tisztázatlan, vagy nehezen átlátható, kényszerű, vagy szerves fejlődés útján bekövetkezett változásokat, ígérgetések, hitegetések, engedmények és szigorítások, kitüntetések és kivégzések jellemezték azt a politikát, mellyel szembeállították a horvát és a magyar politika vezetőit és ezzel együtt a két népet is. Különösen könnyen megtehették ezt, ha a népek saját identitásuk érvényesítése közben megsértették mások nemzeti érdekeit, önérzetét. Ilyenre is bőven akadt példa. A magyar országgyűlés 1843-44-ben tárgyalta és fogadta el a magyar nyelv hivatalossá tételéről szóló törvényt. A horvát követeknek huszonöt évre ugyan továbbra is megengedte a latin nyelv használatát, de ennek lejárta után Horvátországban is a hivatalos magyar nyelvet kellett használni. Mindezek mellett már ezen az országgyűlésen is kifütyülték a latinul beszélő horvát követeket. Ez persze felháborodást váltott ki Zágrábban és hozzájárult ahhoz, hogy egy Magyarországtól való elszakadásért harcoló párt alakuljon meg.

1 A bécsi politika vezetőinek természetesen jól jött ezen ellentét és az első adandó alkalommal ezt igyekeztek is kihasználni. A fentieknek megfelelően Jellačic politikai tevékenységét, történelmi szerepét a horvát és a magyar történelem merőben más álláspontból közelíti meg. A következőkben a magyar szabadságharcban játszott szerepét egy más, talán objektívebb oldalról kívánjuk elemezni és mint katonai vezetőt bemutatni. Josip Jellačic 1801. október 16-án született Péterváradon. Ebben az időben katona család gyermekeként szinte természetes volt, hogy katonai tanintézetben folytatta tanulmányait, mégpedig Bécsújhelyen, a Theresianumban, ahol megszerezte katonai alapismereteit. Az iskola elvégzése után először a lovas fegyvernemhez került, 1819-ben a soproni állomáshelyű 3. (Albert herceg) dragonyosezred alhadnagya lett. A következő években viszonylag gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1825-ben főhadnaggyá, 1830-ban pedig századossá léptették elő. Ekkor már az ogulini határőrezredben szolgált. Ebben az ezredben szerezte első harci tapasztalatait is, 1835ben egy bosnyák-török csoportok által végrehajtott kisebb jelentőségű betörés alkalmával. Ez persze inkább karhatalmi feladat volt, mint katonai, viszont Jellačic kitűnt határozottságával, bátorságával.

2 Két évvel később adminisztratív munkakörbe került a Dalmáciai Katonai Kormányzósághoz segédtiszti beosztásba, őrnagyi rendfokozatban. 1841-ben már alezredes, a következő év203