Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)
Bánffy Eszter (Budapest): A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási program első eredményei
A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási program első eredményei mikrorégiónkhoz képest, de különösen az Észak-Dunántúlhoz képest nem lehetett túlságosan sűrű a Kerka-völgyben. A római kori emlékanyagról inkább csak korábbi tudásunk, az írott történelmi források és a szomszédos területek, pl. Zalalövő jelentősége alapján vannak sejtéseink. Az a tény, hogy a borostyánút menti Halicanum városát valószínűleg a mai Alsólendva határába lokalizálhatjuk, és az a másik tény, hogy a borostyánút maga a Kerka völgyében lép a mai Magyarország területére, mutatja, hogy nem lehetett ez jelentéktelen, félreeső vidék a római korban. Közigazgatásilag Csesztreg környéke bizonyosan Salla városhoz, Zalalövőhöz tartozott. A Zalabaksán a Kerka folyó martjából előkerült sírkő, és a korábban a Göcseji Múzeum által Szilvágy, Nemesnép és Zalabaksa térségében már felmért nagyszámú, valószínűleg 2-3. századi halomsír mind arra mutat, hogy települések, esetleg villa rustica nyomára kell hogy bukkanjunk terepbejárásaink során. Bár a halomsírokon kívül eddig öt helyen kerültek elő római kori edénytöredékek a területen, jelentősebb településre egyik eddigi lelőhelyünkön sem számíthatunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy éppen a sírkövet is adó Zalabaksa környékének terepbejárása még nem teljes, így remélhetőleg még nem zárult le a megtalált római lelőhelyek száma. A népvándorláskor évszázadai a Kerka-völgyben kevés nyomot hagytak. Tudható, hogy a germán langobardok ezt a vidéket is érintették, miközben Észak-Itália, a mai Lombardia felé vándoroltak. Nem telepedtek meg, csupán átvonultak a Mura völgye felé. Ittlétüket azonban csupán temetkezéseik bizonyíthatnák, ilyen pedig a legritkább esetben bukkan elő felszíni leletek gyűjtése során, megtalálásához a földet megbolygató építkezés, vagy kivételes szerencse kell. A 6. század végére, amikor az első avar törzsek megszállták a Dunántúlt, a Lentimedence és az azt övező dombvidék bizonyosan kívül esett a települési övezeten. Ekkortól a honfoglalás korának végéig ezt a területet nem lakták, sőt, mesterségesen is lakatlanul tartották, egyfajta határsáv, demarkációs terület, gyepűelve lehetett a keletebbre települt avar lakosság és a nyugatra húzódó karoling birodalom keleti végein lakók békessége érdekében. E hosszú hiátus után az első gyér telepnyomok az Árpád-korra tehetők. A Kerka-völgy határvidék-, gyepű-jellege azonban még Szent László korában is megmaradt. 17 A települések többsége őrfalu lehetett, még akkortájt is, amikor királyi adományozás folytán az egész Lendva-Mura-Kerka folyók vidékét a Hahót-Buzád nemzetség kapta meg. A későbbi középkor évszázadaiból már nagykiterjedésű falvakat, udvarházakat azonosíthatunk, (CsesztregMihomi erdőben ebből a korszakból talált egy épületet Kvassay Judit), 18 nem beszélve a Résznek mellett található földvárról, amelyet Vándor László tár fel. A bőséges írott emlékanyagot, amely a 13. századtól rendelkezésére áll, jól kiegészítik a terepbejárásokból kirajzolódó faluhálózat, és a már megkezdett ásatásokból származó új információ. Ez a Kerka-völgyi Mikrorégiós kutatások jelenlegi állása. A kép néhány hónapon belül, az új feltárásoknak köszönhetően remélhetőleg módosul. 13
