Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Vándor László (Zalaegerszeg): A bajcsai vár feltárásáról (1995–1996. évi eredmények)

VÁNDOR László királyság délnyugati határát védte a török ellen. Ezt a feladatát azonban a rossz ellátás, felszereltség és főleg az erődítmények gyenge állapota miatt évről évre egyre kevésbé tudta ellátni. Az 1570-es évek végén a völgyre alapozva egy új védelmi vonalat kezdett a Haditanács építtetni. A török támadások miatt veszélyeztetett Stájerország átvette a kanizsai vár és a Mura folyó közti terület védelmét, és rendkívül gyors ütemben egy új várat emelt Bajcsán, felújíttatta Murakeresztúrt, valamint Fityeházán és Bernátházán (Pernezyháza) is épített kisebb erődöket. Az építkezés 1578 tavaszán kezdődött meg. Ugyanakkor a Kanizsa és a Mura közti területet „gyepüsítették", járhatatlanná tették. Ezt oly módón végezték el, hogy a Kanizsa-patak mocsarainak átjáróit felszedték, a völgyet kísérő erdőket „bevágták", azaz a fákat összeborították. Mindehhez Stájerország ezer favágót küldött a helyszínre. Szeptemberben a várépítés és a gyepűsítés is előrehaladott állapotban volt. A törökök megkísérelték katonai erővel a munka késleltetését, de szeptember 18-án Újudvarnál vereséget szenvedtek. Az építkezés ugyan nem fejeződött be a tél előtt - mint szerették volna -, de ennek ellenére november 9-én megtörtént az átadás („mustra"), a bajcsai várba kétszáz horvát lovasból, 202 német katonából, valamint 300 hajdúból („haramia") álló őrséget helyeztek. A Mura és Kanizsa közti terület védelmét Stájerország Zrínyi Györgyre bízta, aki beleegyezésükkel Malakóczy Miklóst nevezte ki Bajcsa és Keresztúr (Murakereszúr) várainak kapitányává. Roth tanulmányából tudjuk, hogy a laza homoktalajra épített várral kezdettől fogva súlyos problémák voltak, árka már az építés évében többször bedőlt, gondok voltak a kút építésénél, majd a falak is omladozni kezdtek. Bajcsa a feladatát nem tudta betölteni. Az 1580-as évek végén már szinte tarthatatlan állapotban van, szerepét ekkorra már Keresztúr vára veszi át. Ennek ellenére nem ürítik ki. 1592-ben Roth szerint a vár helyén egy torony építését tervezik. Az általam ismert utolsó adat, hogy 1594-ben Zrínyi György a bajcsai főlegény fizetését sürgeti. A 1590-es évek első felében, ha a korábbihoz viszonyítva kicsi is, talán egy főlegényi őrség bizonyosan volt Bajcsán. Valószínű, hogy végleges elhagyására csak Kanizsa 1600. évi elvesztésekor került sor, de erre a kérdésre majd valószínűleg választ találunk a grazi tartományi levéltárban. A rengeteg fontos adat mellett Roth munkájából több alapvető tényt sajnos nem ismerhettünk meg. így azt sem, hogy milyen anyagból épült a vár (a szerző többször említ építőanyagként faanyagot és nagyobb mennyiségű vályog szállítását), valamint azt sem, hogy pontosan mikor hagyta el végleg az őrsége a várat. A tanulmányban közöltek alapján és a helyi építési gyakorlatot is figyelembe véve Bajcsát palánkerődítménynek sejtettük, ezért ért bennünket meglepetésként a téglafalak előkerülése. 1995-ben, mikorra a bejelentést követően megkezdtük a feltárási munkát, a vár falainak déli oldala mellett már több tíz méter mély homokgödör tátongott, melynek rézsűje is nagyon labilis volt. Ezért, mielőtt a terület véglegesen megsemmisült volna, a falak ledűltek volna a homokgödörbe, a déli oldal teljes feltárása mellett döntöttem. A körülmények figyelembevételével az erődítmény maradványait ebben az állapotban már nem lehetett megmenteni, ezért megegyezés jött létre a bánya művelőjével, hogy a vár területét a művelés előtt haladva folyamatosan feltárjuk. Az ásatás kezdeteitől munkatársam volt dr. Kovács Gyöngyi az MTA Régészeti Intézetétől. A munkák finanszírozását elsősorban a bánya és a nagykanizsai Alkotmány MgTsz vállalta, emellett a megyei múzeumigazgatóság és 1997-től a Steierische Historische Landeskommission is segíti. Az ásatások 1995-ben és 1996-ban egy-egy hónapig tartottak. Ennek során feltárult a vár 102