„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Kostyál László: A templomfestő Dorffmaister István I. 1760–1780
A templomfestő Dorffmaister István I. 1760-1780 KOSTYÁL LÁSZLÓ A hatalmas és rendkívül változatos Dorffmaister-oeuvre leghangsúlyosabb vonulata - térségünk egész művészetének a késő-barokk korában legjelentősebb területe - a templomi. Ennek két részre osztása terjedelmi okokból is indokoltnak tűnik, másrészt a pálya első felének megvilágítása - a rendkívül termékeny 1779-80-as évekkel bezárólag - több lehetőséget ad megvizsgálni egy jellegzetes késő barokk festőstílus kialakulását. Ezen belül elsősorban mintaképeire, művészi gyökereire, festésmódjának fejlődésére és néhány ikonográfiái vonatkozására koncentrálunk. Pályafutásának korszakolása alapvetően Garas Klárának köszönhető, 1 ő külön jellemzi a festő 1760-as és 1770-es évekbeli, illetve 1780 utáni művészetét. Ennek alapján jelen tanulmány az első két pályaszakasz ismertetésére, fejlődési ívének megrajzolására vállalkozik. Az a tény tehát, hogy ez az év a művészpálya hosszát és a művek számát tekintve is nagyjából két egyenlő részre osztja azt, csak az egyik oka e beosztásnak. A másik ok az 1780 körül bekövetkezett stiláris változás, ami nem kis részben a külső körülmények megváltozásának eredménye. Dorffmaister ekkorra ér művészi teljesítőképessége és kifejezőereje csúcsára. A rokokóval átitatott bécsi akadémizmusból kiinduló festői kibontakozása ezután a megrendelői igények és a kor festészeti ízlésének lassú átalakulása miatt más irányt vesz, és sajátos tükre lesz két korstílus keveredésének. Bár a tárgyalt időszak első éve 1760, amikor a frissen Magyarországra hívott bécsi Stephan Dorffmaister elkészíti a csornai premontrei templom freskódíszét, 2 vizsgálódásunkat mégis 1761-től, Türjére érkezésétől kell kezdeni, miután a csornai falképek még a múlt században elpusztultak. Türjén a művész egészen 1764-ig dolgozott. Stiláris bizonytalansága mellett fiatalságára is utal ez, hisz az 1770-es évek végén egy évben már akár több hasonló nagyságrendű munkával is megbirkózott igaz, nyilván munkatársak közreműködésével, ami itt még nem tételezhető fel. Először a késő-román apátsági templomhoz csatlakozó 18. századi Szent Anna-kápolnát festette ki (1761, 1. kép), majd elkészítette a templom szentélyének (2. kép), hajójának (ennek részleteit a napjainkban is folyó restaurálás hozta ismét napvilágra) és a barokk rendháznak freskóit (1762-63), végül pedig az oltárképeket (1764, 3. kép) 3 Itteni munkáit néhány - különösen a mennyezetfreskók figuráinak rövidülésénél és térbehelyezésénél szembetűnő - bántó rajzhiba és képszerkezeti bizonytalanság mellett erőteljesen friss hangvétel, a más téren is (pl. kompozicionális adaptáció) jelentkező trogeri és maulbertschi hatásra megnyúlt alakok és a mindössze utalásszerű környezetjelzés jellemzi. Már itt, első megmaradt magyarországi munkájánál is alkalmazza az illuzionisztikusan festett architektúrát és oltárfelépítményt. A Szent Anna-kápolna oltára, e hosszú vonulat első ismert darabja, még kissé szervetlen, a külön konzolon álló festett szobrok elhelyezése és az oltárképhez viszonyított arányai kiérleletlenek. Ehhez képest a templombeli megoldás erőteljes előrelépést jelent, itt az oszlopok már nem csupán ornamentális elemként jelennek meg, hanem a felső párkányt tartó szereppel bírnak, utóbbi azonban a térbehelyezés logikáját megcáfolva eltűnik az oltárkép felső része mögött. Meglepő, és Dorffmaisternél - mai ismereteink szerint - vissza nem térő ikonográfiái megoldás, hogy mind a kápolna, mind a templom főoltára fölötti mennyezeten, a Szentháromság ábrázolásának gyakorlatilag kánonná merevedett helyén az Atya alakja egyedül (a templomban a Fiút jelképező oltári szentséggel) jelenik meg. E megoldásra mindmáig nincsen megnyugtató magyarázatunk. Bár e kérdést aligha érinti, meg kell említeni, hogy a türjei együttes eredetileg a ma láthatónál jóval nagyobb terjedelmű volt, és a hajó valamint a rendház nagyrészt lemeszelt falainak jelentős részére is kiterjedt. A teljes ikonográfiái program így ma már nehezen rekonstruálható. Miután Tűrje egy művészpálya első ismert állomása, különösen nagy jelentőséget kap a művész mintaképeire irányuló kérdés. Ezekről más helyen 17