„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

bátot és lila-fekete csíkozású mellényt visel. Képmá­sát az 1965-ös tanulmány stiláris megfontolásból el­vitatta a festőtől. Azonban az 1790-ből jelzett portrépár (ld. függelék 27-28. sz.), különösen a fér­fimodell arcának plasztikai megoldása, meggyőző analógiát nyújt a Vaghini-portré Dorffmaister­szerzőségéhez is. Irodalom: Mihályi 1916, 56. Galavics 1965, 234. Lásd 74. kép 31. Gróf Jankovich Antalné, Kiss Katalin (1744­1792) a ravatalon 1792 Olaj, vászon 66,7 x 38,5 cm Győr, Xantus János Múzeum Leltári szám: 66.1. Jelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony" Származás: A Baditz család tulajdonából, Szil­sárkány Új vászonra húzva Nemeskéri Kiss Katalin férje gróf Jankovich Antal (1728-1789) kincstartó, tárnokmester, a Hét­személyes Tábla elnöke, Pozsega majd Szerem vár­megye főispánja, a horvátországi Helytartótanács tanácsosa, utóbb valóságos belső titkos tanácsos volt. (Nagy Iván V. 300-301; Fallenbüchl 1988, 128; Fallenbüchl 1994, 130-131.) Özvegye 1791 áprilisában lakhelyén, Budán kelt végrendeletében úgy hagyatkozott, hogy utóda nem lévén vagyona egy családi alapítvány kezelésében a Kiss család gyermekeinek neveltetésére fordíttassék. (Kiss­Jankovics családi alapítvány, 1912. Függelék.) Kiss Katalin Tischler Antal róla készült arcképmetszeté­nek felirata szerint 1792 szeptemberében Sopronban halt meg, bizonyára férjének rokona, Jankovich Izi­dor királyi tanácsos Várkerületen ma is álló házá­ban. (Thirring 1939, 269; Csatkai 1956, 314; Nagy Iván V. 301; a metszethez: Kiss-Jankovics családi alapítvány, 1912. frontispicium) Valószínű, hogy a ravatalkép is Jankovich Izidor megrendelésének kö­szönhető. Irodalom: Galavics 1965, 234; Csatkai 1967, 356; Csatkai 1968, 258; Válogatás a XJM képző­művészeti gyűjteményéből, 1986, 16. kat. sz.; Buzási 1988, 36. kat. sz.; Zsánermetamorfózisok, 1993. A. 28. kat. sz. Lásd kat. sz. 39. 32-33. Gyömörey György (f 1816) - „Jemeray" - és felesége, Csapody Borbála (1757-1816) 1792 Dorffmaister 1792. január 17-én kelt levelében arról ír Szily püspöknek, hogy egy bizonyos „Jemeray" úr februárban fel fogja őt Sopronban ke­resni, hogy portréját elkészítse. (Szombathely, Püs­pöki levéltár VI/4.) A levél szerint Dorffmaisternek korábban Bogátra („Pogat") kellett volna mennie, hogy a portrét megfesse. Noha az adat eddig is is­mert volt, (Kapossy 1922, 116/2. j.; Galavics 1965, 235.) a személynév feloldására nem történt kísérlet. Egy másfajta említésből (Darnay Kálmán anek­dota-gyűjtéséből - idézi Galavics 1965.) származó adat szerint Dorffmaister megfestette Gyömörey György Zala vármegyei nemest és feleségét, Csapody Borbálát. A közlés csupán megemlíti a ké­pek létezését, de egyéb adatot nem hoz. Arra, hogy a levélben említett Jemeray Gyömörey Györggyel azonos, nemcsak az idegen neveknél alkalmazott 18. századi német helyesírás (Gy=J) szerint írott személynévből következtethetünk, hanem a Dorffmaister levélben szereplő Bogát helynévből is. A Szombathely közelében fekvő Bogát a Skerlecz család birtoka volt. (Fényes 1851, I. 145.) 1792 kö­rül pedig Skerlecz Károly tulajdona, akinek felesé­ge, nemeskéri Kiss Rozália egyfelől testvére volt Jankovichné Kiss Katalinnak, azonban sógornője is Csapody Borbála egyik rokonának, Forintos Jozefá­nak. (Ld. Kiss-Jankovics származási tábla, 1903; Gyömörey 1903, 29, 31/2. j.; Turul XLIII. 110.) Ar­ra nem találtam semmilyen adatot, hogy Gyömörey György birtoka, lakhelye merre volt, csupán az biz­tos, hogy a rokonsági kör alapján Bogátra tervezett találkozása Dorffmaisterrel nagyonis elképzelhető. Irodalom: Darnay 1928, 11.48; Galavics 1965, 234; Csatkai 1968, 262/38. j. 34. Gróf Keglevich József koronaőr (1729-1798) 1792-1795 Olaj, vászon 94 x 74 cm Bécsi műkereskedelemben A kép a hagyomány szerint egy Keglevich gróf portréja, valószínűleg Keglevich József kamarásé, aki 1772-1795 között töltötte be a Szent Korona őrének tisztét. Emellett 1767-től Torna vármegye főispánja, 1794-től pedig főlovászmester volt, ­144

Next

/
Oldalképek
Tartalom