„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

Iád tagja, aki 1771-ben lett soproni polgár. 1784ben háztulajdonosként szerepel a város adózó lakosainak összeírásában. (Házi 1982, 571, Nr.6595; Thirring 1939, 268.) Portréját Csatkai (1956) egy kevés fenntartással, de Dorffmaister munkájának tartotta, s a festő műveként szerepelt egészen Galavics 1965-ös tanulmányáig. Elvitatása indokolatlannak tűnik, a kádármester arcképe jól illeszkedik Dorffmaister 1770-es évek végén készült munkái (pl. Niczky István portréja, 1776) közé. Irodalom: Csatkai 1956, 417. 21. sz.; Cennemé Wilhelmb G.\ Magyarország történetének képeskönyve. Budapest, 1962, 222; Galavics 1965, 234; Művészet Magyarországon 1780-1830. 1980. 91. kat. sz. Lásd kat. sz. 15. 18. Gróf Niczky György (?-1814) evezős öltözetben 1780 után Olaj, vászon 95 x 69,5 cm Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok Leltári szám: 70.1. Származás: korábban a Niczky család tulajdonában Régi dublírvásznon A kép eddig ismeretlen festő munkájaként szerepelt az irodalomban, mint Niczky István portréja. Dorffmaister szerzőségéhez, valamint az ábrázolt meghatározásához lásd a tanulmányban írottakat. A datálást részben az 1780-as évekre jellemző öltözet, részben pedig az indokolja, hogy a festményen Niczky György néhány évvel fiatalabbnak látszik, mint Dorffmaister 1790-ben készült munkáján. (Függelék 29. sz.) Irodalom: Cennemé Wilhelmb 1982, 169, 4. kép (Niczky István portréjaként). Lásd kat. sz. 26. 19-20. Házaspár (?) portréi 1783 Olaj, vászon 65 x 47 cm 1922-ben műkereskedelemben, elárverezve a bécsi Dorotheum aukcióján (1922. márc. 3.) Mindkét kép jelzett volt, s feltüntette Dorffmaister akadémiai tanultságát. Irodalom: Csatkai 1940, 285; Galavics 1965, 230. 21. Gróf Desfours Ferenc (1737-1809) és fia, Vince 1783 A század elején a csehországi Gross-Rohozecben, családi tulajdonban Állítólagos jelzése: „Stephan Dorffmaister pinxit anno 1783." A lotharingiai eredetű, birodalmi grófi címet viselő Desfours 1758-tól különböző ezredek - főként a szász-tescheni regiment - tisztjeként futotta be katonai pályáját egészen 1783 elejéig, amikor főtörzsőrmesteri kinevezéssel nyugállományba helyezték. 1765-ben császári és királyi kamarás lett. 1777-ben másodszor nősülve Széchenyi Borbálát, Széchenyi Zsigmond leányát vette el. A házassági szerződés megkötésénél két olyan tanú is szerepelt, akit Dorffmaister megrendelőjeként ismerünk: Ludwig Starhemberg altábornagy a vőlegény, valamint Cziráky László a menyasszony részéről. Első gyermekük Vince, akivel a portrén is látható, 1778-ban Sopronban született. Desfours ugyanis katonai szolgálata éveit főként nyugat-magyarországi - soproni, nagyszombati, pozsonyi - állomáshelyeken töltötte, aktív évei leteltével 1783-ban azonban csehországi Kleinskal nevű birtokára vonult vissza. Ebből az időből való Dorffmaister portréja. 1803-ban báró Meskó Jakabtól megvette a soproni Edlinger-házat, s családjával együtt végleg Sopronba költözött. 1804-ben magyar indigenátust kapott. (Ld. MOL P 623 Széchenyi család, VII. 19. cs. 9. sz. a Desfourscsalád által összeállított életrajz; valamint Thirring 1941,261.) Irodalom: Bártfai Szabó 1913, 255; Galavics 1965, 230, 232, 85. kép. Lásd 81. kép 22. Neymaier Lőrinc soproni építőmester (1751 k. -1811) 1784 Lappang, korábban Dr. Zehetbauer Ottó prépost tulajdonában, Sopronban Állítólagos jelzése: „Steph. Dorffmaister pinxit Anno 1784" A passaui születésű kőművesmester (neve ezzel a foglalkozással szerepel az adózó polgárok 1784-es és 1798-as összeírásában, ld. Thirring 1939, 279, 344; Házi 1982, 705. Nr. 8317.) 1779-ben nyert polgárjogot Sopronban. Városi építőmesterként (Stadtbaumeister) működve jelentős tervezői fel 141