„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

30 Ld. Erőss 1943, 159. Itt csak az oltárkép témáját (Szent Mihály) adja meg, s adatok nélkül megemlíti Dorffmaister szerzőségét. Ugyanennyi szerepel Csatkainál is (1956, 476.), kiegészítve azzal, hogy a kép jelzett volt, s 1945-ben elpusztult. 31 Dorffmaister és Szily levelezéséből származó adat. Zsámbéky Monika köszönettel vett levélbeli közlése. (1997. január 20.) 32 Ld. Károlyi J.: Fejér vármegye története. IV. Székesfehérvár, 1901, 356-357; valamint Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város általános ismertetője és címtára. Budapest, é.n. (1932) 293. 33 Ld. Cziráky László Lovasberényből keltezett leveleit a Széchenyi család tagjaihoz 1776-1782 között. MOL P 623 Széchenyi család levéltára VHI. 7. csomó. A lovasberényi kastélyt az 1775-ben elhunyt fiatalabb testvér, Cziráky György építtette át 17631767 között, ld. Schoen A.: Jegyzetek két kastély történetéhez. MÉ V. 1956, 37. A soproni palotára: Csatkai (Dénesfa) 1940, 34; Csatkai 1956, 314. 34 Buzási, E.: 17

th century Catafalque Paintings in Hungary. AHA XXI. 1975/1-2. 114-115, 117-118 a régebbi irodalommal. 35 П. József ravatalkép-metszetét Czetter Sámueltől (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok), valamint Elisabeth Wilhelmine von Württemberg ábrázolását ismeretlen osztrák mestertől (uo.) Id.: Pigler, A.: Portraying the Dead. AHA IV. 1956/1-2. 24, valamint 29-30. kép. 36 Galavics 1965, 232. 37 A kastélyról legújabban az itt reprodukált felvétel közlésével: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, 1995/4. 231, 232. 38 Csatkai 1968, 258. Az adathoz tartozó jegyzetben az a feltételezés szerepel, hogy esetleg Niczky Kristóf temesvári portréjának Történelmi Képcsarnokba jutott és a fentiekben elvitatott másolatát készítette ekkor. 39 A kastélybelső e részletét fotóról ismerem, amelyet Galavics Gézának köszönök. 40 Éber 1913, 213; Fábián 1936, 4; Csatkai 1960,4L 41 A felvilágosodás barátságkultuszának hazai képzőművészeti megnyilvánulásairól, valamint ehhez kapcsolódóan Dorffmaister hegyfalui képéről: Buzási, 1984,228-230. 42 Abafí 1900, 140. 43 Abafí 1900, 239. A tétényi (nagytétényi) birtokra: Cserey É. - Fülep F.: Nagytétény műemlékei. Budapest, 1957, 27; Magyarország műemléki topográfiája VI. Budapest műemlékei. Budapest, 1962, П. 635. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond fia, ugyancsak Zsigmond 1822-ben Hugonnay előnévvel grófi címet kapott. (Ld. Kosáry D.: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1970. 679.) Apja halála (1808) után József nevű testvérével együtt közösen örökölte meg a nagytétényi birtokot és kastélyt, ugyanis az még 1865-ben is a két testvér leszármazottainak (Hugonnay Kálmán, valamint Pacassiné szül. Szentgyörgyi Horváth Anna) közös tulajdonában van. Lásd: Vasárnapi Újság 1865, 373. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond leszármazottaira: Nagy Iván (V. 1859.) a Horváth, illetve a Hugonnay családnál szereplő családfákat (162, ill. 185). 44 Fényes 1841,

1. 391; Fényes 1851,

1. 97; MW Vas vármegye, 1898. 41; Vas vármegye és Szombathely 1932,253. 45 Vályi 1796-1799. П. 331; Fényes 1851, I. 195; MVV Vas vármegye, 1898, 50, 565; Vas vármegye és Szombathely, 1932,96. 46 Hajós, G.: Die neuentdeckte Landschaft der Wiener „Gegenden" und die Freimaurerei in den Englischen Gärten der Spätaufklärung. In: Kunsthistorisches Jahrbuch Graz ХХШ. 1987, 96-116. 47 A magyarországi angol kertek 19. századi történetének legújabb áttekintését adja Zádor, A.: The History of the English Garden in Hungary. AHA 33. 1987-88.291-344. 48 MOL P 623 Széchenyi család levéltára, VU 19. es. 9. sz. a Desfours-család által összeállított életrajz. 49 Starhemberg és Dorffmaister kapcsolatára: Csatkai 1960,40. 135