„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői
Ha végigtekintünk Dorffmaister arcképfestői munkásságán, a hazai portréhagyományhoz igen különböző módon kötődő művekkel és megrendelőkkel találkozunk. A retrospektív ősgaléria-kép, valamint a típusban és megoldásban velük szinte azonos hivatali képmás ugyanúgy a portréfestés 17. századi örökségéből származik, ahogyan a ravatalkép is, amelynek - a 18. századi hazai emlékanyagban teljesen egyedi módon - Dorffmaister egészalakos kabinet-változatát festette meg 1792-ben. Jankovich Antalné Kiss Katalin ravatalképének elkészítésében a tradíció hatásának és az aktualitásra való hivatkozásnak különös keveréke fedezhető fel. (Függelék 31. sz.) Tudjuk, hogy a 17. századi Sopronban - a magyarországi városok közül egyedül erős hagyománya volt a halotti portré készíttetésének. Lackner Kristóf polgármester 1631-ben és Zichy György plébános 1674-ben festett ravatalképe a halott iránti tisztelet evangélikus, illetve katolikus részről tett megnyilatkozása. 34 Az elhunyttal kapcsolatos reprezentációnak ehhez a kissé konzervatív, hivatalos formájához nyúlt vissza Jankovichné portréjának megrendelője, akinek e gesztusában elsősorban nem érzelmi indíttatást kell keresnünk. A képpel kapcsolatban eddig nem volt tudott, hogy Kiss Katalin halála előtt egy alapítványt hozott létre családja gyermekeinek neveltetésére, amely még e század elején is életben volt. A reprezentatív kompozíció, a képi megoldás hivatalos karaktere arra enged következtetni, hogy a halotti portré megfesttetése tisztelgő megnyilvánulás volt az örökösök részéről a családi alapítvány létrehozója előtt. A megrendelés jellegére vonatkozó feltevést az is alátámasztja, hogy a képtípus, a kompozíció „hivatalos" mintákat követ. Olyan 1790-ben kibocsátott metszeteket, amelyek az uralkodócsalád akkor elhunyt tagjait örökítették meg a ravatalon: II. József császárt, valamint Elisabeth Wilhelmine von Württemberget, Ferenc főherceg - a későbbi I. Ferenc - első feleségét. 35 Dorffmaisternek ismernie kellett ezeket a gyászeseményt közzétevő ábrázolásokat, amelyeken az elhunyt mindkét esetben Jankovichné portréjához hasonló megoldással, lépcsőzetes ravatalon, fokonként elhelyezett gyertyasorok között látható. Ahogyan határozott megrendelői szándék játszott közre az előző portrék típusválasztásában, ugyanúgy az ábrázolt „alkotó részvételével" számolhatunk Dorffmaister néhány további munkája esetében is. Közéjük sorolható Niczky György fentebb attribuait, s egyértelműen privát karakterű evezős képmása, de egy ugyancsak róla készült másik is, amely tartalmilag talán a legösszetettebb a festő portréi közt. (Függelék 29. sz.) Az oeuvre-ben több szempontból is különlegesnek mondható, a tudós- és hivatalnok-arcképek ikonográfiáját követő ülő kompozíciójú reprezentatív ábrázolás rejtett értelmét, a tárgyi hivatkozásokat az építészeti tervrajzzal és körzővel megjelenő Niczky György szabadkőműves voltára Galavics Géza már a kép első közlésekor felfedte. 36 Egyet kell értenünk azzal az értelmezésével, hogy a portré utalásaiban Niczky titkos szervezethez tartozása fogalmazódik meg, még akkor is, ha az ábrázolás nem csupán erről szól. A képen hangsúllyal kezelt építészeti tervrajz, amely önmagában nem értékelhető szabadkőművességre utaló jelként, mivel nem tartozik a szabadkőműves szimbólumok közé, egy megkomponált látszat-szituáció kelléke. Az „építész" tevékenységet imitáló Niczky a kezében tartott körző mellett - amely valóban egyik legfontosabb jelképe a szervezetnek - elsősorban a titkos társaság jelképrendszeréhez kapcsolódó jellegzetes magatartással és megjelenésmóddal utalt szabadkőművességére. Tette ezt oly módon, hogy élve a maga teremtette alkalommal, az építészeti rajzon a család ligvándi kastélyának homlokzati tervét ábrázoltatta. Hogy ezen a „tervrajzon" menynyi az akkor már meglévő kastély esetleges átépítésére vonatkozó megrendelői elképzelés és mennyi a festői fantáziából származó ötlet, nemigen mondható meg. Mindenesetre tény, a képen látható homlokzat nem valósult meg, az 1770 körül épült és mai állapotában lényegesen egyszerűbb kivitelezésű kastélyból a rajzon látható megoldással egyedül a középrizalithoz kapcsolódó ovális portikusz mondható azonosnak, a négy pár toszkán oszloppal, valamint az első szintre vezető kétkarú lépcsővel. 3 ' Csatkai egyhelyütt megemlíti, hogy 1790-ben - abban az évben amikor a kép készül - Dorffmaister „ismeretlen okból megfordul Ligvándon". 38 Mivel Niczky portréját a szignatúra szerint Sopronban festette, talán nem tévedés azt feltételezni, hogy a látogatás oka a kastély megépült részleteinek „felmérése", felvázolása volt, a képen szereplő rajz számára. A Dorffmaister-portrék sorában ez az egyetlen mű, amellyel kapcsolatban okunk van arra, hogy a festő legidősebb fia, József közreműködését feltételezzük, - elsősorban a háttérarchitektúra kivitelezésében, de esetleg egyéb részletben is. Jóllehet a festmény a háttér megoldásában a ligvándi kastély dísztermének falkiképzését imitálja - a faltükrök, a pilaszterfő és a párkányzat díszítése a képen szinte azonos mint Ligvándon 39 -, nemigen különbözik egyes késői munkák festett architektúrájától sem. így a lépcsőzetes sávokkal tagolt, fogrovatsorral díszített koronázópárkány a festményen azonos kiképzésű mint az, amelyik a szigetvári plébániatemplom kupolafestményét is kereteli, de rokon megoldással találkozunk a szentgotthárdi ciszter apátság számára készült sorozat alapítójelenetén is. A III. Béla mögött emelkedő diadalíven éppenséggel nemcsak a 131
