Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Németh József: A reformáció

Németh József: A reformáció A reformáció A reformáció Zala megyei története mindeddig jórészt feltáratlan, a téma vizsgálata elkerülte a kutatók figyelmét. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy csak átmenetileg, rövid ideig zajlottak itt e rendkívül jelentős szelle­mi áramlat fő eseményei, fontosabb intézményeinek (pl. a lendvai nyomda) is csak arasznyi lét adatott. A kutatás hiánya másrészt talán azzal is magyarázható, hogy nagyon kevés forrásanyag maradt ránk e korból. I. Hazánkban a reformáció eszméi már a mohácsi vész előtt megjelentek, és terjesztésükben kezdetben meghatározó szerepe volt a városok német nyelvű polgárságának. Nekik volt alkalmuk legkorábban megis­merkedni az új reform-mozgalommal, hiszen mind anyagi, mind szellemi téren fenntartották kapcsolataikat régi hazájukkal, s a nyelv különbözősége sem jelentett akadályt. Az akkor még jóval nagyobb kiterjedésű Zala vár­megyében nem volt jelentős német nyelvű város, a korábban betelepült kisebb német közösségek pedig a jelek szerint már jórészt beolvadtak magyar környezetükbe. A késés azonban így sem volt jelentős, s több jel mutat arra, hogy Luther tanainak legalább a híre hamarosan eljutott Zala megyébe is. Szathmáry György esztergomi érsek 1521-ben hirdette ki azokat a pápai bullákat, melyek értelmében Luther és tanai elátkoztattak. Ugyanez évben a ferences rend főnöke is naponkénti imádkozást és beszédet rendelt el a „lutheri dogmatizálás pestise" ellen. Erdődy Simon zágrábi püspök (Zala déli része oda tartozott) 1534-kelt, a pápához küldött jelentése szerint egyházmegyéje papságának nagy részét meghódította volna a lutheranizmus, ha a legerélyesebben gátat nem vet neki. Pár évvel később már közvetlen kapcsolatokról is vannak adataink. 1536-37-ben Háshágyi Ferenc Luther városában, a wittenbergi egyetemen tanult. Az ő személye azért figyelemre méltó, mivel Háshágyi Dénes kanizsai tiszttartónak, Kanizsai Orsolya keresztapjának és gyámjának a fia. Rajta kívül a következő évtizedekben még ket­ten biztosan megyénkből érkeztek erre az egyetemre. Az új hit Zala megyei terjedését az is elősegítette, hogy számos nagybirtokú, nagyhatalmú földesúr is hívévé, legalábbis jó szándékú támogatójává vált. Közülük időrendben is az elsők közé tartozik Nádasdy Tamás, aki a nagyra nőtt kanizsai uradalmakat megszerezve, jelentős tisztségeket betöltve Vas és Zala megye egyik legjelen­tősebb személyisége volt. Elsősorban birtokainak sárvári központjában találtak menedéket az új hit hirdetői. 1535 tavaszától itt élt Dévai Bíró Mátyás, itt írta meg válaszait Szegedy Gergely ferencrendi barát ellene kiadott munkái­ra. Másfél évtizedes működés után 1538 tavaszán Németújváron Batthyány Ferencnél talált oltalmat, innét távo­zott Sárospatakra. A magyar művelődéstörténet sokszor említett mozzanata, hogy ugyancsak Sárváron nyomtathatta ki Sylvester János az Újszövetséget. Nádasdy reformációt pártoló tevékenysége elsősorban Sárvárra és környékére korlátozódott, de hatása Zalára is kiterjedt. Ha nem is igazolható az a többször leírt állítás, hogy Zalában is Dévai Bíró hintette el a reformáció eszméit, a kanizsai uradalom feltétlenül támaszt nyújtott a lutheri tanok terjedésének. Térjék Tamás kanizsai prefektus szintén a reformáció híve, közismert támogatója volt, akihez levélben fordult Szegedi Máté kálmáncse­hi lelkész, kérve, hogy ajánlja őt, mint Isten igéjének hirdetőjét Nádasdy Tamásnak. Nem tudjuk, hogy Térjék közbenjárásának ekkor volt-e eredménye, de Szegedy 1562-ben biztosan sárvári prédikátor volt. Ákosházy Sárkány Antal 1562-es végrendeletében 2.500 forintot hagyott, hogy Sárkány szigetében „az cathek­izmust prédikáltassák". Ha a török miatt itt nem lehet, ahol keresztyének vannak, ott tegyék. Ugyanekkor Szegedy Máténak is hagyott 50 forintot. Nádasdy, Batthyány egyaránt a vallási türelem híve volt, mindketten pártfogolták a régi vallás híveit is. Ezzel magyarázható, hogy Kanizsán katolikus plébános és református prédikátor egyaránt működhetett. 1544-ben a városban élt Szeremlyéni Mihály prédikátor. Személyéről szinte semmit sem tudunk, nevét is csak Egyiptombeli kijövéséről Izraelnek című, bibliai témájú megverselt históriájának utolsó strófáiból ismerjük. Ez éneket Kanizsának várában Szeremlyéni Mihály pap bánatjában Az zsidókról minap szerzé énekben Tizen-öt-száz-negyven-négy esztendőben. Ezen kívül a versfőkben is — latin szövegbe ágyazva — közli saját nevét: Lauda Sión Salvatorem Lauda ducem et Pastorem in Himnis et Cancitis Mikhael de Seremlen fecit. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom