Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Rácz György: Zala megye birtokviszonyai az Árpád-korban

Rác% György: Zala megye birtokviszonyai a\ Anjou- és a Zsigmond-korban Zala megye birtokviszonyai az Anjou- és a Zsigmond-korban Az 1320-as évektől kezdődően Zala megyében olyan fokú birtokátrendeződési folyamat zajlott le, amelyet leginkább a Szent István-kori rendszerváltozás mértékével állíthatunk párhuzamba. A Kőszegiek csaknem egész Zala megyére kiterjedő tartományúri hatalma 1321-ben ért véget, amikor Kőszegi „Kakas" Miklós addigi megyésispánt I. Károly király megfosztotta hivatalától, és új zalai ispánná Miklós addigi familiárisát és alispánját, az időközben királypártivá lett Csornai Lőrincet tette meg. Lőrinc az ítélet végrehajtása során elfoglalta egykori ura zalai várait, Kanizsát és Pölöskét, s valószínű, hogy a megye más várai — így Tátika, Szigliget, Rezi és Kernend — is ekkor, a zalai ispánsággal együtt jutottak a király kezébe. A Kőszegiek tartományúri hatalmának felszámolása, egykor törvényesen szerzett és jogtalanul elfoglalt birtokaiknak egyaránt a királyi hatalom számára történő lefoglalása után a megyei birtokosok szempontjából a továbbiakban az volt a döntő kérdés, hogy Károly miként viszonyul az elmúlt évtizedekben történt birtokátrendeződésekhez. A foglalások előtti eredeti állapot helyreállítására törekszik-e, s ha igen, mit tekint eredeti állapotnak: a Kőszegiek fellépése előtti, majd 50 évvel korábbi helyzetet, vagy az 1300 körüli állapotot? A király döntését megkönnyítette, hogy a hatalmát el nem ismerő birtokosok várait és javait hűtlenség címén elkobozta, azaz minden elfoglalt birtok királyi birtok lett, így az új birtokstruktúra kialakítása elsősorban az uralkodó belátásától függött. Nyilvánvaló, hogy az uralkodó nem maradt közömbös az egykori királyi vár- és udvarbirtokok tulajdonjogát illetően, ezért hatalmának megszilárdulása után, 1327-től nagyszabású, az egész országra kiterjedő vizsgálatokat indított, hogy a jogtalanul elfoglalt királyi javakat visszaszerezze. A birtokrendezési akciók elhúzódtak Károly uralkodása végéig, és gyakran pereskedésekbe torkollottak. A zalai ispán először 1328-ban kapott megbízást „a várnépbeli emberek felkutatására és a vár földjeinek visszaszerzésére". 1334-ből is fennmaradt egy hasonló tartalmú parancs — miszerint az ispánnak és a szolgabíráknak a megyében bárki által jogtalanul elfoglalt várföldeket fel kell kutatni, és a bitorlóktól el kell venni -, ami azt mutatja, hogy a birtok-visszavételi politika éveken keresztül erőteljesen érvényesült Zalában is. Ennek elsőrendű célja nem az egykori várispánsági szervezet helyreállítása volt, hiszen az ekkorra már életképtelen intézménnyé vált, hanem a birtokviszonyok törvényesítése. Igazolja ezt az is, miszerint nincs tudomásunk arról, hogy a földvisszaszerzési akciók során a királyi hatalom növelni tudta volna zalai várföldjei számát, arról viszont igen, hogy világi hívei számára egykori, elnéptelenedett várföldekből is juttatott adományokat. így adományozta 1328-ban Csébet a Pogány család őseinek, az enyerei nemeseknek. A mintegy nyolc-tíz faluban birtokos Pogányokat eme központi birtokukról nevezték a 14-15. században csébi Pogányoknak. Bár van néhány 14. századi adatunk elszórt királyi és udvarbirtokokról, az archaikus királyi birtokállomány szervezete megállíthatatlanul felbomlott. A 14. század első évtizedeinek várháborúi bebizonyították, hogy a vidék fölötti uralom a várakban összpontosult, és a vár mindenkori birtokosa a maga területén a hatalom egyedüli letéteményesének számított. Nyilvánvalóvá vált, hogy a várnak és tartozékrendszerének politikai jelentősége volt. A várúr nemcsak különböző adókat és szolgáltatásokat követelhetett alattvalóitól, hanem teljes uralmat gyakorolt fölöttük, beleértve például a bíráskodást is. A vár birtoklása tehát urát kivételes presztízzsel ruházta fel, amelyet akár az uralkodó ellen is lehetett fordítani. Egy-egy megyében az uralmat ténylegesen azok tartották a kezükben, akik a várakkal és az alattvalókkal rendelkeztek. A régi ispánsági birtokszervezet visszaállítása helyett tehát fontosabb volt az új típusú hatalmi szervezet, a váruradalmak megfelelő biztosítása. Anjou Károly ezért nemcsak megtartotta az elfoglalt várak sokhelyütt 13. században kialakult tartozékrendszerét, de elősegítette azok új falvakkal történő kikerekítését, sőt új váruradalmak kialakítását is megszervezte, vagy megszervezésükben közreműködött. A király számára tehát nemcsak a várak elfoglalása volt kulcskérdés, hanem azok megtartása, kormányzása, egyszóval a velük való politikai értelemben vett gazdálkodás is. Ezért célszerű, ha gondolatmenetünk vezérfonalául annak vizsgálatát választjuk, hogy mit kezdett I. Károly a kezére került zalai várakkal. Zala megye szépszámú Árpád-kori vára közül kettő, egy egyházi és egy világi kézben levő - Sümeg és Szentgrót — vészelte át úgy a zavaros időket, hogy nem cserélt gazdát, nem került egyik tartományúr kezére sem, így nem kellett Károlynak sem megostromoltatnia. Ha annak okát keressük, hogy ezeket miért nem foglalták el a Kőszegiek, több körülményt kell figyelembe vennünk. Sümeg a veszprémi püspök egyik központi birtoka volt, a várat a 13. század második felében építették talán éppen Kőszegi Péter püspöksége (1275-88) idején. Szentgrót birtokosa és a vár valószínű építtetője, Tűrje nembeli Fülöp bölcs politikusként nem a helyi tartományurak, hanem a távoli Csák Máté szolgálatába szegődött, így várára nem vetettek szemet a Kőszegiek. Az amúgy előkelő származású, de nem túl gazdag Szentgrótiak a későbbiekben is régi birtokaik, mindösszesen tíz környékbeli falu urai voltak. Károly a Kőszegiektől kezére került váraknak csak kisebbik részét adta vissza egykori tulajdonosaiknak. A Hahót nembeli Hahót által emelt Alsólendvát fiától, Istvántól Kőszegi Miklós 1314-ben foglalta el. István fia, Miklós udvari lovagként 1319-ben Károly szolgálatába állt, így sikerült elérnie, hogy nagyapja várát hamarosan visszakapja (1323). Csornai Lőrinc utódaként az ispánságot is megkapta, amit csaknem húsz éven keresztül siker43