Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: Közlekedés, pénzügy és gyáripar. A kapitalizmus fejlődése Zalában a kiegyezéstől az I. világháborúig

üalás^Imre: Közlekedés, pénzügy és gyáripar. Л kapitalizmus fejlődése Zalában a kiegyezéstől a%I. világháborúig szövetkezetet tartottak nyilván, a Nagykanizsai Segélyegylet Szövetkezetet (1876-1882), a Dél-Zalai Takarékpénztár Gyűjtő- és Önsegélyező Szövetkezetet (1876-1886, ez a szövetkezet a Dél-zalai Takarékpénztár Rt. szervezeti keretei között működött), és a Nagy-Kanizsai Tiszti Önsegélyező Szövetkezetet (1876-1896). Csáktornyán kettőről tudunk: a Muraközi Kisegítő Egyletről (1869-től) és a Muraközi Önsegélyező Egylet Szövetkezetről (1870-1885). Egy-egy szövetkezet volt Balatonfüreden (Balatonfüredi Segélyegylet, mely 1875-ben alakult meg), Zalaegerszegen (Zala-Egerszegi Szövetkezet Önsegélyező Egylet 1876-1896 között működött), és Zalaszentgróton (Zala-szentgróti Szövetkezet Önsegélyező Egylet, 1879-1882). Nagykanizsa kiemelt helyzetét nemcsak a pénzintézetek száma és a mérlegfőösszegek, valamint az alaptőke volumene mutatja, hanem az is, hogy 1876-ban a megyében befolyt összes kereseti adó több mint egyötödét Nagykanizsán fizették be. Ipar A közlekedés és a pénzintézeti szektor a kiegyezést követő évektől a századfordulóig — majd egy újabb fázisban az első világháborúig - óriási fejlődésen ment keresztül. Ugyanez a dinamizmus nem mutatkozott meg a hagyományosan agrárstruktúrájú Zala megye iparában. 1895-ben Zala megye területének 41 %-a az ezer holdon felüli nagygazdasághoz tartozott. Ez a birtokstruktúra jelentős hatással volt az iparfejlődésre, nagyobb súllyal jelent meg mellette a falvakhoz kötődő, az agárszektor kiegészítő elemét képező kisipar (pl. a falusi kovácsok, molnárok, szabók, cipészek, kőművesek, ácsok, és egyéb kisiparosok). Az iparosodást nehezítette a megye aprófalvas településszerkezete is. Zala megye — ahogy a DélDunántúl is — továbbra is agrárjellegű vidék volt, iparszerkezetében szembetűnők maradtak a feudalizmusból átöröklött vonások. Az iparstatisztikában a legtöbb termelőüzem a kő-, föld-, agyag- és üvegiparban volt, ugyanis ezekbe vették fel a téglagyárakat. E legfontosabb építőanyag-ipari ágazat üzemei elsősorban a nyersanyag-lelőhelyek mellett alakultak ki. Többnyire kis gyárak voltak ezek, a termelés a helyben levő agyag- és homokgödrökben folyt. Zalában 1876-ban 44 téglagyárat tartottak nyilván. Ezek skálája a kisebb téglaégetőktől a korszerű üzemekig terjedt. Üveggyártás megyénkben egyedül Vétyemben folyt. A fában gazdag Zalában egy gőzfűrész és két „közönséges fűrészmalom" állított elő metszett faanyagot. A bőrgyártást 11 kisebb-nagyobb vállalkozás képviselte. A malomipar az agrármegyékben mindig jelentősebb az átlagnál, és így volt ez Zalában is, ahol 595 közönséges malom mellett 31 géppel dolgozó gőzmalom őrölt. Összesen 257 segéd és 98 tanonc szerepel az összeírásban, 102 férfi és 5 gyermekmunkás dolgozott a malomiparban, a munkások 23%-a dolgozott gőzmalmokban. Volt még Zalában 1 söripari üzem, egy idényszerűen működő szeszgyár, jó néhány gazdászati pálinkafőző, 4 ital (likőr, rum, ecet, ecetszesz) előállító üzem is. A vegyipart 15 olajmalom és 3 kisebb vállalat képviselte, melyek a szappan-, gyertya- és illatszergyártásban voltak érdekeltek. Két helyen égettek hamuzsírt, és 4 nyomdaipari üzem működött Zala megyében. Ezzel az iparstruktúrával „lépett" megyénk a kapitalizmusba. A dél-dunántúli régió alacsony ipari színvonalának okát 1867-ben egy cikkét „Kadarkúti" néven szignáló szerző a közlekedési eszközök, a szakoktatás, a jogbiztonság és az egyesülési szabadság hiányában, az aránytalan adókban, valamint a helyes vámrendszer, valamint a kereskedelmi és a váltótörvény hiányában látta. A majd három évtizeddel későbbi iparstatisztika már határozott előrelépést mutat, bár megyénket ekkor sem sorolhatjuk az iparosodóttabbak közé. Zala iparstruktúrájának centruma a közlekedési és kereskedelmi csomópont szerepét betöltő Nagykanizsa volt. Itt működött — 1894-es adataink szerint — az 1893-ban gelsei Gutmann Vilmos indítványára létrehozott Kanizsa Serfőzde Rt. Alapításához nagyban hozzájárult, hogy a filoxéravész jelentős károkat okozott a szőlő- és bortermelőknek, akik ennek következtében nem tudták az A Fran^ malom Nagykanizsán 1899-ben (Képeslap, Göcseji Múzeum). 171