Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béres Katalin: A millennium Zala megyében

Zala megye ezer éve hanem olyan millenáris határozatokat is hoztak, amelyek a város további fejlődését, kulturális színvonalának emelését célozták. Döntöttek a főgimnázium kibővítéséről és átalakításáról, a polgári leányiskola felépítéséről, árvaház alapításáról, sétatér létesítéséről, a városi szegényügy végleges rendezéséről, továbbá városi múzeum és könyvtár létrehozásáról. Ez utóbbiakat így indokolták: „Oly történelmi múlttal biró város mint Kanizsa, melynek vidéke is érdekes történeti reminiscentiákban gazdag, kell, hogy muzeumot alkosson, mely a serdülő nemzedékben folyton ébren tartsa a szülőföld szeretetét, s a története iránti érdeklődést; ez a könyvtárral együtt hatalmas közművelődési tényezőnek fog bizonyulni." Ennek megvalósítása azonban még évtizedekig váratott magára. Délben a katolikus és az izraelita nőegylet tagjai megvendégelték a város szegényeit a Zöldfa fogadó kerthelyiségében, és 600 Ft-ot osztottak szét közöttük, amelyet adományokból gyűjtöttek össze. Délután a díszközgyűlés résztvevői emlékfákat avattak a kórház előtti és a Templom téren. Este a kivilágított Városháza előtt térzenét hallgathattak a város polgárai. A napot színházi díszelőadás zárta, A király házasodik с darabot nézhették meg az érdeklődők. Az előadás Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen című élőképpel zárult. A keszthelyi millenniumi ünnepség díszfelvonulással kezdődött, amelyen részt vettek a város elöljárói, diáksága, az ott állomásozó katonaság és a volt '48-as honvédek is. Az itteni díszközgyűlés is fontos határozatokat hozott, két, 500 — 500 Ft-os millenniumi alapítvány született; az egyik, az ún. iskolaalapítvány, amelynek kamataiból a szegény tanulókat kívánták segélyezni, a másik a Balatoni Múzeum alapítvány, amely „...a Balaton vidék történelmi, őskori, természetrajzi, táj és néprajzi, műipari viszonyainak, terményeinek és emlékeinek tanulmányozására szolgáló állandó közkiállítás..." létrehozását volt hivatva megalapozni. A kezdeményezés eredményeként 1898-ban megalakult a Balatoni Múzeum-Egyesület, s egy évvel később pedig a mai Városháza épületében megnyílt az első állandó kiállítás. Az ünnep alkalmából Keszthelyen is pénz osztottak a szegényeknek, délután pedig népünnepélyt rendeztek a Balaton-parton. A millennium eufórikus hangulatában a megyei és a városi díszközgyűléseken létesített alapítványokon túl számos magánalapítvány született. Többek között 4.000 Ft-os alapítványt tett gróf Jankovich László főispán a magyar gazdaasszonyok országos egyletének leányárvaháza javára, Kuncz Adolf csornai prépost pedig a türjei iskola szegény sorsú tanulói felruházására hozott létre 1.000 Ft-os alapítványt. A zalaegerszegi kereskedelmi kör az alsó fokú kereskedelmi iskola és a felsőkereskedelmi iskola „példás viseletű és szorgalmú tanulóinak megjutalmazására" adományozott 500 — 500 Ft-ot. A millennium zalai történetével kapcsolatban még két eseményről kell megemlékeznünk, amelyek nem a megyében, hanem a fővárosban zajlottak, de természetesen zalai vonatkozásaik is voltak. Az ünnepi év legjelentősebb, az egész országot megmozgató eseményére, az ezredévi kiállítás megnyitására 1896. május 2-án került sor Budapesten, a Városligetben. Ezen az ünnepségen a megyét Csertán Károly alispán és Hertelendy Ferenc törvényhatósági bizottsági tag képviselte. A hatalmas, bizonyos részeiben maradandó (pl. Vajdahunyadvár épületegyüttese) kiállítás azért jött létre, hogy bizonyítsa „...a magyar nemzet s a magyar állam már az európai kultúra színvonalára emelkedett és joggal tart igényt a földművelés, az ipar, a művészet, az irodalom, a tudomány s általános civilizáció tekintetében a szomszéd nemzetek és államok elismerő tiszteletére"- írta Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója. A kiállítás két nagy részből állt, a történelmi főcsoportból, és a jelenkori főcsoportból, ez utóbbi volt hivatva „...feltüntetni a millenniumi évben közgazdaságunkat, kultúrintézményeinket jelenkori magaslatán...". A történeti kiállítás - amelyen bemutatásra került a Darnay Kálmán által feltárt honfoglalás-kori sír is — szomszédságában a rendezők felépítettek egy sohasem volt magyar falut, amelynek házai az egyes tájegységek építkezését, lakáskultúráját reprezentálták, bábukon bemutatták a vidék népviseletét is. Zala vármegye a saját költségén felépíttetett és berendeztetett itt egy göcseji parasztportát, amelynek bútorzatát és a viseletbe öltöztetett bábukat a kiállítás bezárása után, az 1896. októberi közgyűlés határozata értelmében a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A jelenkori kiállítás csarnokaiban és pavilonjaiban számtalan zalai kiállítóval találkozhatott a korabeli látogató, akiknek munkáját, termékeit szakértőkből álló zsűri értékelte és különböző elismerésekkel jutalmazta. A kereskedelmi miniszter által adományozott állami aranyérmet kapott Festetics Tasziló gróf, a történelmi főcsoportban kiállítási érmet kapott Darnay Kálmán, elismerő oklevéllel jutalmazták a közoktatási csoportban a nagykanizsai állami polgári fiú és leányiskolát, a csáktornyai községi népiskolát. Az építési ipar csoportjában jó munkájáért elismerő oklevelet kapott Németh Gábor és Pitterman István zalaegerszegi kályhásmester. Kiállítási érmet adományoztak Keszly Ferenc egerszegi asztalosmesternek. A szőlészet - borászat csoportban kitűnően kezelt boraikért hat zalai szőlősgazdát jutalmaztak millenniumi nagyéremmel. A gépipar területén a nagykanizsai Weiser J. C. céget tüntették ki aranyéremmel, a szintén kanizsai Guttmann cég a hazai ipar fejlesztése körül szerzett érdemeiért a kiállítás legnagyobb kitüntetését, a díszoklevelet nyerte el, amiből mindössze százat adtak ki. A kormányzat komoly erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy a kiállítás megtekintése ne csak a gazdagok és a budapestiek kiváltsága legyen, hanem Magyarország minden tanulója és tanítója, a földműves és munkásnép is megnézhesse. Ennek érdekében számtalan intézkedést hoztak; a MAV 50 %-os kedvezményt adott a csoportos utazáshoz, a diákokat a főváros iskoláiban, a vidéki népet a Városligetben felépített barakkokban helyezték el, csekély térítési díj fejében. A csoportokhoz tárlatvezetőket biztosítottak, akik nemcsak a ligeti látványosságot, de a főváros nevezetességeit is megmutatták, sőt olcsó színházjegyet is szereztek. Az országot a kiállítás megtekintésének költségei — utazás, szállás, étkezés és belépőjegyek - alapján körzetekre osztották. Zala megye a 14. 212