Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: A közigazgatás átszervezése és a négycentrumú megye kialakulása

Halás% Imre: Л közigazgatás átszervezése és a négycentrumú megye kialakulása A közigazgatás átszervezése és a négycentrumú megye kialakulása* A szabadságharc után bevezetett közigazgatási szisztéma megváltoztatta, csökkentette Zala megye területét azzal, hogy 1849 novemberében a Muraközt Szlavóniához csatolta, ezzel kihasította a megyéből a Dráva és a Mura határolta, mezőgazdaságilag jelentős, jól termő területet, aminek hatása a későbbiekben Nagykanizsa és környéke élelmiszerellátásának romlásában mutatkozott meg. A megye területe tovább csökkent, amikor a Balaton-felvidék hat települését Veszprém megyéhez csatolták. Ugyanakkor a Bach-rendszer kialakította a megye alsófokú igazgatási szervezetét, mely hosszú ideig, a közigazgatás szocialista átszervezéséig gyakorlatilag változatlan maradt. Ez lehetővé tette, hogy egyes települések már kialakult piackörzeti funkciója mellé igazgatási funkció is járuljon. Új eleme volt a Bach korszak igazgatásának, hogy a korábbi háromszintű közigazgatást a négyszintű igazgatás váltotta fel. Magyarország a „jogeljátszás teóriájának" érvényesülése következtében koronaországgá vált, melyben több megyéből álló katonai és polgári kerületeket hoztak létre. Kezdetben a katonai és a polgári kerületek nem fedték egymást, ezért többszöri átszervezés során alakult csak ki a „véglegesnek" szánt szervezet. A legfelső — az első — igazgatási szint tehát a koronaországi, (koronatartományi), míg a második a kerületi volt. Közvedenül a szabadságharc bukása után Zala megyét a székesfehérvári polgári kerületbe osztották be, majd a soproni székhelyű katonai és polgári kerület része lett. Ez a kerületi kormányzat, a későbbi helytartósági osztályi szint lett tehát a második, míg — elvesztve önkormányzati jellegét — a megyei lett a harmadik szint, az alsó fok, a járási pedig a negyedik szint. A legjelentősebb változás tehát a második és a harmadik, a kerületi és a megyei szinten történt azzal, hogy az új kormányzati szisztéma egyrészt létrehozott egy regionális igazgatási szintet, másrészt megszüntette a megye önkormányzatát, s kizárólag hivatali apparátust működtetett az egyre növekvő államigazgatási feladatok ellátására. Ugyanakkor jelentős, előremutató változás a modern, polgári igazgatási szervezet irányába a közigazgatás és a jogszolgáltatás szétválasztása, valamint a közigazgatási hivatalok „helyhez kötött hivatallá történő kiépítése" volt, melynek első lépései ekkor valósulnak meg. Az északnyugat-délkelet irányban húzódó Zala vármegyének 1849-ig hat járása volt: a tapolcai, a (zala)szántói, a (nagy)kapornaki, a (zala) egér szegi, a (zala)lövői és a csáktornyai járás, melyet — földrajzi helyzete miatt — Muraköz néven emlegettek a megyegyűléseken. Az 1849 előtti, észak-déli fekvésű járások jószerével csak „nevüket adták" az új járásokhoz, mert közigazgatásuk és bíráskodásuk vezetője, a főszolgabíró, továbbá az alszolgabírók általában saját kúriáikból igazgatták a rájuk bízott közigazgatási egységet, vagy gyakran úton voltak a járás valamelyik helységébe, ahová hivatalos ügyeik szólították őket. Ez szükségszerű is volt, amikor a megyében csak három településen, Csáktornyán, Tapolcán és Zalaegerszegen volt olyan épület, ahol valamilyen közigazgatási hivatal működött. 1849 után a megye új járásainak kialakításakor a korábbiakból csak hármat hagytak meg, a zalaegerszegit, a nagykapornakit és a tapolcait, ezek mellett három újat szerveztek meg: a sümegi, az alsólendvai és a nagykanizsai járást. A területi beosztás is sokkal kedvezőbb volt, mint a feudális korban, ugyanis a központ a legtöbb lakost számláló helység lett, amely általában a járás földrajzi középpontjában, a jelentősebb forgalmú utak elágazásánál fekvő, viszonylag jelentős kézművesiparral rendelkező település volt, az adott régió piackörzetének központja. Sikerült így elérni azt is, hogy a járásokban — hiszen az elnevezés is innen adódott — a központtól legtávolabb fekvő helység is egy nap alatt elérhető legyen az oda- és visszautazást is figyelembe véve. Ez szükségszerű a helyhez kötött közigazgatási hivataloknál, ahol a munkaidő kötött, s az ügyfél a hét minden napján elérhette az ügyintézőt. Az ekkor bevezetett közigazgatási szisztémában ugrásszerűen megnőtt a közigazgatási hivatalok ügyfélforgalma. Ezt az elmúlt évtizedekben a majdnem mindig —a Bach-korszakkal szembeni szinte „kötelezően" - elítélő közvélemény az öncélú és a mindent ellenőrző bürokrácia elburjánzásának értékelte. Nem vitatva a szabadságharc utáni politikai helyzetből fakadó intézkedések negatívumainak nagy részét, az ekkor kialakuló közigazgatási változások sok tekintetben mégis előremutatóak, pozitív hatásúak voltak. Ezek természetesen magukkal hozták a hivatali ügyintézés átalakulását, fejlődését, aminek hatása nem mindig mérhető le rövid idő alatt. így mindennek rossznak kellett lenni, amit átalakítottak, amit bevezettek, és ami az új rendszert testesítette meg. Az adott helyzetben hangulatilag ez érthető volt, amit aztán tovább táplált Jókai Mór „Az új földesúr" című regénye. Tagadhatatlan azonban, hogy ebben a periódusban kezdődött el a polgári kori alsófokú közigazgatási központok kiépülése: az egyes tájegységek, kisrégiók gazdasági központjába telepített közigazgatási, pénzügyigazgatási, törvénykezési és közrendvédelmi szervezet egy településen való diszlokálása. Zala megyében a Bach-korszakban járási székhellyé vált települések ezt a rangjukat - természetesen a trianoni békeszerződéssel a Szerb-HorvátSzlovén Királysághoz csatolt területek kivételével — 1950-ig, a közigazgatás szocialista átszervezéséig meg is tartották. Az 1850-es, majd 1853-as átszervezésnél tekintettel voltak az új pénzügyigazgatási és törvénykezési szervezetre és a kialakuló intézményhálózatra is, amelyeket a szervező bizottságok közigazgatási szintek szerint próbáltak meg szinkronba hozni. Bár később voltak még járások közötti községátcsatolások, illetve új járások létrehozására is volt számos példa, de ezek az alapstruktúrát lényegileg már nem érintették. Ennek az átszervezésnek az ered161