Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kurucz György: Festetics György és a magyarországi művelődés

Zala megye ezer éve Festetics György és a magyarországi művelődés Tolnai gróf Festetics György 1755. december 31-én született a Sopron megyei Ságon. Apja, Festetics Pál (1722-1782), Mária Terézia királynő tanácsosa volt, élete végén kamarai alelnök, s így az uralkodónő számos pénzügyi, gazdasági döntésének előkészítője. Az udvar szolgálatának köszönhetően a 16. század végén Horvátországból Magyarországra települt család idővel jelentős vagyonra tett szert, főként a Dunántúl nyugati megyéiben. Keszthely mezővárost még Pál apja, Kristóf (1696-1768) szerezte meg a XVIII. század elején, ahol a család rangjához illő uradalmi központot, barokk kastélyt építettek. Festetics György neveltetését kezdetben anyja, Bossányi Julianna irányította. Bár a család a Habsburg dinasztia feltétlen hívének számított, nevelőként magyar paptanárt, Nagy Jeromos piarista szerzetest alkalmazták. Tizenhárom éves korától György a bécsi Theresianumban tanult, melyet azzal a céllal hozott létre a királynő, hogy ott a birodalom számára nemesi származású, felkészült hivatalnokokat képezzenek. Átfogó pénzügyi, államigazgatási, földrajzi, jogi ismereteit a Bécsben töltött évek alatt szerezte meg. Magyar anyanyelve mellett igen alapos latin, német, francia, olasz, s az ekkor nálunk még ritkaságnak számító angol nyelvismeretre is szert tett. Tanulmányai befejeztével 1775-ben, apja kívánságának megfelelően, állást vállalt a Magyar Királyi Kamaránál, majd nem sokkal később Zágrábba kérte áthelyezését, az ottani kamarai hivatalhoz. A felvilágosult szellemű és nagyműveltségű ifjút azonban nem kötötte le munkája, s váratlan elhatározással a következő évben jelentkezett Nádasdy gróf huszárezredébe. Apjával emiatt számos konfliktusa támadt, aki utóbb még örökségéből is ki akarta tagadni fiát, mikor az vonakodott elvenni az általa kiszemelt menyaszszonyt. György végül is engedett az apai kényszernek, s feleségül vette Saller Juditot, a nádori ítélőmester leányát, akinek hozománya révén némileg sikerült csökkentenie a család öröklött adósságát. Apja 1782-ben meghalt, s ezt követően a testvérek igényeinek kielégítése, illetve a családi birtokok egyben tartása érdekében további adósságokat vállalt magára. Mindemellett egyéni ambícióit kedvezőtlenül befolyásolta a hosszabb békeidőszak, hiszen emiatt a katonai pályán való gyors emelkedés reménye is hamar szertefoszlott. Sorsának további alakulását döntően befolyásolták a II. József (1780-1790) halálát követő változások, vagyis a hosszú idő után ismét összeülő országgyűlés politikai várakozásai, az udvarral szembeni rendi, alkotmányos fellépést sürgető nemesi ellenzékhez való viszonya. Festetics György ugyanis a Graeven huszárezred alezredeseként készítette azt a beadványt, mely a magyar szolgálati nyelv, a magyar tisztképző intézet felállítása, s a Habsburg Birodalom magyar ezredeinek magyar tisztek által történő vezénylése, valamint itthoni állomásoztatása ügyében a magyar országgyűlés felsőbbségét ismerte el a dinasztiával szemben. A tisztek kérelmüket nem a haditanácshoz, vagy az uralkodóhoz nyújtották be, hanem a magyarországi törvényeket alkotó országgyűléshez. II. Lipót (1790-1792), az új uralkodó azonban az országgyűlésre gyakorolt lélektani nyomás, valamint a diplomáciai elszigeteltség érzékeltetése révén hamar leszerelte a nemesi, rendi ellenállást. Az uralkodó megfélemlítési politikájának igen fontos eszköze volt, hogy Festetics Györgyöt letartóztatták, és hadbírósági eljárást kezdeményeztek ellene. Bár nem ítélték el, 1791-ben a katonai pályától megválni kényszerült, s visszavonult adósságokkal terhelt birtokaira. A pénzhez jutás lehetősége az adott feudális keretek, illetve a korlátozott hitelképesség miatt csakis birtokainak jövedelmezőbbé tételében rejlett. Szabad földforgalom és a pénzhiány mellett extenzív állattartás és növénytermesztés jellemezte a korabeli magyar mezőgazdaságot. Főként jobbágyi robotmunkával, szinte kizárólag gabonaféléket termesztettek. A hazai agrártermelés a külföldtől elvágva, kimondottan a birodalom keretei közt működő piactól függött. Az egyéni érvényesülés lehetőségétől megfosztva, ilyen körülmények között vállalta Festetics György, hogy magánkezdeményezéssel iskolákat alapítson, magyar nyelvű folyóiratokat támogasson, alapítványokat hozzon létre. A felvilágosodás szellemi hatására, illetve a dinasztia Magyarországgal kapcsolatos politikájából kiábrándulva, vállalta a közjó szolgálatát, felismerve, hogy a kedvezőtlen politikai időszakok ellenére Gróf Festetics György (1755-1819). 128