Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945

Béli József: Murakö^ 1941-1945 itt elhelyezett anyagok meggyulladtak, a tüzet a tűzoltók oltották el. A későbbiek során a merényletek egyre sza­porodtak. Érthető, hogy a katonai cenzúra miatt ezeket nem közölték a lapok. így robbant fel Csáktornyán 1944­ben a vasúti váróterem. Különös eset volt a Kis-szabadkán történt vasúti merénylet. A Maribor (az akkori Marburg) felől jövő gyorsvonat sértedenül áthaladt. Az azt követő tehervonat mozdonya alatt felrobbant a vágány. A Nagykanizsáról kiküldött segélyvonatot pár száz méternyire keresztbe állították Később a második segélyvonat (mentővonat) is megérkezett Nagykanizsáról, de azt is felrobbantották. Csak a Gyékényesről érkezett harmadik mentővonat állította helyre a közlekedést. Az ellenállásnak más formái is kialakultak, elterjedtek. Ilyen volt a polgári elégedetlenség. Ha összehasonlítjuk a kihágások számát Zala megye muraközi és más járásaiban, az adatok meglepőek. Járás Kihágások száma Járás 1942 1943 Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 1.036 2.434 (nov. 23-ig) Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 2.133 9.601 (okt. 9-ig) Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 1.908 3.971 (okt. 8-ig) Nagykanizsai járás 1.330 924 (okt. 27-ig) Balatonfüredi járás 780 922 (nov. 4-ig) A csáktornyai kihágásokból 1943-ban 7000 a terménybeszolgáltatás elmulasztásából adódott, a legtöbb többi járásban is ugyanebből. Nagyon sok kihágás fakadt a levente-foglalkoztatások elmulasztásából. A másik ellenállási mód az volt, hogy az ország legtávolabbi vidékeire kértek munkavállalási engedélyt, például Székelyföldre. Itt azonban soha nem áll­tak munkába, nyilvántartásukról visszajelzés nem érkezett, hiszen eredeti szándékuk szerint átszöktek a par­tizánokhoz. Az adózás is nagyon megszorította a lakosságot. Elsősorban a terményadózás, a kukorica beszolgáltatás. Ismeretes, hogy a Muraköz talaja, éghajlata elsősorban kukoricatermelésre alkalmas. A kivetett terményadó igen magas volt, és ez a magyarok között is visszatetszést keltett. Az iparosok, a kereskedők adója is jelentősen meg­növekedett: általában 2-3-szorosára, de volt olyan család, amely 1942-ben az előző évi adójának 6-7-szeresét kényszerült fizetni. Találkozunk a szomszédos községeknek a földterületért folytatott vitáival, rivalizációjávai is. Horváth István és társai, Palina község lakói Kapca község határában 55 holdat kértek. Ehhez szerették volna megkapni a paünai vend lakosság aláírását, de ezt azok megtagadták. Ezután a földet a kapca község lakói kapták meg. Ennél nagyobb horderejű volt Légrád község kérése és jogos elvárása. A Dráva-meder megváltoztatása során Légrád Muraközből a Dráva-Száva közébe került. Ez volt az egyeden Dráván túli terület, amelyül 941-ben vissza­került Magyarországhoz. Légrádnak voltak magyarországi érdekeltségei, birtokai is. Elsősorban Őrtilos és Belezna község határában, de Murakeresztúr és Molnári községben is. Az I. világháború előtt már birtokolták az úgyne­vezett Légrádi hegyet, amely a falutól légvonalban 1,5-2 km távolságra volt. A légrádiak szőleiket 1918 után zavar­talanul művelhették Magyarországon. Szerettek ide átjönni, ugyanúgy mint néhány alsódomborúi, muravidi és ko tori lakos is. Az utóbbiaknak a Murakeresztúr határában levő Boni hegyen voltak szőlőik. Légrádnak jelentős erdőterülete volt Belezna határában, az úgynevezett. Szentháromsági erdő, mintegy 2500 hold. Ezt igényelték vissza. Vissza is kapták, kb. 1,5 évre. A régi, Zrínyi korabeli erdőt zömmel ekkor termelték ki. Az 1950-es évek elején már egyetlen ősi tölgy sem maradt. Az 1830-as térképen egy hármas útkereszteződésben még így jelölték a fát: „a nagy tölgyfa", vagy horvátul: „veliki hrast". Légrád birtokaiból a Murakeresztúr határában levő Kapitány szigetet felosztották és eladták. Ugyanúgy kiparcellázták és eladták a Molnári határában levő Bernadica és Gyurgyánc dűlőket is, kb. 230 holdat. Voltak olyan légrádi területek is, amelyek nagyobb egységben kerültek magántulajdonba 1918 után. így például Molnári határában az úgynevezett Likaji-földek. A kettős birtokos föld­művelés 1950-re végérvényesen megszűnt, többé már nem lehetett átmenni a határon. 1941 júniusa után a Muraközben az ellenállás egyre erősödött, és már szélsőséges eseményekhez is vezetett. A robbantások egyre gyakoribbakká váltak, a magyarság elleni tüntetések megszaporodtak, és később már emberál­dozatai is lettek az értelmetlen terrornak. 1944-ben Tüskeszentgyörgy magyar jegyzőjét a lakásán ölték meg. 1945­265

Next

/
Oldalképek
Tartalom