Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945

Zala megye ezer éve Hasonló volt a helyzet Csáktornyán is, amit itt tovább bonyolított, hogy a jugoszláv hatóságok és közigazgatás a helyükön maradtak. Itt a német befolyás mellett erős volt az új Horvátország vonzása. Egy 18 fős felfegyverzett horvát csoport birtokba akarta venni a letenyei Mura-hídfőt is. A magyar katonaság bevonulása a Muraközbe csak 1941. április 19-én történt meg. Ennek okai eléggé szerteágazóak. Németország célja az elfoglalt területekkel azok gazdasági és katonai okokból való megtartása volt. Jugoszlávia szétesése után Horvátország önállóságának megvalósulása mellett nyomást tudott gyakorolni Magyarországra is. Muraköz érdekében egy magyar gróf járt el Ribbentrop német külügyminiszternél, Csáktornyán mégis megmaradt a horvát közigazgatás, vezetője — horvát kormánybiztosként — dr. Kossak csáktornyai gyógyszerész lett. A német katonai érdekeket szolgálta a bányavári (peklenicai) és a szelencéi (selnicai) olajmezők megszerzése. Itt gyorsan jelentkezett a MAORT-érdek is. Dinda János, a Zala megyei olajmezők felügyelője a magyar hadsereget pár nappal később követve, meglátogatta a peklenicai (bányavári) olajmezőt. Ez az olajmező a JUGOPETROL vállalathoz tartozott. Dinda mérnök beszámolt a mező anyagi bázisáról is. Jelentése szerint csak 4"-os és 9"-os vezetékcső volt itt, összesen 4.000 méter. Volt ezen túl egy 1.200 tonna olaj befogadására alkalmas tartály is. A magyar mérnök itt találkozott dr. August Moos-szal, a Zágrábban székelő JUGOPETROL főgeológusával és a céghez tartozó tisztviselőkkel, akik a selnicai (szelencéi) irodát vezették. Megtekintették a „MUR 1" jelzésű fúrás fúrómintáit. Ezt a kutat ugyanazzal a berendezéssel fúrták, mint amivel a „SINICE 1" fúrást mélyítették. Csak magfúrásokat végeztek. A magok 9 cm átmérőjűek voltak. A kőzetminták (a magok) ugyanolyan alsópannonkori márgából és homokkőből álltak, mint a zalai Budafapusztán nyert magok. És itt van a lényeg! A két kút mélysége 900 m volt, de tovább kívánták őket fúrni. A területi felügyelő ezután pontos elemzést adott, sőt 843 méter mélyből egy mintát is hozott. „Ez a jól rétegezett minta 15-16°-os dőlést mutat". Dr. Porche német geológus 1941. február 21-i adatai alapján Papp Simon, a zalai olajmezők vezetője egy rövid ismertetőt is írt. A szelencéi irodán még megvolt a „Medjumursko Petrolesko DD" régi horvát személyzete. Csak a német származású fúrómesternek és egy német munkásnak kellett elhagynia Jugoszláviát a háború kitörése miatt. így válnak érthetővé azon német törekvések, hogy egyben a MAORT és a magyar olajbányászat legfontosabb mutatói is a kezükbe kerüljenek. A magyar hadsereg bevonulása után a Muraközben katonai közigazgatást vezettek be, és azt hosszú ideig fenntartották. A jugoszláv uralom idején földhöz jutottakat megfosztották birtokuktól, egy részük elmenekült. Ezeken a földeken vitézi telkeket alakítottak ki. Érthető, hogy az új hatalom új birtokpolitikája visszatetszést váltott ki a lakosságból. Petesházán (Benica) és az alsólendvai járás más községeiben 241 holdat osztottak fel vitézi telkek céljára — tudjuk meg a Zalamegyei Vitézi Szék 1942. október 20-i leveléből. E földek korábban a dobrovoljácok kezén voltak. Az új tulajdonosoknak nem volt vetőmagjuk sem, így ki kellett utalni számukra 40 q búzát és 30 q rozsot. A vetőmagot vitéz Szőke Ferencnek, Petesháza községi bírájának utalták ki, kiosztását ő végezte el. A rendelkezésre álló adatok alapján Alsólendván három, Petesházán húsz vitézi telket létesítettek. Petesházán egy épületet vitézi székháznak, gazdakörnek és leventeotthonnak kívántak felhasználni. Lendvahosszúfalun öt vitézi telket hoztak létre (zárt egységben). Itt jó lakóházak és gazdasági épületek álltak. Egy-egy telek 14 kataszteri holdat tett ki. Kámaházán öt vitézi telket létesítettek, telkenként 5 kh föld járt. A házak a földek mellett voltak, állapotukat jónak mondták. Zsitkócon egy vitézi telek volt, 9,5 holddal. A magyar honvédség tehát elég későn szállta meg a Muraközt. A német diplomácia addig minden lehetőségét kihasználta gazdasági és katonai érdekeinek érvényesítésére. A megszállást a III. hadtest csapatai végezték el. Ennek parancsnoka a széles politikai és katonai áttekintéssel bíró Horváth Ferenc vezérőrnagy volt, aki a bevezetett katonai közigazgatást szerette volna minél hamarabb polgári közigazgatással felváltani. Horváthot tisztében később vitéz Domaniczky Ödön altábornagy követte. 1941. április 21-én „Csáktornya népe" aláírással hódoló távirat érkezett Horthy kabinetirodájába. Az iroda főnöke levélben szólította fel gróf Teleki Béla főispánt, hogy a kormányzó köszönetét ő fejezze ki. A megszállás kezdeti üdvözlése azonban hamar lelohadt. A szovjet-német háború kitöréséig ezt követően alig 2 hónap telt el. Ez a tény megváltoztatta a magyar katonai berendezkedést a Muraközben. Az itt állomásozó katonai egységek döntő többségét kivonták, és hamarosan a keleti frontra készítették elő, illetve vezényelték. A polgári közigazgatás bevezetése most már sürgőssé vált. Ennek előkészítésére a belügyminiszter a muraközi járások katonai parancsnokai mellé polgári előadókat küldött. Az első közülük a Perlakra kirendelt dr. Kovács László szolgabíró volt. A vármegyei aljegyzőt hasonló módon Csáktornyára vezényelték, és ugyanide, a parancsnok mellé, közigazgatási első előadónak Zarubay László tb. főszolgabírót. Augusztus elején a főipán már utasította az alispánt, hogy a Muraköz polgári közigazgatásának átvételére nevezzen ki tisztviselőket. Először 11 főt, akiknek legkésőbb augusztus 14-én kell a hivatali esküt letenniük. Ezek után megkezdődött a magyar közigazgatás kiépítése, amely sok-sok gondot, problémát vetett fel. A hivatalok tisztviselői magyarok lettek, akik a horvát nyelvet nem beszélték. A régi tisztviselői kart elbocsátották. Ugyanez volt a helyzet az iskolákban is. A régi tanítókat menesztették, a Magyarországról érkezettek nem beszélték a nyelvet. Ez újabb gondok és ellentétek forrása lett. A rájuk vonatkozó levéltári források bőségesek. Csak néhány példát kívánunk bemutatni: Beloglavec Vilibáld szelencehegyi tanító „a bizalmas megállapítás szerint gyanús körülmények között tart fenn összeköttetést Horvátországgal. Ott hozzátartozói és ismerősei vannak. 1941 262