Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Németh László: A Holocaust Zalában

Zala megye ezer éve jesztette be a zalaegerszegi Izraelita Hitközség elnöke, dr. Berger Imre a zalaegerszegi zsidók összeírását is, amely 869 személyt tartalmazott. A zalaegerszegi, a novai és a lenti járás sárga csillag viselésére kötelezett zsidó lakosságát május 16-ig kellett a zalaegerszegi gettóba átszállítani. Zalalövőről 100 főt indítottak a zalaegerszegi gyűjtőbe, a beteg zsidókat sem kímélték. Miután olyan hírek terjedtek el a községben, hogy egyes zsidók a gettóba indulás előtt holmijukat szomszédjaikhoz hordták, házkutatásokat tartottak egész Zalalövőn. A vonaton szállított zsidók május 16-án reggel 6 óra 11 perckor indultak útnak és 11 órára érkeztek Zalaegerszegre. Ezt követően Kovács János községbíró vezetésével a zalaegerszegi Zsidó Hitközség épületéhez vonultak. A novai járásbeli zsidók saját költségükön fogadott fuvarokkal május 16-án déli 12 órakor érkeztek a csömödéri vasútállomásra. Innen vagonokban szállították őket Zalaegerszegre, miután felszálláskor 3 pengő 10 fillért fizettettek velük. Mindeközben Sarlós Mihály zalaegerszegi plébános-helyettes május 13-án kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy a megkeresztelkedett zsidókat a gettóban a többiektől elkülönítve, egy tömbben helyezzék el, mondván, a megkeresztelkedettek fajtestvéreik részéről állandó zaklatásnak és gyalázkodásnak vannak kitéve. Junger Mózes főrabbit, az izraelita felekezet zalaegerszegi vezetőjét ilyen indokok alapján internálták. Ugyancsak internálták május 15-én azt a 22 éves, kereszténynek számító szenterzsébeti cselédlányt, Salamon Karolint, ki zsidó alkalmazásban állt. Bűne az volt, hogy kijelentette, inkább felvarrja munkaadójától és másokat is erre buzdított. A gettó kiterjedése Zalaegerszeg belvárosában egy 1934-ből s^árma^ó térképre vetítve. ügyvéd lett. A zárt részben a rokonokat együvé költöztették, mindenki lehetőleg addigi társadalmi helyzetéhez mérten kapott helyet. Egy személyre kb. 3,5-5,5 négyzetméter lakóterület jutott. A költöztetés költségét — nagyrészt közadakozásból — a zsidó tanács fedezte. 1944. június 13-án Kovács Endre zsidóvezető 310/1944. számú jelentése szerint a gettóban az 1896 és 1926 között született férfiak közül 39 katonai munka-szolgálatost soroztak, akiket még aznap útnak indítottak Kőszegre. A keszthelyi zsidó gettó lakóit Büchler Sándor főrabbival együtt június 20. után szállították Zalaegerszegre, a város Andráshida felőli részén található téglagyárba, ahol újabb munkaszolgálatos sorozás következett. A deportálások előtt a zsidókkal különösen kegyetlenül bántak az elrejtett értékek után kutató nyomozók. A tapolcai és a balatonfüredi járások zsidó lakosságát Tapolcán gyűjtötték össze, a gettó május 6-án nyert végleges elhelyezést. A Csány László utca és az Iskola utca két végét 320 cm magas deszkafal zárta el a külvilágtól. Ezen belül volt a zsinagóga és zsidó iskola. Ide érkeztek május 6-án este 11 órakor a balatonfüredi járás zsidói is. A gettó parancsnoka Dudás László r. k. kántortanító lett. 1944. május 19-én volt a gettó hivatalos felülvizsgálata, egy bizottság járta végig a lakásokat Fehér József vezetésével. A jelentésből tudható, hogy az első számú gettóban 206, míg a másodikban 539, a kettőben összesen 734 zsidó tartózkodott. Ez 326 családot jelentett. 1944. június 24-én, hétfő délelőtt vagonírozták és szállították el a gettó lakóit a zalaegerszegi téglagyárba. Dr. Halpert Salamon tapolcai főrabbit munkaszolgálatra vonultatták be, de mikor megtudta, hogy milyen sors vár híveire, leszerelését kérte, hogy elkísérhesse őket a biztos halálba. Mártírhalált halt, ő volt az utolsó zsidó főpap Tapolcán. a zsidó csillagot, de nem megy el zsidó Miután a három járás zsidó lakosságát Zalaegerszegre szállították, a gettót május 16-án lezárták, vezetője Fekete Miksa lett. Május 31-én a város polgármestere az alispánt arról tájékoztatta, hogy a zsidók részére elkülönített részben összesen 375 család (1.221 személy) nyert elhelyezést, az áttelepítés során zavaró incidens nem történt. Keszthelyen 1944. április 12-én állította össze Lukács Mihály hitközségi elnök és Ligeti Jenő titkár a város zsidó lakóinak névjegyzékét. Az okmány feltüntette a katonai munkaszolgálatot teljesítőket is. A keszthelyi járás főszolgabírója a zsidó lakosságnak gettóba való elkülönítését május 8-án rendelte el. Az érintettek olyan értesítést kaptak, hogy május 15-ig hagyják el lakásaikat és költözzenek az elzárt részbe. E célra két községrészt jelöltek ki a városban: az Untenberg utcát, valamint az izraelita templomot is magába foglaló, ún. Goldmark-háztömböt. Keszthely 900 zsidó lakosát, valamint a járásból összegyűjtött 110 zsidó lelket e területen helyezték el. A hatóság 10 tagú zsidótanácsot nevezett ki, elnöke s a gettó járási zsidóvezetője Kovács Endre 274