Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Strágli Lajos: A zalai szénhidrogénipar Tiranon után

Zala megye ezer éve A zalai szénhidrogénipar Trianon után A szénhidrogén-kutatások Magyarország területén a 19. század derekán kezdődtek. Ezt megelőzően is ismertek azonban olyan területeket, ahol a szénhidrogének (kőolaj, földgáz, aszfalt, földiviasz) a felszínen, a mélyben fekvő rétegeknek felszíni kibúvásai mentén megtalálhatók voltak. Már korai feljegyzések is szóltak ilyen természetes előfordulásokról, pl. azokról, melyek a Muraköz két települése, Szelence és Bányavár mellett találhatók. Európa legrégebben ismert olajkibúvásai közé tartozik a bányavári, melyről az első írásos feljegyzések a 18. századból származnak. A peklenicai előfordulást 1810-ben Schönbauer Vince, 1847-ben Fényes Elek is ismertette. Ezeken a területeken a kőolajat vízfolyások felszínéről gyűjtögették, de a 19. század derekán már kisebb aknákat mélyítettek, s azokból termelték a kőolajat, amit aztán főként kocsikenőcsként, sőt világítási célra és gyógyszerként is használtak. Bányavár környékén 1877-ben Mattyasovszky Jakab a Magyar Kir. Földtani Intézet megbízásából végzett kutatásokat. Az első jelentősebb kutatások azonban az 1880-as évek végén kezdődtek. 18841885-ben egy Singer nevű bécsi bányavállalkozó Bányavárnál három fúrást mélyített, melyek egyike elérte a 350 méter mélységet. Említésre méltó eredményt nem ért el, később Szelence környékén folytatta a munkálatokat. A Szelence község északi szélén található homokkő rétegekből hígan folyó, világossárgás olaj szivárgott a felszínre. Itt az 1880-as években H. Stavenov végzett fúrásokat, s termelt ki néhány vagon kőolajat. Miután felhagyott a kutatásokkal, helyét Singer vette át, aki ezen a területen 1899 és 1905 között 31 fúrást mélyített, melyek közül több is termelt olajat. 1905 és 1913 között egy angol konzorcium (a London and Budapest Oil Syndicate) vette át a Singer-féle bányaj ogosítványokat. Az első világháború, majd az azt lezáró trianoni békeszerződés óriási törést jelentett a zalai olajkutatások és bányászat történetében, ugyanis az addig feltérképezett, a szénhidrogén-termelés szempontjából számításba jöhető területeket elszakították az országtól. Akárcsak az egész országban, Zala megyében sem maradtak olyan helyek, melyek szénhidrogén-termeléssel biztathattak volna. Sem a hazai tőke lehetőségei, sem a magyarországi cégek által alkalmazott technika nem volt alkalmas a mélyebben elhelyezkedő olajtároló rétegek megkutatására. Az 1911. évi VI. törvénycikk alapján 1920-ban az Anglo-Persian Oil Co. kapott koncessziót a Dunántúl területén a szénhidrogének felkutatására és bányászatára. 1921-ben megalakította magyarországi leányvállalatát a Hungarian Oil Syndicate Ltd.-t. A világszerte dolgozó nagy olajcég, ill. leányvállalata Budafapusztán, Kurdon és Baján mélyített fúrásokat, amelyek azonban eredménytelenek maradtak. 1926ban a Hungarian Oil Syndicate Ltd.-t felszámolták, majd az angol tőke kivonult az országból. Az 1930-as évek elején a kincstári kutatásokat az Alföld északi peremére helyezték át. 1932-1938 között mintegy ötven, kisebb mélységű fúrást végeztek. A munkálatokat 1937-ben siker koronázta, feltárták a bükkszéki olajmezőt. A kis hozamú mező azonban csak pár évig termelt. 1932-ben az angol-amerikai tőkét képviselő, Ausztriában már 1931-ben bányajogosítványokat szerzett European Gas and Electric Company (EUROGASCO) képviselői jelentkeztek a Pénzügyminisztériumban kutatási és bányászati jogot kérve a - az Anglo-Persian Oil Co. kudarca nyomán szinte reménytelennek tartott Dunántúlra. Az 1911. évi VI. te. értelmében állami monopóliumot képező ásványolaj- és földgázkutatás jogát az egész Dunántúl területére vonatkozóan átruházó „Egyezmény"-t és „Szerződés"-t 1933. július 8-án írták alá. Az EUROGASCO tudományosan megalapozott módszerekkel és a kor legmagasabb technikai színvonalán álló eszközökkel, 1933 szeptemberében kezdte meg a kutatásokat. A geológiai és geofizikai vizsgálatok után 1934. november 21-én elkezdődtek a kutatófúrások is. Az első mélyfúrás a Sopron megyei Mihályi határában mélyült, Eötvös-ingás mérések a Dunántúlon, 1935 (Magyar Olajipari Múzeum). 240