Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Hermann Róbert: Hadműveletek Zaában. Zalaiak a szabadságharcban

Hermann Róbert: Hadműveletek Zalában. Zalaiak a szabadságharcban elvonulása után a zászló-alj a megyében maradt, majd csatlakozott Perczel seregéhez. Október 10-én Gyika Jenő őrnagy, a zalai önkéntes zászlóalj parancsnoka kérte a megyei bizottmányt, tegyen lépéseket, hogy a zalai önkéntes mozgó nemzetőr zászlóaljat az Országos Honvédelmi Bizottmány sorozza a honvédzászlóaljak közé. Nádosy Sándor ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke örömmel fogadta az ajánlatot, csak azt kötötte ki, hogy a zászlóalj négy évre vállaljon szolgálatot. A megye beleegyezett ebbe a feltételbe. Mészáros Lázár hadügyminiszter november 10-én erősítette meg a zászlóalj tisztikarát, másnap pedig Nádosy Sándor ezredes, a Haditanács elnöke kiadta a zászlóalj átalakulásáról és 47. számmal való ellátásáról szóló közleményt. A megye november 2-án jelentette, hogy mind az 1350 önkéntest kiállította. A zászlóalj Perczel vezérlete alatt harcolt az október 17-i letenyei és a november 9-i friedaui ütközetben, és biztosító feladatokat látott el a november 22-i szemenyei ütközetben. Zala megye kiürítése után a Perczel vezette főoszloppal vonult vissza. December 30-án a móri ütközetben a magyar jobbszárnyon állt, s veszteség nélkül hagyta el a csatateret. Ezt követően is megmaradt Perczel Középponti Mozgó seregében. Részt vett a január 21én Szolnok visszavételére indított támadásban, de sem Szolnoknál, sem Ceglédnél nem került tűzbe. A támadást követően Henryk Dembinski altábornagy a Kazinczy Lajos alezredes vezette hadosztályt, amelyben a zászlóalj is szolgált, a felső-tiszai hadtest segítségére indította, majd be is osztotta ennek (február 12-től az I. hadtestnek) soraiba. A zászlóalj február 14-én Tornaijánál részt vett a Schük-hadtest utóvédje elleni támadásnál. A megsebesült Gyikától Inkey Kázmér százados vette át a parancsnokságot, s a ő vezette a zászlóaljat február 24-én a pétervásárai ütközetben, 26-27-én pedig a kápolnai csatában, amelyben az alakulat komoly veszteségeket szenvedett. Március l-jén Egerfarmosnál harcoltak a zalaiak, majd egy hónapos szünet következett. A tavaszi hadjáratban április 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél, 19-én Nagysallónál és 26-án Komáromnál kerültek tűzbe. Ez utóbbi alkalommal a cs. kir. vértesek csaknem szétverték az alakulatot, de a 26. honvédzászlóalj kivágta a zalaiakat a kelepcéből. Buda visszavételénél a zászlóalj a Fehérvári-kapu mellett lőtt résnél az elsők között hatolt be a várba, s zászlótartója, Püspöky Grácián, aki alig néhány napja volt katona, juttatta fel az első zászlót a várba. Állítólag Hentzi vezérőrnagyot, a várparancsnokot is az egyik zalai honvéd lőtte le. Júniusban a zászlóalj a Vág-menti, Szered és Sempte környéki harcokból vette ki a részét, július 11-én Komáromnál, 15-17-én Vácnál harcolt, ez utóbbi helyen immáron az oroszokkal. Augusztus 2-án Debrecennél a balszárnyon harcolt, s veszteségek nélkül került ki a gyilkos küzdelemből. Augusztus 10-én a Németság és Újság között vívott ütközetben a zászlóalj a balszárnyon harcolva verte vissza az ellenséges vadászok támadását, s az utolsók közt hagyta el a csatateret. Augusztus 13-án a világosi vár alatti szőllősi mezőn tette le a fegyvert. A legénység és a tisztikar egy részét besorozták a cs. kir. hadseregbe. Perczel Mór 1848. október 22. körül felszólította Zala megye közönségét, hogy 14 nap alatt a törvény által rendelt újoncokból egy 800 főnyi zászlóaljat alakítson, és bocsásson rendelkezésére. A megye kötelességévé tette a zászlóalj felruházását, már csak azért is, mert a zalai önkéntes zászlóaljat a megye nagyobbrészt az ellenségtől hátrahagyott ruhákkal szerelte fel. Zala megye először arra hivatkozott, hogy amíg önkénteseit nem állította ki teljes számban, addig nem kezdhet újoncainak kiállításába. A hónap végére azonban a megye megváltoztatta véleményét, annál is inkább, mert Csertán Sándor kormánybiztos is ebbe az irányba befolyásolta, s mert az új zászlóaljat nem önkéntesekből, hanem a képviselőház szeptember 12-i határozata alapján kiállítandó újoncokból kellett megalakítania. Perczel november 13-án terjesztette fel a zászlóalj tisztikarának névsorát az OHB-hoz, s parancsnokává Kisfaludy Móric őrnagyot nevezte ki. A megszervezett és 56. számot kapott zászlóalj december 3án állt fel Keszthelyen 1.335 fővel. Zala megye kiürítése után a még fegyvertelen zászlóalj Szekulits István őrnagy hadosztályában vonult vissza, s legkésőbb 1849. január 8-án Cegléden egyesült a Perczel vezette Középponti Mozgó Sereggel (február 12-ről II. hadtest). Január 20. körül a zászlóalj megkapta fegyvereit, s hasonlóan a 47. zászlóaljhoz, sem Szolnoknál, sem Ceglédnél nem került harcba. A tűzkeresztségen a február 26-27-i kápolnai csatában, Kál környékén esett át; a visszavonulás során zárt rendben verte vissza az ellenséges lovasság megmegújuló támadásait. Április 6-án Isaszegnél, 11-én, 13-án és 18-án a Rákos-mezőn vett részt a harcokban. Buda bevételénél a déli várkapunál rohamozott. Júniusban részt vett a Vág-menti harcokban: 16-án a zsigárdi ütközetben Királyrév környékén ismét átvágta magát az ellenséges lovasságon, s közben komoly veszteségeket szenvedett. Június 20-21-én a peredi csatában Királyrév védelmében, majd a falu visszavételénél harcolt. Július 2án kitüntette magát a monostori sáncok visszavételénél, 11-én pedig Ácsnál verekedett. A II. hadtest, soraiban az 56. zászlóaljjal, Komáromban maradt, s július 29-30-án a Duna bal partján, augusztus 3-án a jobb parton végrehajtott nagyerejű kitörésekben harcolt. A cs. kir. ostromzár szétzúzása után egészen Győrig nyomult előre. A zalaiak Komárom feladásakor, október 2-án tették le a fegyvert. A legénység és a tisztikar menlevelet kapott, s büntetlenül térhetett haza szülőföldjére. Zala megye a három zászlóaljba összesen legalább 3.000 katonát állított ki. További 800 fő került előbb a 13. honvédzászlóaljba, majd onnan különböző alakulatok kiegészítésére. 1849 májusában újraindult az újoncozás: a megye az előző évi hátralékkal együtt összesen 2007 fő kiállítását határozta el, de hogy ebből pontosan hányan kerültek a zászló alá, nem tudni. A megyének azonban a bizonyosan kiállított 3.800 fővel sem volt miért szégyenkeznie, hiszen ez a létszám megfelelt a zalai lakosság az ország összlakosságához mért arányainak, sőt, talán némileg meg is haladta azt. A körülbelül 10.000 főnyi, végig szolgáló honvéd tisztikarból 142 fő volt bizonyíthatóan Zala megyei születésű. Közülük tábornoki rangot viselt a szegvári születésű Gyulai Gaál Miklós, ezredes és hadtestparancsnok volt a 157