Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kostyál László: Zala megye képzőművészete a 20. században

Kostyál László: Zala megye képzőművészete a 20. $%á%adban Vajda IMJOS: Kompozíció fával 1939 (Magyar Nemzeti Galéria). nak köszönhetően — több művésznevet ismerünk, legtöbbjük alkotásai azonban nem maradtak az utókorra. így például a Magyar Paizs 1908. június 11-i száma tudósít a nagykanizsai piarista gimnázium nagytermében rendezett képkiállításról. A felsorolt alkotók nagyrészt lelkes amatőröknek tűnnek, az egyik kivételt képezi az a tájképekkel megjelenő Pfeifer Elek főgimnáziumi tanár (1905-1924 között, világi oktatóként tanított a piarista gimnáziumban), akinek Sipeki Balázs főispánról festett, színvonalas portréja a vármegyeháza dísztermében függött. A tárlatnak művész-elnöke is volt Gyenes Sándor személyében, akinek két alkotása közül az egyik egy „Rafaeli olajfestmény", s ez a megfogalmazás önmagában is sokatmondó. Kettőjük mellett a tudósító Németh Mihály polgári iskolai tanár táj ábrázolásait emeli ki elsősorban. Sass (Brunner) Ferenc nem szerepelt a kiállítók között, eredeti tehetségként jelentkező fiatal tanítványa, majd felesége, Farkas Erzsébet (1889-1950), azonban igen. О művészi kiteljesedését már hazájától távol, Indiában élte meg (1929 után), egyéni stílusú, expresszív, dekoratív tájképeiből 1997-ben Nagykanizsán állandó kiállítás nyílt. Sass utóbb Sümegre költözött, már itt festette a Tabódy Tibor főispánt ábrázoló portréját a megyeháza dísztermébe, és Festetics Tasziló egészalakos képmását a keszthelyi kastélyba. A két világháború között Zalaegerszeg képzettebb festői a főgimnáziumban tanítottak. Közülük (Altorjai) Göbel Árpád húsz éven át tevékenykedett (1910-1930) az intézményben. Tájés városképeit ma is ismerjük, emellett oltárokat is tervezett, így a kaszaházi kastély kápolnájába, a zalaszentiváni és a válickapusztai templomba. 1931ben itáliai tanulmányutat tett, három ekkor, és két itthon készült kompozícióját a zalaegerszegi Göcseji Múzeum őrzi. Napsütötte képei a római iskola hatását tükrözik, hangulatukat idillikus békesség jellemzi. Kassa Gábor (1893-1961, 1920-1927 között tanított a városban) táj- és zsánerképeket, portrékat festett, a megyeháza tisztviselői arcképcsarnokába két képmást is készített (Bosnyák Géza és Kolbenschlag Béla főispánokról). 1922-ben sikeres kiállítást rendezett Zalaegerszegen, 1937-ben gyűjteményes tárlatot a Műcsarnokban. Egy évvel később (1923. április 1.) a Zalamegyei Újság tudósítója (Marton Boldizsár) egy műterem-látogatás kapcsán nem túl szakszerűen hangsúlyozza róla, hogy „a régebbi iskolának neveltje, tehát fontos számára a rajz". Göbelt felváltva szintén húsz évig tanított a főgimnáziumban (1930-1950) Kaposi Antal, majd a tanítóképzőben folytatta pályáját. О festette az egerszeghegyi kápolna oltárképét. A húszas években emlegetett művész még Römer Camilla, valamint Pataky Andor (1891-?) szobrász és festő. Utóbbi Türjén lakott, zalaegerszegi tárlata mellett még a világháború előtt Bécsben, a Wiener Werkstätteben, utóbb Iparművészeti Múzeumban és a Nemzeti Szalonban is rendezett kiálKtást. Főleg akvarell technikával, igen hangulatosan örökítette meg a zalai tájat Leránt Zoltán, de azokon túl egy asztali csendélete is a Göcseji Múzeum gyűjteményébe került. Műkedvelőként alkotott Tikk László tanító (1866-193?), elsősorban vallásos kompozícióit ismerjük. Ugyancsak elsősorban templomi festő lehetett az egerszegi Lacher (Kaszaházy) Antal, aki a szentpéterúri, a zalaszentlászlói és az egervári templomba készített freskókat. A Luther disputájáról készített S^obotka Imre: Pipás portré 1920 (Göcseji Múzeum). 343