Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században

Zala megye ezer éve Kánjavár téglaerődítményét a kányaföldi Kerecsenyiek építették meg a 15. század végén. S^écsis^iget vára a Szécsiek középkori vára volt a Kerka szigetén. A.lsókndva

t az innen előnevüket vevő Bánfiak fészke volt, téglából épült hegyi vár, amely a 13. században már állt. A sort Ugrád zárja. A Kanizsával szembeni várak főkapitányi tisztét 1600-1633 között 11-en töltötték be (leghosszabb ideig a Nádasdy, a Széchy, a Bánffy és a Batthyány család tagjai), majd 1633-tól 1703-ig örökletesen a Batthyányiak, akik Körmendről látták el funkciójukat. A tényleges irányítást végző helyettesük, a vicegenerális a várlánc tengelyében, Egerszegen székelt. A kisméretű várak feladata nem lehetett más, mint a portyázások, kisebb betörések elhárítása. Őrségük létszáma miatt ezt a feladatot is csak a mozsárágyúkkal működő hírlövőlánc segítségével tudták ellátni. A végházak, kihasználva azt, hogy a köztük lévő távolság nem volt túl nagy, kidolgozták a meghatározott számú lövéssel történő riasztás módozatát. A főkapitányi rendelettel szabályozott módszer kiválóan működött, az utasításban foglaltak szerinti helyszínekre a különböző várakból összegyűlő lovassereg képes volt az aktív védelemre. Egy Kanizsa szerepét átvevő nagy erődítmény megépítésére — legalábbis terv szinten — születtek elképzelések. Az 1660-as évekből két változatban is ismeretes Lenti kiépítésének a terve. Az egyik szerint a vár egy hatalmas, ötszögű erődítménnyé épült volna ki, melynek nagyságára jellemző, hogy az egész belső vár alapterülete egy tervezett bástyáéval lett volna azonos. A másik terv szerint egy hatalmas elővárral bővítették volna Lentit többszörösére. Az elképzelések megvalósítására azonban nem került sor. A Kanizsával szembeni végvári lánc legfőbb hiányossága az volt, hogy a kiskomári vár és a Dráva közötti térségben a török szabadon mozoghatott Kanizsa irányába, ugyanis a légrádi őrségnek a folyón való átkelés bizonyos időszakokban nagy problémát okozott. A kanizsai vár utánpótlási vonalainak veszélyeztetésére, sőt egy Kanizsa ellen indítandó komolyabb támadás hídfőjének szánta Zrínyi Miklós azt a kakonyai átkelő térségében megépített erődítményt, melyet Zrínyi-Újvárnak nevezett. 1661-ben minden engedély nélkül kezdte meg török területen a hídfő építését, melyet a török támadások és a császári-királyi ellenkezés dacára is befejezett. Az erődítmény elkészülte után Kiskomár és Zrínyi-Újvár között valamennyi utánpótlási vonal ellenőrizhetővé vált. A zrínyiújvári erőd tette lehetővé 1664 januárjában, hogy a Zrínyi Miklós és a Julius Hohenlohe vezette sereg végrehajthassa a híres téli hadjáratot, majd ezt követően a Kanizsa elleni ostromot. A sajnos késedelmesen elkezdett hadművelet balul sikerült. A nagyvezér felmentő serege elűzte az ostromlókat Kanizsa alól, a törökök elfoglalták és lerombolták Kiskomárt és Zrínyi-Újvárt is. A végvárvonal ellenálló képességének egyetlen próbája ez a hadjárat volt. Míg a Montecuccoli által rosszul megépítettnek tartott Zrínyi-Újvár csak hosszadalmas ostrom után került török kézre, addig a Kanizsa elleni főkapitányság keleti szárnyának kulcserődje, Kiskomár három nap alatt elesett. Egerszeg, Kapornak, Kernend őrsége elmenekült, a pölöskeiek mindhalálig helytálltak. A jól megépített Egervár is csak pár napig állt ellen. A várak a vasvári béke után újjáépültek, kivéve a Kanizsára legveszélyesebb Kiskomárt és Zrínyi-Újvárt, melyek felépítésének tilalmát a vasvári békében a töröknek sikerült kicsikarnia. Az 1660-as éveket követő évtizedekben a zalai végvárrendszerben a legnagyobb változást az 1671 végi haderőreform jelentette. Ez lényegesen csökkentette a főkapitányság váraiban szolgáló királyi zsoldosok számát, és több kisebb erődítményt kivont a királyi fenntartás kötelezettségéből. A meggyengült zalai végek végül is a relatív béke időszakában lehetőségeikhez képest védték az ország határait. A zalai végvárvonalnak katonai szerepe 1690. április 13-ig, Kanizsának a török alól való felszabadításáig volt. Miután a Batthyány II. Ádám által vezetett ostromzár az utolsó dunántúli török erősség ellenállását is megtörte, a zalai várak szerepe megszűnt. A kisebb, föld-fa építésű palánkok maguktól is az enyészet sorsára jutottak. A jelentősebb erődök sorsát az 1702-es, I. Lipót-féle rendelet pecsételte meg. Ennek értelmében ezeket a várakat lerombolták. Ekkor tűnt el a föld színéről Kanizsa vára is. A török időkben szerepet játszott várak közül a kastéllyá alakított Szentgrót és Egervár, a majorrá alakított Lenti maradt ránk, rajtuk kívül a ma már a határainkon kívül fekvő csáktornyai és lendvai vár emlékeztet a hajdani dicsőségre. 96