Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században

Zala megye ezer éve dénáron fenntartandó béke érdekében ezt a három várat a tizenöt éves háború kezdetéig meg sem kísérelték visszafoglalni. Bármilyen, Kanizsa elleni akció gyakorlatilag török területen tette lehetővé a felvonulást a vár ellen, így a tizenöt éves háború kezdetén Kanizsa védelme érdekében ezeknek a váraknak a visszafoglalása volt a legfontosabb feladat. A török erődítmények elfoglalása Kanizsa előterében csak pár évre teremtett új helyzetet, miután a térség kulcsát, Babócsát nem sikerült annyira megerősíteni, hogy komolyabb támadás esetén legalább annyi ideig feltartóztassa a törököt, amíg a fővár felkészül az ostromra. Nem volt anyagi erő a terület elzárásában rendkívül fontos segesdi és berzencei erődök újjáépítésére sem. A Kanizsához tartozó erődítményeknek a főkapitányi székhelyhez való viszonya — ahogy a forrásokból egyértelműen kiolvasható — különböző volt. Ez leginkább a zsoldjegyzékekből tűnik ki. A kisebb erődítmények zöme közvetienül kapcsolódott a kanizsai őrséghez, ott tartották nyilván őket, zsoldjukat is együtt fizették. Ez volt az az állomány, amelyről Ernő főherceg úgy nyilatkozott, hogy Kanizsa körül annyi kisebb vigyázóház van, hogy az őrség fele állandóan ezekben tartózkodik. Ezek közül csak a nagyobbak parancsnokát nevezték kapitánynak, a kisebbekét vajdának hívták. A kapitánynak nevezettek a kanizsai zsoldjegyzékben hadnagyként szerepeltek. Ez tehát azt jelentette, hogy ezek a kanizsai védősereg kihelyezett egységei voltak. A nagyobb várak külön zsoldjegyzékkel bírtak — mint Kiskomár, Zalavár, Légrád, — bennük saját kapitány vezette önálló katonai egységek állomásoztak, a kanizsai főkapitány felsőbb irányítása alatt. Tulajdon alapján is különbség volt a várak között. Egy részük királyi, más részük magántulajdonban volt. Ez utóbbiak kapitánya általában a tulajdonos volt, aki magánkatonaságot is tartott várában, ezek mellé kapott királyi zsoldosokat. A várőrségek valós létszámait sajnos nem ismerjük, csak a királyi zsoldon lévőkről maradtak kimutatások. A kanizsai főkapitánysághoz tartozó erődök pontos számát nehéz meghatározni, mert az többször változott. 1578-ban Khielmann főkapitány idején 26-ról tudunk, ebbe akkor nem tartozott bele Bajcsa, Keresztúr és Molnári. A főkapitányság várainak csak egy része működött az egész tárgyalt időszak alatt, néhány csak hosszabb-rövidebb ideig állt fenn. A Khielmann-féle adattól eltekintve egyetlen olyan jegyzéket sem ismerünk mindeddig, amely egy adott időpontban pontosan felsorolná a kanizsai főkapitánysághoz tartozó várakat. A rendelkezésünkre álló adatokból arra következtethetünk, hogy a főkapitányság fennállásának első évtizedeiben a Kanizsához tartozó erődítmények észak felé a megye középvonaláig nyúltak, míg az utolsó évtizedben, a tizenöt éves háború kirobbanása után a Zala völgyét védő erődöket — a Zala és a Rába köztiekkel együtt — a kanizsai főkapitány alá rendelték. Hgers^eg vára délnyugatról a 17. s^á^ad második felében. h) Egyéb, részben csak a forrásokból ismert várak: 31. Csány vára a Csányi család kőből épült udvarházának megerődítésével készült a 16. század közepén. Alaprajza szerint palánkerőd volt. 1595-ben bizonyosan Kanizsához tartozott. Valószínűleg Kanizsa elestével pusztult el. 32. Bér várának kőépület köré emelt palánkerődítményét a Béri család építette a 16. század elején. 1600 után is fennállt. 33. Kernend kőből épült, szabálytalan alaprajzú, középkori hegyi vár volt, amelyet a Kőszegiek építettek a 13-14. század fordulóján. 1600 után is fennmaradt. 34. Lövő palánkerődítményét 1566-ban építették. 1600 után is fennmaradt. 35. Egervár (Vas megye) várát 1576-1590 között Egervári László építette, 1569-ben a Nádasdyak átalakíttatták. A 16. század második felétől külső palánkvára is volt. 1600 után is fennmaradt. 36-37. Mogyorósd és Nádasd (Vas megye) kisméretű, 16. századi palánkerődök voltak. 38. Babócsa középkori eredetű várát először 1555-ben foglalták el a törökök, de a következő évben sikerült visszafoglalni. 1566-tól 1595-ig török kézen volt. A tizenöt éves háború alatt újra magyar végvár lett, 1600-ig. Ugyanekkor több, ezen a területen álló kisebb-nagyobb vár — pl. Szentgrót, Kehida, Egerszeg, Csatár, Tárnok, Szécsisziget, stb. - és a főkapitányság viszonya ma még nem tisztázott. Számtalan vigyázó ház, góré és egyéb őr94