Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században

• Zala megye ezer éve gyarországi végvár lett. Az udvar azzal kapcsolatos számítása, hogy Kanizsát a német lovagrendre bízza, nem vált be. Miksa császár Schwendi javaslatára már az 1576-os regensburgi birodalmi gyűlésen felszólította a rendet, hogy települjön be Kanizsa várába, és harcoljon a törökök ellen. A lovagrend azonban évekig tartó halogatás után sem vállalta a megbízást. Mivel a lovagrendre nem lehetett számítani, az 1577. évi bécsi határozatok és az 1578 elején kelt brucki végrehajtási utasítások értelmében Kanizsa környékének védelmi ügyei a legérintettebb, Stájerország hatáskörébe kerültek. A megmaradt iratok alapján ennek az új védelmi rendszernek a kiépítését szinte lépésről lépésre végigkísérhetjük. A stájer rendek már korábban is felismerték Kanizsa jelentőségét hazájuk védelme szempontjából, és elsősorban az aggasztotta őket, hogy délről milyen könnyen meg tudja a török a várat kerülni. A stájerok azzal is tisztában voltak, hogy alapvető érdekük a Muraközt védő Zrínyiek támogatása, ezért segítették Zrínyi Györgyöt, aki Csáktornya és Légrád biztosítására további hat erődöt emelt, és részt vett az 1574-ben tűzvészben súlyosan megrongálódott Légrád újjáépítésében is. Ezek a körülmények a stájer rendeket Bruckban arra bírták, hogy mozgósítsák erőiket a határok megvédése érdekében, és átvegyék a védelmet a Kanizsától délre eső területeken. Ennek értelmében került sor a kanizsai végvidék „bevágására", vagy másként gyepűsítésére (németül Passverhackung, latinul obstructio viarum et passuum, vagy resecatio), amely az erdők széles sávon történő kivágásával az utak és átjárók elzárását jelentette. Ernő főhercegnek az volt az elképzelése, hogy a kanizsai főkapitány a Kiskomárról jövő út biztosítására építsen egy-egy új erődöt Nagyrécsén és Galambokon. A stájerok e helyett egy Újudvaron létesítendő erődítményre voksoltak, és arra, hogy a kanizsai mocsárvidék mindkét partját védő nyolc erődbe további 420 gyalogost és 50 lovast kell telepíteni, név szerint Kacorlakra, Sárkányszigetre, Rajkra, Pölöskére, Isaborra, Kapornakra, Zalavárra és Zalabérbe(?), mert ezeket néhány óra alatt össze lehet vonni, és be lehet vetni a munkások védelmében. A környékbeli magyar főuraknak is megvolt a saját elképzelésük. Batthyány például kijelentette, hogy ő németeket - nyilván nem minden tapasztalat hiányában — nem enged a váraiba, és ez volt a véleménye a többi úrnak is. Zrínyi és Batthyány ugyanakkor Ernő főherceget egy Babócsa és Segesd elleni támadó hadműveletről igyekezett meggyőzni, míg a főherceg tőlük és a megyei hadaktól csupán a gyepűsítési munkák biztosítását várta el Kanizsától északra. Hosszadalmas tárgyalások után, 1578 tavaszán Kanizsa és a Mura között kezdték a munkát, amihez 1.000 favágót küldtek Stájerországból. Khielmann főkapitány azt szerette volna, ha a Mura és a Kanizsa közti bevágással együtt elkészül a Zala és a Rába gyepűje is. Erre a munkára Vas megyét, valamint Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár segítségét kívánták volna igénybe venni. Stájerország közben Kanizsától délre megkezdte az új védelmi vonal központjául kijelölt, az egész gyepű biztosítására hivatott bajcsai erőd építését. A török természetesen nem nézte tétlenül a határon folyó munkálatokat. Berzence, Babócsa és Barcs helyőrségét hatszáz fővel megerősítették, és sorozatosan támadták először a Dráván túli kisebb várakat, majd Kanizsát is. A mind veszélyesebb helyzetben jelentősebb haderőt vezényeltek a munkák biztosítására, amely 1578. szeptember 11-én érkezett meg és szállt táborba Bajcsa mellett. A haderő létszámát pontosan nem ismerjük, a jelentésekből ugyanis kiderül, hogy az 5.000 emberbe a favágókat és az építőmunkásokat is beleszámolták. Mindenesetre 50 ágyú, 700 huszár, 1.000 magyar gyalogos és az ún. 30. regiment jelenlétéről tudunk. A táborba érkezett Zrínyi György is embereivel. Hamarosan jelentették, hogy nekiálltak a munkának: pár nap leforgása alatt 100 hold „szélességben" és fél mérföld hosszan kivágták az erdőt, és hegyes karókat állítottak. Rövidesen azonban technikai problémák merültek fel, nem volt elég szállítóeszköz és építőanyag. Közben szeptember 17-én a bajcsai tábor parancsnokai Újudvaron, ahol Batthyány és Nádasdy táborozott, sikertelenül egyezkedtek a magyar urakkal arról, hogy azok az ottani erőd építésébe belefogjanak. Eközben a szigeti, koppányi, pécsi és simontornyai bégek összevonták csapataikat, hogy a bajcsai építkezést lerohanják. Úgy döntöttek, hogy Kanizsát északról megkerülve Bajcsát hátba támadják. Nem értesültek azonban Lenti vára délnyugatról a 17. s^á^adban. 92