Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században

Vándor László: Л %alai végvárrendszer a 16-17. s^á^adban A zalai végvárrendszer a 16-17. században l. A középkori magyar állam fejlődésének a 16. században a törökök támadása vetett véget. A mohácsi csatavesztést követően a magyar államnak nem volt ereje, hogy határait megvédelmezze, így a török birodalom fokozatosan meghódította a magyar királyság nagyobbik részét. Az oszmán törökök a 13. század végén Nyugat-Anatóliában telepedtek meg, nevüket az alapító I. Oszmán emírtől nyerték. Folyamatosan előretörve foglalták el a bizánci területeket, majd 1532-ben megvetették a lábukat Európában. Először a Balkán meghódítása közben, 1390-ben törtek be magyar területekre. Az iszlám hitet valló hódító hatalom 1394-ben közveden szomszédja lett Magyarországnak, és ettől kezdve folyamatosan veszélyeztette területét. Már Zsigmond király felismerte a veszély nagyságát, és elhárítása érdekében szervezte meg az utolsó európai keresztes hadjáratot, amely a nikápolyi vereséggel végződött. A zalai főurak korán megismerkedtek a török veszedelemmel, hiszen a király szolgálatában ott harcoltak ebben a hadjáratban. A mohácsi vereséget követően az első, Zala megyére komolyabb hatással járó török hadművelet az 1532. évi hadjárat volt, amikor Szulejmán szultán hadai a Dráva mentén nyomultak előre, majd a Kanizsa folyó völgyében - dél-észak irányban átszelve a megye területét — igyekeztek Bécs felé. Ezt követően az 1540-es évekig nem érte komolyabb török betörés a zalai vidékeket. A Buda 1541. évi elfoglalását követően a Dunántúlon folyamatosan előrenyomuló törökök az évtized második felében kezdték meg portyáikat a Dráva és a Balaton közé eső területeken. A török támadások kezdetén Zala megye területén számos középkori eredetű, a kor hadviselésének nem megfelelő, régi vár volt. Ezek közül a Balaton-felvidéken elsősorban a nehezen megközelíthető hegytetőkre épített hegyi várak, míg a megye nyugati felében a mocsarak védelmét kihasználó, szigetekre épült várak voltak jellemzőek. A török veszedelem megjelenésekor tulajdonosaik ezeket próbálták korszerűsíteni, míg mások javaik védelmére újabb erődítményeket emeltek, udvarházakat, templomokat, kolostorokat vettek körül palánkfallal és árokkal. Az első komolyabb török rablóportyáról Kanizsa környékén 1546-ból értesülünk. Már az 1550-es években elfoglalták a somogyi várak nagy részét, így Szigetvár 1566. évi eleste csupán befejező aktusa volt annak a hadműveletnek, melynek során a török felszámolta a Somogy megyében húzódó korábbi védelmi vonalat. Ezt követően a török csapatok egész Zalát végigpusztították. A megmaradt területek védelme új erődvonal létesítését, és egy Szigetvárhoz hasonlóan erős központi vár építését követelte meg. Erre a szerepkörre Kanizsa vára volt a legmegfelelőbb. Stratégiailag a legjobb helyen feküdt, a védekezésre legalkalmasabb, a Balaton és a Dráva közötti területen. Védelmét ugyanúgy jelentős nagyságú, nehezen leküzdhető mocsár erősítette, mint Szigetvárét. A Dráva-Mura összefolyásától Zala megye közepéig felnyúló mocsárvilágon keresztül itt volt a legkiépítettebb átkelőhely, amely a középkori Kanizsa mezőváros virágzását is biztosította. A Zsigmond-kori várkastélyt Nádasdy Tamás 1554-1559 között jelentősen megerősítette, és a környék legnagyobb számú katonaságot befogadni képes, legjobban védhető erődítményévé tette, így kézenfekvő volt az a királyi döntés, amely Szigetvár pótlására Kanizsát jelölte ki. A dunántúli főkapitányságot még 1566 őszén kettéválasztották, és — kanizsai székhellyel — létrehozták a Balaton és Dráva közti főkapitányságot. Irányítása alá vonták a megmaradt somogyi és a dél-zalai várakat, élére Tahy Ferencet nevezték ki. Ugyanakkor a Balaton-felvidéki zalai várakat Keszthelytől Tihanyig a győri főkapitányság részévé tették. Tanulmányom további részében a zalai végvárrendszer Kanizsával kapcsolatos részeivel foglalkozom, mivel katonai jelentőségük szempontjából ezek voltak a fontosabbak, míg a Balatonfelvidék kis hegyi várai katonai szempontból nem feküdtek a fő irányon, szerepvállalásuk így nem volt Л Csáktornyái vár kapubástyája 89