Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

Zala megye ezer éve A felsődörgicsei kettős templomrom északi felében, a hajóban levő északi pillérnek dőlve került elő egy durva megmunkálású kőlap, amely jelenleg a tihanyi kőtárban található. Alakja szabálytalan, közepétől mindkét irányban, nem egyenlő mértékben keskenyedik. Enyhén domború felületén kb. a hossz negyedében kis, mélyített, kiszélesedő szárvégződésű, nem túl szabályos kereszt látható. Kővágóörs határában, az Ecsér-puszta mellett álló ecséri templomrom Czeglédy Ilona vezette kutatása során (1962) a főhajó és a szentély közötti lépcső előtt korábbi, lapos, lekoptatott lépcső került elő, amelyet temetkezés jelölésére használtak fel: a lépcsőfokot alkotó két lapba (méretük: kb. 149x50 és 144x54 cm) egyszerű keresztet véstek. Az sem kizárt azonban, hogy a paloznaki darabokhoz hasonlóan eredetileg is sírkőnek faragott darabokat használtak fel utóbb lépcsőfoknak. Az ásatás során talált két további kőlaptöredéken is kiszélesedő szárvégződésű, vésett kereszt látható. Az elpusztult középkori Kövesd falu 13. századi, a 14. században átépített templomának Aszófő határában álló, jelentékeny romjai között 1957-1958-ban Zádor Mihály vezetett feltárásokat. A nyugatról nyíló kapu déli oldalán a küszöbszintet jelölte ki az az ott már másodlagosan befalazott lap töredék, amelyen egy domborművű, kiszélesedő szárvégződésű görög kereszt volt látható. (A darabot jelenleg a kapu kávafelfalazása, illetve a lerakódott föld takarja.) A hajó délkeleti sarkában fekszik egy másik, kőfaragócsákánnyal nagyolt felületű, nagyjából téglatest alakúra faragott, vastag kőlap (mérete: 140x54x31 cm). A Felvidék területén az utóbbi évtizedekben a szlovákiai kutatók harmincnál több temetőben sok száznyi, a 11-14. század folyamán durva kőtömbbel vagy kőlappal lefedett sírt tártak fel. A kőben hasonlóan gazdag dombvidékek és középhegységek középkori temetőit a mai Magyarország területén, így a Balaton-felvidéken is legalább részben hasonlóképpen képzelhetjük el, a fentebb leírt faragványok közül is több ezek maradványainak tartható. A felsőörsi, paloznaki, dörgicsei, ecséri, aszófői kőlapok párhuzamai a mai Magyarország más területeiről is ismertek, például a közeli, Veszprém megyei Veszprémfaj szról és Berhidáról, vagy a jóval távolabbi Kisnánáról, a középkori Esztergom környéki falvakból, Dágról, Gyöngyöspatáról, Egerből, Mezőcsátról. A durva megmunkálású, egyszerű, keresztes sírköveknél sokkal igényesebb faragású, ugyancsak keresztet ábrázoló lap ismert Zalaszentgróton. A Balaton környéki vörös homokkőből faragott, felirat nélküli emlék alsó része szabálytalan félkörívben hajló, rézsűs felülettel lemetszett. A rézsűn kétoldalt egyenes, alul ívelt, vésett vonalak között egy domborművű, szárvégein körökkel díszített, kisebb kereszt látható. A felület nagyobb részét kiadó, vízszintes síkon kisebb, íves halomból lapos domborművű, háromkaréjos szárvégződésű kereszt nő ki. A talapzaton és a két oldalsó keresztszár végén (a felső hiányzik) vésett, bonyolult vonalrajzú, közepén stilizált liliommal ékes koronák láthatók leginkább díszes, gótikus majuszkulás В betűre emlékeztetnek. A darabot Rómer Flóris 1863-ban a zalaszentgróti Batthyány-kastély kertjében, másodlagosan, árok fedlapjaként felhasználva írta le; később a helyi múzeumba került. Vándor László véleménye szerint eredetileg a kisszentgróti ferences kolostor templomának szentélyében általa 1979-ben feltárt két falazott sír közül az egyiknek, az északkeleti sarokban lévőnek volt fedlapja. A keretezés nélküli, keresztes ábra még a 13. századra vallana, a koronaszerű vésetek jellege azonban inkább a 14. század közepére jellemző betűformák díszítéséhez áll közel. Az 1986 és 1994 között, a Nagykanizsa és Zalaegerszeg között húzódó medencében folytatott mikrorégiós régészeti kutatási program során Vándor László a hahóti plébániatemplom mellett részben feltárta a Hahót-Buzád nemzetség középkori nemzetségi kolostorának alapfalait, és kimutatta, hogy a mai barokk templom hajója részben az egykori kolostor templom alapjaira épült. A templombelsőben egy, a szakirodalom által addig nem ismert román kori domborművet is felfedezett. Az északi hajófalban befalazott, álló figurát ábrázoló faragványt — amelyet a templom építésével egykorúnak látszó, barokk stukkókeret övez — a helybeliek a szent életű, képzeletbeli 76 Keresztes sírkő vörös homokkőből. 14. s% közepe, Zalas^entgrót.