Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Prokopp Mária: Zala megyei középkori falképei

Zala megye ezer éve vitézségével, majd IV. Béla király udvarának kiemelkedő személyisége lett. Főbb tisztségei a következők: 1235-41ben lovászmester, vagyis a királyi hadak vezére volt, aki 1241-ben a királyt és családját Dalmáciába kísérte. 124245-ben horvát és szlavón bán volt, 1245-46-ban nádor, 1246-48-ban tárnokmester. Unokaöccse, Joachim fia Fülöp egyházi pályára lépett, dömösi prépost, zágrábi püspök (1248-62), majd esztergomi érsek (1262-72) lett. Ennek testvére, Tamás volt a Szentgróti család őse, aki a szentgróti várat építtette a tatárjárás után, követve a király várépítési felhívását. A vár védte Tűrje apátságát is. E Tamás fia, Fülöp ugyancsak a királyi udvar tagja volt, akit 1270-1335 között említenek az oklevelek. Minden bizonnyal ő festette ki a türjei templomot, a 14. század elején, I. Anjou Károly uralkodásának kezdetén. E freskódísz része volt az a Szt. László-ciklus, amelyet 1987-ben tárt fel Lángi József restaurátor a déli hajó déli falán, az ablakok és a boltozatot tartó faloszlopok konzoljai alatt, több mint 8 m hosszúságban és 173 cm szélességben. A munka még nincs befejezve, de kétségtelen, hogy kiemelkedő művészeti alkotás került elő. A déli hajó egykori szentélyétől indul a képsor Várad tornyos látképével és a várból kivonuló lándzsás sereg ábrázolásával, és folytatódik a leányrabló kun és emberei üldözésével, a nyílzáporral jelzett heves csata bemutatásával. Ennek folyamán Szent László, a magyar sereg vezére az előtérben vágtató fehér paripáján, koronás csöbörsisakban, már a kun vezér nyomában van, aki barna lován, oldalán a lánnyal, menekülve, mester-íjászként, hátrafelé fordulva szórja nyilait a király felé. A kun sereg száguldó lovasai ugyanezt teszik távolabbról, az alacsony horizont hátteréből. Ok a kun vezér lova előtt, jobbra jelennek meg. Az egyiknek nyila éppen a szem kémlelő nyílásánál éri a királyt, de a csöbörsisak nem engedi befúródni azt. A sárgás tónusú, nyers vakolatszínű háttér előtt, a két vezér lova között a zöld lomb koronás fa jobbra, a kun felé hajolva kidőlni készül. A kun felőli oldalága már csak csonk, míg a király felé lombos oldalág hajlik. О a jobbjában tartott lándzsával már a kun közvetlen közelében van. A következő képen a király éppen a halálos döfést mér a kunra, aki lefordulva a lováról, magával rántja a lányt. A győztes király mögött a fa már felmagasodva, egyenesen áll. A vesztes kun lova mögötti fa jobboldali ága, a lány esését követve, jobbra hajuk. Ezután - igen töredékesen — a két vezér fegyver nélküli birkózása jelenik meg. A két képet zöldellő fa választja el egymástól. (A jelenetek ugyanis folyamatos szalagként tárulnak elénk.) A tagolást többnyire a fák jelzik, amelyek egyben jelentést hordoznak, és dekoratív formai megjelenítésükkel, változatos ritmusukkal a kompozíciós felépítés szerves részét is alkotják. A közel két méter magas falkép háromnegyed részét az alakok töltik be. Közülük is kiemelkedik a csaknem életnagyságban megjelenő két vezér. László király a koronájával és a jelenetekben elfoglalt helyével uralja a képsort. A többi szereplő, a hierarchia rendjét követve, kisebb méretű. Az utolsó jelenet, amely az 1760-as években ide, a déli hajó falába helyezett, 1478-as évszámmal jelzett, késő gótikus kőfaragású szentségház mellett, töredékesen látható, a győztes, fa alatt ülve pihenő királyt ábrázolja, amint a megmentett lány ölébe hajtja a fejét. Tűrje, részlet a S\t. László-legenda falképéről. 1317-18 A keszthelyi ferences templom freskóinak részlete. 1380-as évek A Szt. László-legenda ábrázolásai a szórványosan fennmaradt 13-14. századi hazai falképek tematikájában jelentős helyet foglalnak 68