Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében

Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében Zala Veszprém Somogy Orsz. átlag Egy iskolára jutó lakos 1006 724 728 997 tanköteles 177 126 121 173 iskolába járó 85 83 73 86 Tankötelezettség teljesítése % 48,26 66,28 60,37 49,85 Ami a tantárgyakat és a tanítást illeti, az iskolák legtöbbjében a tanítók „legere, scribere et catechesim" (olvasás, írás, hittan) tanítottak. Számtant az egész megyében csak négy helyen (Zalaegerszeg, Tapolca, Alsólendva, és Szécsisziget), néhány iskolában a latin nyelv elemeit is. Később aztán a tantárgyak köre bővült. A tanítók tanításon felüli kötelességei között a legfontosabb az egyházi szolgálat (kántorság, harangozás) volt. Ebből származott jövedelmük nagyobbik része is. Világi mellékfoglalkozásuk a jegyzőség volt. A tankötelezettség és a polgári iskolarendszer megvalósítása Az ország, de az iskoláztatás történetében is új fejezetet nyitott az 1867-es kiegyezés. Az 1867. február 20-án kinevezett kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Eötvös József lett. Hihetetlenül felgyorsultak az események, hiszen megteremtődött a lehetőség egy polgári Magyarország megteremtéséhez. A célok megvalósítása érdekében kimunkált stratégiák között mindenki által elismerten főszerepet kapott az iskoláztatás. A folyamatban elsőként 1868-ban a népoktatási törvény elfogadására került sor, majd ezt követte 1883-ban a középiskolai törvény, 1884-ben pedig az ipari szakoktatást is szabályozó ipartörvény. A népoktatási törvény szerint az iskolarendszer alapja az elemi iskola, amely áll a 6-12 évesekre kiterjedő mindennapi-, és 12-15 évesekre kötelező ismétlő iskolából. Továbbtanulásra, ennek irányától függően a 4. osztály befejezése után nyílt lehetőség. A polgári iskolarendszer létrehozását elsősorban az jelentette, hogy a törvény meghatározta a népoktatási tanintézetek körét és azt, ilyet kik állíthatnak fel: „Népoktatási tanintézeteket a törvény által megszokott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam." A megye iskoláinak többsége felekezeti iskola volt, ezek nagy része római katolikus. A törvény adta lehetőséggel élve jelentős községesítési mozgalom indult el. 1870-ben már a megye iskoláinak 7,35 százalékát nyilvánították községivé. A fejlődés üteme később lelassult, hiszen 1907/8-ban is csak az iskolák 16,2 százaléka volt községi. Elkezdődött az állami elemi népiskolák felállítása is. A megye első állami iskolája (ma is áll, óvodaként funkcionál) Egyedután (Letenye) épült meg. Különösen érdekes a városok arra irányuló törekvése, hogy iskoláikat állami fenntartásba adják (Zalaegerszeg 1896, Nagykanizsa 1900, Csáktornya 1902, Sümeg 1907). Az arányok alakulását a következő adatok jelzik: Ev 1869 1907/8 Jelleg isk. sz. aránya % isk. sz. aranya % Állami Községi 1 Római kat. 278 Református 22 Evangélikus 15 Izraelita 14 Görög keleti 1 52 0,30 70 84,00 261 6,50 21 4,53 16 4,22 11 0,30 1 12,03 16,20 60,41 4,86 3,70 2,54 0,23 Az 1868-as népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tv.) elsőként intézkedett a 6-15 éves korig tartó tankötelezettségről. A nem teljesítőkre meglehetősen súlyos büntetést szabott ki. Mindettől függetlenül a törvény maradéktalan végrehajtására gondolni sem lehetett. Ezt több tényező gátolta. Elsőként kell megemlíteni az iskola-, tanterem- és tanítóhiányt, másodsorban az elterjedt gyermekmunkát, harmadsorban pedig azt, hogy a lakosság nagyobb részénél igény sem jelentkezett az iskola elvégzésére. Mindezeket figyelembe véve a megye vezetése a törvény bevezetésekor nagyarányú iskolafejlesztési tervet dolgozott ki. A kezdeti eredmények rendkívül biztatóak voltak, egymás után épültek, bővültek az iskolák. 1869-től 1872-ig 42 új iskolát épített fel a megye, 88-at pedig felújított, bővített. Ezzel összesen 23-mal emelte a népiskolák számát, 94-gyel a tantermekét. A minisztériumi jelentés szerint Zala ekkor a felújításban országosan a 2. helyezést érte el. 1879-re a népiskolák számát 331-ről 386-ra sikerült emelni, ami lehetővé tette a tankötelezettség 74,7 százalékos teljesítését. A hálózatfejlesztés az 1880-as években lelassult, így a helyzet ismét súlyossá vált. 1880-ban a megye 25 községében iskolahiány miatt sehová sem járhattak iskolába, 334 község helyben rendelkezett iskolával, 222 község gyermekei máshová jártak. A megye kénytelen volt újabb iskolaépítési és felújítási kampányt szervezni. A feladat megoldása során a 319