Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében

Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében Alsófokú oktatás Zala megyében 1996-ban ünnepeltük az első magyar iskola felállításának 1000. évfordulóját. Géza fejedelem ugyanis 996-ban Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán bencés kolostort alapított, melynek falai között a szerzetes atyák iskolát is szerveztek. Az évforduló jó alkalmat adott a visszatekintéshez. Az iskola a társadalmi-gazdasági célok megvalósítását illetően mindig is nagyon fontos elem volt, az ma is. Elsőként a kolostorokban szerveződtek iskolák a szerzetesi utánpótlás biztosítására. Ezeket hamarosan követték a püspöki székhelyeken felállított káptalani iskolák, amelyek megléte írásos források alapján már az 1010-es évektől követhető. A 11. században megjelentek a falusi, városi plébániai iskolák. Ezek nagyobb részéből a 16. század második felében népiskola, kisebb részéből gimnázium lett. Az alsófokú iskolahálózat szerepe A népiskoláról, általánosan képző alsófokú iskolákról, ezek felállításáról az 1560-ban — Oláh Miklós esztergomi érsek vezette nagyszombati zsinat hozott határozatot. Ez elrendelte, hogy minden plébános, vagy a szegényebbek többen egyesülve iskolamestert (ludi magister) alkalmazzanak, akinek feladata a gyermekeket beavatni az ismeretek elemeibe, vagyis olvasásra, írásra, egyházi énekekre és vallásra tanítani őket. Állami szinten az alsófokú iskoláztatás fontosságát először az 1777-ben, Mária Terézia által kiadott I. Ratio Educationis hangsúlyozta ki. A legfőbb célkitűzés az alsófokú oktatás egyre nagyobb méretű kiterjesztése volt. „A falvak, mezővárosok és királyi városok anyanyelvi iskoláinak sokasága különleges gondoskodást kíván, ... mert ezekben az iskolákban kapja meg alapját az egész nevelés." — írták a Ratio szerzői. Mintegy korszakot zárt és nyitott az 1868-as népoktatási törvény, ahol kimondottan a tankötelezettség és ennek teljesítése volt a cél, amit komolyan is vettek, hiszen a 6-11 éveseket illetően az elemi oktatásban részesülők aránya az 1870-es 32,20 százalékról az 1903/4-es tanévre 85,2 százalékra emelkedett. Az 1905-ös tantervben már megfogalmazódtak a tartalmi változást érintő célok, a nevelés és oktatás egysége is. Még inkább szembeötlő a cél módosulása a magyar pedagógia leghaladóbb képviselőinél, így például Nagy Lászlónál, akinél az általános műveltség elérése nemcsak jog, hanem kötelesség is. Nem véletlen az sem, hogy a második világháború utáni demokratikus Magyarország a földosztást követően másodikként az új iskolarendszer, benne az általános iskola létrehozásáról döntött. Feladatát ekkor így határozták meg: „Hivatása az lesz, hogy köznevelésünk helytelen osztálytagozódását megszüntesse, és lehetővé tegye a magyar nép elnyomott, vagy elhagyott tömegeinek részesedését az egységes magyar művelődés javaiból. A műveltségben való előrehaladást, a képességek menttől gazdagabb kiterjesztését mindenki számára egyenlő módon kell biztosítanunk." 1961-ben új törvény született az oktatásról. Ez az eddigi célokat módosította, új, a társadalmi-gazdasági helyzetből adódó feladatok fogalmazódtak meg, mint pl. a szakrendszerű oktatás kiterjesztése, a szakosan leadott órák arányának növelése. Az 1980-as évek közepétől újabb, tartalmi és iskolaszerkezeti módosítási törekvések indultak el. Teljesen új helyzetet teremtett az 1990-es önkormányzati törvény, 1993-ban megszületett az új, azóta többször módosított oktatási törvény, és a jelenleg már ugyancsak módosítás alatt álló Nemzeti Alaptanterv. Egyetlen korban sem volt mindegy — ma sem az, — hogy az oktatásügyi célokat milyen körülmények, feltételek 317 Balatonmagyaród, a% elemi iskola a templom mellett. Képeslap a% 1930-as évekből (Göcseji Múzeum).