Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945–1947)

Zala megye ezer éve lógtak az események után. Briglevics Károly főispán ugyan már 1945. április 17-én javaslatot tett a Megyei Földbirtokrendező Tanács összetételére, de az csak május 15-én tudott felállni. Bonyolította a helyzetet, hogy Nagykanizsán - szovjet ösztönzésre - már április 18-án, Hámory Zoltán vezetésével alakult egy megyei hatáskört magának tulajdonító földbirtokrendező tanács, amely a helyzet tisztázása után a Zalaegerszegen székelő megyei tanács II. számú tárgyalótanácsa lett. A földosztás megyei szintű operatív végrehajtását a Megyei Földhivatal végezte. A földosztás előtt Zala megyében az összes gazdaság 71 %-a tartozott a 0-5 kh-as törpebirtokos kategóriába, amelyhez a földterület 25 %-a tartozott. A legnagyobb birtokosok Esterházy Pál, a Festeticsek, illetve az egyházak voltak. A földosztás során 30.695-en részesültek földjuttatásban, külön házhelyet 8.943-an kaptak. A juttatási átlag 2,8 kh volt, az országos átlagnak (5,1 kh) alig több mint a fele. Ennek oka a viszonylag kevesebb felosztható földterület volt, és ezen belül is az erdők, rétek, legelők nagy részaránya, amelyek állami, illetve községi tulajdonba kerültek. Összességében ez a földosztás nem oldotta meg Zalában a mezőgazdaság strukturális problémáját. Például 1947-ben - egy jelentés szerint — a 83.383 földtulajdonos közül 58.748 volt azoknak a száma, akik máshová is eljártak dolgozni. A föld újdonsült gazdáinak ráadásul olyan súlyos problémákkal kellett szembenézniük, mint a tőkehiány, eszközök és megfelelő vetőmag hiánya, amelyeket az ilyen gondok megoldására alakított földműves-szövetkezetek sem tudtak orvosolni. Az önálló tulajdonláshoz fűzött reményeket tovább csorbították azok a jelenségek (beszolgáltatás, jóvátétel, rekvirálás, magas adók), amelyeket a háborús helyzet hozott magával. A gazdasági változásokkal együtt zajló politikai eseményekben epizodikus szereppel bírt az Ideiglenes Nemzetgyűlés dunántúli, köztük zalai képviselőinek „megválasztása" 1945. július 24-én. Ezen a napon valamennyi nagyobb dunántúli városban népgyűléseket tartottak, ahol a pártközi értekezleteken már előzőleg kijelölt személyeket „megválasztatták". Zalából ily módon került be az — ezután már csak egyetlen ülésszakot tartó — Ideiglenes Nemzetgyűlésbe az NPP részéről: B. Molnár József főispán és Dene István, a FKgP-től: Bencze Imre, Brand Sándor, Kováts Ferenc, és Cs. Darab József, az SZDP részéről: Baron Pál és Dombay János, míg az MKP képviselője Matécz János lett. Egyes források szerint Dajkovich Ferenc (FKgP) és Kertész József (SZDP) is Zalából kapott mandátumot. Az igazi politikai megmérettetés az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon történt meg. A választás előkészítése nyomban a törvény kihirdetése után, szeptember közepén megkezdődött. A választási bizottságok megszervezése és a szavazók összeírása rendben lezajlott, a választási kampány október végi felerősödése azonban felkorbácsolta az indulatokat. Zalában a választáson induló hat párt közül csak a Magyar Radikális Párt nem tudott listát állítani, így az itt nem indult. A többi öt párt listájának élén kivétel nélkül a párt országos vezetői álltak, és csak utánuk következtek a helyi vezetők. A választás hajrájában már sejteni lehetett, hogy Zala megyében a jobboldal győz, de annak nagyságára senki sem számított. A 214.399 választójogosultból 194.842-en (90,88 %) mentek el szavazni, 192.359 érvényes szavazatot adva le. Ebből 144.527 voksot (75,13 %) szerzett meg az FKgP, az NPP szavazatainak száma 9.943 (5,17 %), míg a PDP 1.769 (0,92 %), az MKP 13.941 (7,25 %), az SZDP 22.179 (11,53 %) voksot számolt. Ennek megfelelően az FKgP Zalából 12 mandátumhoz jutott: Varga Béla, Kováts Ferenc, Drózdy Győző, Békeffy Ferenc, Bencze Imre, Németh Lajos, Mangliár Károly, Cifra László, Magyar János, Meggyesi Ernő, Ledniczky Lajos és Fillér László személyében. A listavezető Varga Béla más kerületben is győzött, így a zalai mandátumáról lemondva Bedő Károly is bekerülhetett a nemzetgyűlésbe. Az MKP egyetlen mandátumát a listavezető Rákosi Mátyás, míg az SZDP szintén egyeden mandátumát a listát vezető Marosán György lemondása folytán Dombay János nyerte el. Az FKgP nagyarányú zalai győzelmének legfőbb oka az volt, hogy minden olyan elem jelen volt a térségben, amely egy jobboldali, keresztényi eszméket valló konzervatív pártnak kedvezett, és minden olyan tényező hiányzott, amely a baloldali munkáspártokat segítette volna. A Független Kisgazdapárt helyi szervezetei 1946 elejétől - a választási győzelemmel a tarsolyukban — egyre határozottabban követelték az ún. arányosítást, vagyis azt, hogy a különböző hatalmi pozíciókból legalább akkora részt kapjanak, mint amekkorát a nemzetgyűlésben kaptak a választók által. Erre a baloldal, a frissen létrejött egységét (Baloldali Blokk) demonstrálandó az utcára vitte a tömeget, kirobbantva ezzel azt a belpolitikai válságot, amelynek során a Kisgazdapárt kénytelen volt kizárni a soraiból tucatnál is több képviselőjét. Ezek között volt a Zalából mandátumot szerzett Drózdy Győző is. A Baloldali Blokk zalai intézőbizottsága egyébként csak jóval később, 1946 júniusában alakult meg. Az arányosításra való törekvés jogosságának részbeni elismerését jelentette a vármegyei nemzeti bizottság 1946. március 9-i ülésén született határozat. Itt Vida Ferenc miniszteri tanácsos részvételével a bizottság, felülvizsgálva korábbi döntését, megváltoztatta a törvényhatósági bizottság korábbi összetételét és új alakuló ülés lefolytatását rendelte el. Az elfogadott határozat szerint az FKgP 50, az MKP és az SZDP 27-27, a szakszervezetek 26, az NPP 20 és a PDP 5 helyet kapott volna. A Kisgazdapárt azonban ezt a variánst nem fogadta el, és továbbra is panasszal élt, amit azonban a felsőbb hatóságok ezúttal elutasítottak. így az FKgP a törvényhatósági bizottság 1946. április 13-i újabb alakuló ülésén nem volt jelen, képviselőit nem nevezte meg, és ezután sem vett részt a közgyűlés munkájában. Az FKgP egy másik panaszát — a zalaegerszegi képviselő-testület ügyében — szintén respektálták a belügyminisztériumban és annak is az újjáalakítását rendelték el. A Kisgazdapárt a sajtó vonalán is igyekezett erősíteni a pozícióját, minek következtében 1946. augusztus 20-án sikerült elindítania a Független Zala 290