Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

Zala megye ezer éve augusztus folyamán állt fel, Sümegen szerveződött, mindhárom ütegét 10-10 db német rohamlöveggel látták el. A hadműveleti területen maradt megszálló alakulatok átszervezése csak fokozatosan történt, a személyi állományában több ízben kicserélődött 47/111. zászlóalj későbbi tevékenységéről — korabeli hiteles iratok hiányában — nincsenek adataink. A hadi helyzet alakulása, Horthy és a Kállay-kormány politikájának bizonytalansága, ismertté vált béketapogatózási kísérletei miatt a német politikai és katonai vezetés elhatározta Magyarország megszállását. A német csapatok 1944. március 18-án éjfélkor törtek be az országba. A Nagykanizsa felé tartó 18. SS páncélgránátos hadosztály részei — leküzdvén a letenyei határvadász alosztály ellenállását — hajnali 5 órakor vonultak be a városba, s rövid idő alatt birtokba vették a laktanyákat, a rendőrkapitányságot és a postaközpontot. Némi ellenállásra csak a József főherceg laktanyában készítették fel a csapatokat. 1944/45 a végső küzdelem évei voltak a honvédség alakulatai számára: ekkor következtek be a Kárpátok előterének és a Kárpátoknak a védelme, a magyarországi honvédő harcok, a szüntelen visszavonulás, majd a kiszorulás Magyarország területéről. A Muraközbe kihelyezett 7. gyaloghadosztályt 1944 májusában mozgósították. Ötödik volt azoknak a seregtestek sorában, melyeket a Kárpátok előterében védekező 1. hadsereg arcvonalának megerősítése céljából 1944 májusában és júniusában a hadszíntérre szállítottak. A sebtében mozgósított nyugat-dunántúli alakulatok súlyos fegyverzeti és felszerelési hiányokkal küszködtek, s bevonultatott személyi állományuk kiképzettségi fokát is elég gyengének minősítették. A Kárpátok előterébe Kudriczy István vezérőrnagy parancsnoksága alatt 709 tiszttel és 19.064 főnyi legénységgel június 21-étől kiérkezett seregtest feladata kezdetben alakulatai kiképzésének tökéletesítése, illetve a Stanislav-Nadvorna vonal tábori erődítési munkálataiba való bekapcsolódás volt. Az arcvonalba csak július 17-én vonták előre, amikor az onnan kivont német 68. gyaloghadosztály - egy július 13-i ellenséges betörés folytán erősen veszélyeztetett - védőállásait kellett átvennie. A soproni parancsnokságú seregtest az 1. hadsereg arcvonalának északi szárnyára, a VII. hadtestparancsnokság alárendeltségébe került. A balszomszéd 16., illetve a tőle jobbra elhelyezkedő 24. gyaloghadosztállyal a Kárpátok és a Dnyeszter folyó között, a síkságon keresztben, egy lapos, harckocsi-támadásra alkalmas területet védett. Az arcvonala mögötti erdőségen át csak Rosulna helységen keresztül lehetett visszavonulni, illetve az utánpótlást lebonyolítani. A soproni seregtest 17 km-es szakaszát a július 23-i szovjet támadás előtt két harccsoport védte. Nagykanizsai 17. gyalogezredének zászlóaljai közül a 17/IIL a 7. gyalogsági parancsnok csoportjába tartozott, a 17/11. a szomszédos 16. gyaloghadosztály arcvonala mögött csoportosult, a 17/1. pedig a gyaloghadosztály tartalékát képezte. A 2-3 hadosztálynyi erővel, s harckocsi támogatással július 23-án reggel megindított szovjet offenzíva a délelőtt folyamán oly mértékben vetette vissza a szomszédos 16. gyaloghadosztály jobbszárnyát, hogy az a 7. gyaloghadosztály tüzérségének állásaival került egy vonalba. A szovjet csapatok rohamai a késő délelőtti óráktól a 7. gyaloghadosztály balszárnyát is veszélyeztették, s 4. gyalogezredének állásait arc-, s átkaroló támadások érték. A VII. hadtest tervezett ellentámadásának elmaradása, s a 7. gyaloghadosztály két harccsoportjának kikényszerített visszavonulása következtében a soproni seregtest arcvonalának közepén egy hézag keletkezett. Július 24-én e hézagon benyomuló ellenséges csapatok elsősorban a 17/IIL, 5/1. és 5/IL zászlóaljak állásait támadták, hogy a hozzájuk jobb felől csatalakozó 24. gyaloghadosztály hátába kerülve előretörhessenek Nadvornára. A 17. gyalogezred parancsnokának, Farkas Ödön ezredesnek alárendeltségébe vont 17/1. és 4/1. zászlóaljak eközben a seregtest balszárnyán küzdöttek, előbb kiépítetlen reteszállásokban, majd Ottiniában próbálták megállítani a támadókat. A soproni és nagykanizsai zászlóaljak csak az éjjeli órákban törtek ki a bekerített városból, miközben Gombos József alezredest, a 17/1. zászlóalj parancsnokát halálos sebesülés érte. A 7. gyaloghadosztály komolyabb ellenállásával július 25-én már nem számoltak, alakulattöredékeinek legfőbb célja a Kárpátok északi lejtőin húzódó, javarészt kiépítetlen Hunyadi-állás elérése volt. A visszavonulás során július 26-án Horoholina, majd Slivki környékén főképpen a 17. gyalogezred parancsnokának csoportja folytatott sikeres halogató harcot. Az utóbbi helységnél vívott harcok során a 9. könnyű tüzérosztály csaknem teljes lövegállományát elvesztette. Egy rövid harci szünet után a Lomnica patak völgyét elérő, s annak lezárására utasított, némileg megerősített 7. gyaloghadosztálybeli csapatok augusztus 4-én bocsátkoztak ismét harcba az előretörő szovjet alakulatok ellen. Sikeresen látták el feladatukat, s két stratégiailag fontos helység, Oszmoloda és Osztodor is birtokukba került. A 7. gyaloghadosztály július 23-24-i tevékenységéről a hadsereg-parancsnokságon érdemtelenül meglehetősen negatív kép alakult ki, s ez is közrejátszott abban, hogy a 24. gyaloghadosztály újjászervezését szeptember elején a soproni seregtest alakulataival való összevonás által kívánták megoldani. A 17. gyalogezredbeü csapatrészek a 24/1. zászlóaljba olvadtak bele. A magyar királyi honvédség hátralevő magyarországi, illetve szlovák területen vívott harcait, a szüntelen visszavonulást az átszervezett zalai alakulatok személyi állománya vegyes kötelékben, vegyes tisztikar és parancsnokságok alatt, a 24. gyaloghadosztályba beosztva élte át. Ott volt szeptember 26. és október 17. között a történelmi határokon belüli, Brusztura és Királymező körzetében folytatott védelmi harcokban, Csap visszafoglalásában és november 5-ig való megtartásában, illetve a tiszai, majd a bodrogi folyamvédelemben is. Felvidéki területre visszavonulva 1945 január elejétől három héten keresztül a Rozsnyótól délkeletre levő Szilicei fennsík területét tartotta, majd a Garam völgyében állt helyt. A további értelmetlen küzdelem 1945. április 6-7-én ért véget számára, mikor a 24. gyaloghadosztály zöme a szomszédos német alakulatokat kijátszva Stubnyafürdő közelében letette a fegyvert a szovjet csapatok előtt. Az 1944 augusztusában mozgósított, s a Duna-Tisza közi harcokban október folyamán részt vett zalai póta284