Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

'-' Zala megye ezer éve Л 47. gyalugéped harcálláspontján, 1942 júniusában (Hadtörténeti Múzeum). rét volt hivatott biztosítani. A 9. könnyű hadosztály 1943. február 15-ig a szombathelyi III. hadtest alárendeltségében maradt, s kb. 20-25 km-es — tereptanilag előnyös — védőszakasza a hadsereg arcvonalának legészakibb részén, a Don magasabb jobb partján húzódott. A III/l. fogatolt seregvonat csoport alosztályai a Dontól 20-30 km-rel nyugatabbra, Szemigyeszjátszkoje, Szinyije Lipjagi, és Mihnyevo községekben szállásoltak el. A Don túloldalán védekező szovjet csapatok a 9. könnyű hadosztály szakaszán, Kosztyenkinél igyekeztek egy kisebb hídfőt kialakítani. A folyón augusztus 8-án átkelt ellenséges zászlóalj betört a magyar állásokba, s 10-ére már elfoglalta Kosztyenkit is. A zalai seregtest 17/1., 17/lL és 47/1. zászlóaljai - egy kis partközeli, később akadályokkal és aknákkal megerősített szakasz kivételével — augusztus 13-ra ugyan visszafoglalták eredeti állásaikat, de a hídfőharcokban összesen 674 sebesültet, s mintegy 150 hősi halottat vesztettek. Az elesetteket Alekszandrovka és Kosztyenki - területén temették el. A 2. hadsereg kezdetben remélt gyors kivonása 1942 őszére lekerült a napirendről, s az ütőképes hátországi hadsereg kiépítésére törekvő magyar hadvezetés mindössze a Don menti hídfőcsatákban jelentős személyi és anyagi veszteségeket szenvedett csapatok fokozatos felváltására, illetve némi fegyverzeti megerősítésére hajlott. A legnagyobb méretű felváltásokat a 9. könnyű hadosztálynál tervezték. Nem véletlenül, hiszen 1942 decemberében már csak 384 tiszt és 10.230 főnyi legénység alkotta személyi állományát. Négy zászlóalját váltották volna fel az 1942 novemberében kiérkező székesfehérvári és kassai alakulatok. A tervezett váltás időpontja azonban egybeesett az 1943 januárjában meginduló szovjet offenzíva kezdetével, így a leváltottak javarészt fegyvertelen tömegei szintén belekerültek a súlyos védelmi és utóvédharcokba, illetve a visszavonulás forgatagába. A számottevő páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkező, s vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar hadsereg nem tudott sokáig ellenállni az 1943. január 12én Urivnál, január 14-én pedig Scsucsjénél túlerőt képező szovjet csapatok offenzívájának. A 9. könnyű hadosztály arcvonalát ugyan kezdetben nem érte támadás, de néhány zászlóalját és tüzérütegét kivonták állásaikból, s a szovjet előretörés lefékezése céljából a veszélyeztetett területekre irányították. Mártsa Sándor ezredesnek, a 47. gyalogezred parancsnokának vezetésével Rosszoski, Oszkino és Alekszandrovka védelmét látták el, amíg az átkaroló szovjet hadmozdulatok miatt ezen helységek védelme kilátástalanná vált. Január 15-től a szovjet csapatok nagy méretű uriv—sztorozsevojei térnyerése miatt a III. hadtestbeli alakulatoknak észak-déli arcvonalat Gothay Artúr ezredes, a 9. könnyű tü^ére^redparancsnoka búcsúzik ',, 1942 október 282