Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Németh László: A Holocaust Zalában

Németh László: A Holocaust Zalában Nagykanizsa Zala megyének azon a részén fekszik, melyet 1944 április elején hadműveleti övezetté nyilvánítottak. Az ezen indokok alapján indított haj tó vadászaton, mely kiterjedt a Muraköz vidékére, valamint Alsólendva, Csáktornya, Dél-Somogy, és Perlak körzetére is, 8.740 zsidót ejtettek foglyul, köztük mintegy 3.000 főt Nagykanizsáról. A hatóságok elővigyázatossági intézkedésként Nagykanizsán és környékén április 26-án hajnalban kezdték meg a zsidó lakosság összegyűjtését és kilakoltatását. A zsidók táborba gyűjtését a karhatalom végezte, melynek parancsnoka Büky rendőrkapitány volt. Nagykanizsára erősítésképpen a szombathelyi rendőriskola legénységét is kivezényelték. Előzőleg a rendőrség plakátokon arra hívta fel a zsidókat, hogy lakásaikat nem hagyhatják el. A plakát a Dél-Zalai Nyomdában készült, a szedőt még rendőri felügyelet alá is helyezték a kifüggesztésig, nehogy annak tartalma idő előtt kiszivárogjon. 1944. április 26. és 28. között a zsidók összegyűjtése 3 napot vett igénybe, s három különböző területen helyezték el őket. A téli gazdasági iskolában 600-700 fő, leginkább Nagykanizsa vidékéről és a Muraközből volt bezsúfolva. A kereskedelmi iskola, óvoda, aggok háza háztömbjeiben mintegy 600 fő lehetett. Az izraelita nagytemplomban és a Fő utcai székházban 500-600 fő, kizárólag Nagykanizsáról érkezett zsidó kapott elhelyezést. A gettók inkább internálótáborhoz hasonlítottak, és teljesen el voltak különítve egymástól. Előbb a németek, majd a csendőrség őrizte őket. Hegyi Lajos, Nagykanizsa akkori polgármester-helyettese mindent megtett, hogy a zsidók szenvedéseit enyhítse. A zsidótanács elnökével, dr. Halphen Jenő ügyvéddel többször konzultálva nagymennyiségű élelmiszert eszközölt ki számukra. Azt is elérte, hogy a közegészségügyi állapot felülvizsgálata végett a tiszti orvos bemehessen a gyűjtőtáborba. A táborból az első csoportot, amely kb. 800 főből állt, már április 28-án el is szállították. Mikor 1944. május 16-án Büky rendőrkapitány közlése nyomán a polgármester tudomást szerzett a zsidók deportálásának időpontjáról, haladéktalanul további élelmiszerek beszerzéséről rendelkezett. Rövid idő alatt nagymennyiségű kincstári kenyeret, 6 és fél mázsa szalámit és 11 kg vajat hordatott össze. Másnap az állomáson Tőke Jenő felügyelete meUett a jövedéki ellenőrök osztották ki az élelmet a vagonokba elhelyezett zsidóknak. Háromnapi élelemmel látták el őket, a fejadag 1 napra 20 dkg kenyér volt. Az elszállítás 1944. május 17-én történt, német szerelvényen és német őrséggel. A zsidókat Szombathely-Sopron-Bécs útvonalon deportálták Auschwitzba. Három héttel később Nagykanizsán az állítólagos zsidó barátság vádja kapcsán Mindszenty (Pehm) József veszprémi megyéspüspök már meggyőzően bizonygatta, hogy az egyház és a magyar papság ott volt Istóczy Győző első antiszemita szervezkedésében, majd az antiszemita Katolikus Néppártban is. 1944. július 5-én váratlanul Zalaegerszegre érkezett Endre László belügyminisztériumi államtitkár, ellenőrizendő a zsidókérdés megfelelő végrehajtását. Hunyady László alispán-helyettes főjegyzővel kihajtatott a zsidó gettóba, majd a szemle után megelégedését fejezte ki a hatóságoknak. A zsidókat a III. és IV. csendőrkerületből július 4. és 6. között deportálták 4 vasúti szerelvényen. A második napot a soproni, a zalaegerszegi, a pápai és a paksi táborok kiürítésére fordították. Az V. zónából 10 vonattal deportált zsidók összlétszáma 29.556 volt, közülük 17.667 fő a III. csendőrkerületből, 11.889 fő a IV. csendőrkerületből került ki. A V. zónában lebonyolított akció végeztével Ferenczy László csendőr alezredes azt jelentette, hogy július 6-ig 139 vasúti szerelvénynyel 410.223 zsidót deportáltak Magyarországról. A zalai zsidóságot szállító tehervonat július 7-én ért Auschwitzba. 1944-ben a magyar közigazgatás 287 ezer alkalmazottjának többsége, beleértve a rendőrség, pénzügyőrség és csendőrség állományát is, mint kötelességtudó köztisztviselő valamilyen formában részt vett a helyi zsidóság kiirtásának előkészítésében. Nemcsak parancsot hajtott végre, hanem azt tette, amit régóta szeretett volna, s ebben együttműködésre talált a konzervatív és jobboldali társadalmi szervek, vagyonéhes egyének és gazdasági tömörülések hálózatában. A Baross-szövetség nagykanizsai szervezete például levélben fordult Teleki Béla főispánhoz, kérve őt, hogy a zsidó üzletek megszüntetésében, osztályozásában, az áru- és anyagkészlet átvételében és szétosztásában „önzetlenül" segítséget nyújthasson. Ahogy írták, a szövetség már 25 éve harcol a zsidómentes gazdasági életért. Zalaegerszegi szervezetük ugyanakkor 1944. október 1 -én a lezárt zsidó üzletek értékesítésekor megalakítandó bizottságokba delegálta fűszer és csemege, textil és divatáru, drogéria és illatszer, vas- és gépkereskedő szakértőit. A zalaegerszegi keresztény férfiszabó és készruha-kereskedők a bezáratott zsidó üzletek árukészletének felosztását kérték maguknak a főispántól. Teleki Béla maga is közbenjárt és adott személyi javaslatokat Jaross Andor belügyminiszternek a megye területén megszüntetendő zsidó gyógyszertárak keresztény kézbe adásáról. A főispán 1944. június 12-én újabb levélben fordult, ezúttal Csánki Déneshez, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójához, a zár alá vett zsidó műtárgyak kormánybiztosához. A néhány éve megalakult Göcseji Egyesület kérésének tett eleget, akik kulturális és hazafias érdekből múzeumot és nyilvános közkönyvtárat kívántak létesíteni. Múzeumok létesítésére és kibővítésére ezt a „soha meg nem ismétlődő, kiváló alkalmat felhasználva" azt kérte a kormánybiztostól, hogy a Göcsej területéről származó zsidó kézen volt festményeket, szobrokat, műtárgyakat, gobelineket, porcelánokat, könyveket s muzeális értékű tárgyakat a Zalaegerszegen létesítendő Göcseji Múzeum megalakítására, fejlesztésére ellenszolgáltatás nélkül engedje át. Kérése meghallgatásra talált, és a Göcseji Gyűjtemény tetemesen gyarapodott. A felhalmozott zsidó vagyonból származó műtárgyak között volt Andrea del Sarto (1486-1530) és Veronese (1528-1588) egy-egy eredeti krétarajza is. Hatalmas méretű olajfestmények is bekerültek a gyűjteménybe, így két Protivinszky-kép, amelyek a csopaki Ranolder-kastélyt és a Tihanyi-félszigetet ábrázolták. De Darnay Béla kormánybiztosi megbízott, a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója Teleki Béla főispánhoz írott levelében is nagy szakmai szenvedéllyel sorolta azoknak az óriási értékű, Zala megyei zsidóvagyonból származó, 18. századi intarziás bútoroknak leírását, melyek korábban a gróf Szapáryak, Festetichek vagyonát 275