Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vonyó József: Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében (1931–1939)

Vonyó József: Zala megye politikai viszonyai a% 1930-as években a% országgyűlési képviselőválasztások tükrében életének teljességre törekvő megszervezése, s mindezek révén Gömbös híveinek hatalmi pozíciókba juttatása a községekben, törvényhatóságokban és a törvényhozásban egyaránt. Ez utóbbi törekvés nemcsak az ellenzéki pártok visszaszorítására irányult, hanem arra is, hogy a párton belül Gömbös politikájának követői kerüljenek többségbe, Bethlen híveinek egyidejű kiszorításával. Nincsenek adataink arról, hogy a szervezőmunka Zalában milyen eredménnyel járt. Az országos trendekből, illetve a hasonló adottságú megyék adataiból arra következtethetünk, hogy 1934-re a megye valamennyi, vagy legalábbis majdnem minden településén létrejöttek a helyi szervezetek, illetve azok keretei. A szociális programot hirdető hangos propaganda a zalai társadalom kedveződen helyzetű rétegeiben is hatott, s - legalábbis átmenetileg - növelte a kormánypárt iránti szimpátiát. Ugyanakkor a NEP szervezői számos akadályba ütköztek. Különösen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük a kis településeken a vezetésre alkalmas értelmiségiek hiánya, s az egész megyében a katolikus egyház ellenállása miatt, melynek szervezésében különösen harcos szerepet vállalt Péhm József. Ugyanebben az időszakban erősödött meg a megye déli részében, kisebb részben a Balaton északi partján a Független Kisgazdapárt befolyása. 1933-tól sorra alakultak meg a Meskó Zoltán vezette Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt szervezetei, különösen az észak-nyugati területeken. Az 1934. évi helyhatósági választásokon 27 Zalaegerszeg környéki településen jutottak be delegáltjai a képviselőtestületbe, illetve az elöljáróságba (8 esetben legalább 50%-os arányban). Az év végi törvényhatósági választások eredményeként - az alsóbagodi, novai, pacsai, zalaszentiváni és zalaszentgróti kerületekben szerzett szavazatok révén — a megyei közgyűlés rendes tagjainak 13,6%-a, a póttagok 28,4%-a lett nyilas képviselő. Ezek a tendenciák érvényesültek az 1935. évi országgyűlési képviselőválasztások során is. Ekkor ismét hétre emelkedett a kormánypárti képviselők száma. A Közigazgatási Bíróság azonban választási visszaélések miatt, 1936 áprilisában megsemmisítette Oetl-Pálffy Dénes mandátumát (Keszthely), s Meizler Károly (KGSzP) választási győzelmét hirdette ki. így végül a kormánypárt 6, a KGSzP 3, a Függeden Kisgazdapárt egy mandátumhoz jutott. A 11. mandátum sorsa Nagykanizsán dőlt el. Itt a NEP — mintegy gesztust gyakorolva - nem áüított ellenjelöltet a pártból 1935 március elején kilépett Bethlen Istvánnal szemben, aki így pártonkívüli képviselőként jutott a képviselőházba. Zalában is elsőrendű célja volt a kormánypártnak, hogy Bethlen híveivel szemben Gömbös politikájának feltétlen támogatói jussanak többségre a képviselőcsoportban. Ennek jegyében, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár (Balatonfüred) kivételével, a NEP mindenütt új hivatalos jelöltet állított. Ezek zömmel fiatalok voltak: dr. Petress József orvos az úgynevezett reformnemzedék tagja; Oetl-Pálffy Dénes gyáros, a nemzeti hadsereg egykori tisztje, az érdekképviseleti rendszer bevezetésének támogatója; Huszovszky Lajos a NEP egyik budapesti szervezője, az 1935 márciusában kinevezett, Gömbös-támogató, új zalai főispán, Tabódy Tibor közvetlen munkatársa; dr. vit. Bíró György nyugalmazott ezredes; dr. vit. Árvátfalvy Nagy István a Frontharcos Szövetség munkatársa; Nagy István, zalai gazda pedig a Fajvédő Párt egyik zalai szervezője volt az 1920-as években. Akik közülük mandátumhoz jutottak, a képviselőházban, a kormánypártban Gömbös táborát erősítették. A szavazatok számszerű megoszlása azonban jelentősen módosítja a képet. Abban a nyolc választókerületben, ahol sor került szavazásra, a NEP jelöltjei csak a szavazatok 32,6%-át (28.405) szerezték meg. Ebből is 4,6%-ot (4.013) az a Drózdy Győző (Kiskomárom), aki nem hivatalos jelöltként indulva, a kormányzat által különösen nagy erővel támogatott Petresst ütötte el a mandátumtól. A szavazatok több mint kétharmad része (67,4%) az ellenzéknek jutott. Ebből 24,7%-kal (21.602) részesedett a KGSzP, mely végül ismét 3 képviselőt küldhetett a parlamentbe. A harmadik legerősebb pártnak — az erős korlátozó intézkedések ellenére — Meskó Zoltán nyilas pártja bizonyult 17.241 szavazattal (19,7%). A Függetien Kisgazdapártnak 9.442 (10,8%), míg a Nemzeti Legitimista Néppártnak, illetve a szintén legitimista érzelmű pártonkívüli jelölteknek összesen 10.672 (12,2%) voks jutott. (4. s%. táblával) A zalai képviselők több mint fele annak ellenére erősíthette Gömbös táborát a képviselőházban, hogy a választók nagy többsége valamelyik ellenzéki irányzatot támogatta szavazatával. A harmincas évek második felében ismét átrendeződtek a pártviszonyok. Az 1935-ben megerősödni látszott NEP parlamenti képviselete nem bizonyult egységesnek. A pártszervezés ugyan hozott sikereket, a társadalom és az államszervezet annak történő alárendelésére irányuló kísérletek azonban már Gömbös életében zátonyra futottak. Imrédy Béla sikertelenül kísérletezett egy új tömegmozgalomra (Magyar Elet Mozgalom) támaszkodó, diktatórikus kormányzással. 1939 márciusában, Teleki Pál második miniszterelnöksége kezdetén, a kormánypárt Magyar Élet Pártja néven alakult át, jellege, a hatalmi mechanizmusban betöltött szerepe azonban alig változott. A Független Kisgazdapárt befolyása csökkent, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt pedig meggyengülve szétesett, s vezetői a Nemzeti Legitimista Néppárttal egyesülve létrehozták az Egyesült Keresztény Pártot. Az évtized végére ugyanakkor jelentősen megnőtt a szélsőjobboldali pátok társadalmi támogatottsága, miközben mind maguk, mind a közöttük lévő erőviszonyok és kapcsolatok jelentősen átalakultak. Szálasi Ferenc pártja - átalakult szervezettel és változó névvel — a legerősebb ellenzéki tömörüléssé vált. Meskó pártja meggyengült, Pálffy Fidélé (Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt) viszont sikeresebben őrizte befolyását. Olyannyira, hogy a harmincas évek végén Meskó zalai hívei már vele szövetkezve vettek részt a választási küzdelmekben. Új színt jelentett a politikai palettán a Keresztény Nemzeti Szocialista Front, mely a keresztényszocializmus és a nemzetiszocializmus szimbiózisát kívánta megvalósítani. Szervezői közé tartozott a keszthelyi választókerület képviselője, Meizler Károly. Az új választójogi törvény (1938:XIX. te.) értelmében kevesebben járulhattak az urnákhoz mint korábban, de 223