Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béres Katalin: A millennium Zala megyében

Zala megye ezer éve 1895 májusi megyegyűlés 500 Ft-ot szavazott meg a könyv költségeinek fedezésére, valamint felszólította a nagyobb településeket a kötet támogatására. A nagykanizsai szerkesztők, Haüs István író, helytörténész és Hoffmann Mór tanár, újságíró a nagy kiterjedésű megye értelmiségét mozgósították az évkönyv elkészítéséhez. Előfizetési felhívásukban a következőkkel ajánlották művüket az olvasók figyelmébe: „Zalavármegye mindenkor kivette részét a magyar nemzet küzdelmeiből. Előljárt vitézségével a háborúban, okosságával az alkotmányos küzdelemben. A vármegye rendéi és a megye kiváló emberei mindig megértették a kor hívó szavát... Ezeréves ünnepünk alkalmával tanúságot akarunk tenni arról, hogy Zala ma is az első vármegyék közé tartozik." Fáradozásuk eredményeként színvonalas, a megye és az egyes települések történetét, gazdasági, társadalmi, egészségügyi, kulturális viszonyait, stb. bemutató mű született. Az 1896 januárjában megjelent könyvet a szerkesztők jutalomkönyvnek ajánlották a zalai iskolák számára. Bontz József keszthelyi segédlelkész a város 200 Ft-os anyagi támogatásával mintegy 500 oldalas, képekkel illusztrált könyvet jelentetett meg Keszthely város monográfiája címmel. Az ugyancsak alapos mű bemutatta a kisváros történetét, „erkölcsi, anyagi és szellemi" viszonyait, földesurait és kiváló embereit. A harmadik millenniumi kiadvány a Fuss Nándor és Pataky Kálmán szerkesztette Alsó-Lendva község millenniumi emlékkönyve című reprezentatív kivitelű album volt, melynek rövid előszavában így írtak a szerkesztők: „..mindenki lelkesülten iparkodik a dicső ezer év emlékét megünnepelni részint múló, részint maradandó művek alkotásával. Épen azért mi is, Alsó-Lendva nagyközsége, többek között egy emlékkönyv kiadásával kivánunk a nemzet örömében résztvenni, melyben városunk rövid történetét foglaljuk össze." Mindhárom mű napjainkban is sokat hivatkozott, kiváló forrása a helytörténeti kutatásoknak. A múlt feltárásának és megismerésének vágya vezette Darnay Kálmánt, a sümegi vas- és fűszerkereskedő amatőr régészt, aki 1895-ben a kormány megbízásából „millenáris ásatásokat" folytatott Zalaszentgrót és Zalaszentlászló között. A korabeli sajtó tudósítása szerint a régészeti feltárás során 40 sírból álló temetőt bontott ki a földből, amelyben őskori, római kori és honfoglalás kori leletek egyaránt megtalálhatóak voltak. A legszebb honfoglalás kori sírt mellékleteivel és a kiásott földdel együtt az ezredévi kiállításon mutatták be, míg a többi leletegyüttes a Nemzeti Múzeumba került. A millennium alkalmából, a múlt emlékeinek megőrzése jegyében került sor Keszthelyen a gótikus templom restaurálására. Az 1380 körül épült templom felújítását már két évvel korábban kezdeményezte Dunszt Ferenc apátplébános, de az ügy a Műemlékek Országos Bizottságánál megfeneklett, mivel a keszthelyiek nemcsak renováltatni, hanem bővíteni is szerették volna templomukat, amihez a bizottság nem járult hozzá. Wlassics Gyula miniszter közbeavatkozása mozdította ki a felújítás ügyét a holtpontról, így 1896 áprilisában megkezdődhettek a restaurálási munkálatok Sztehlo Ottó műépítész tervei alapján, Schulek Frigyes felügyelete mellett, akik arra törekedtek, hogy a templomot eredeti állapotába állítsák vissza, ezért kidobtak mindent, ami nem eredeti gótikus volt. (Meg kell jegyeznünk, hogy a millenniumi helyreállítást az utókor műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberei erős kritikával illették.) A felújításhoz szükséges 30.000 Ft kétharmada közadakozásból jött össze; Festetics Tasziló 6.000 Ft-ot adományozott, Vaszary Kolos hercegprímás, a város szülötte a főoltár és a falfestmények helyreállítását finanszírozta, míg Hornig Károly veszprémi püspök az új gótizáló kórust készíttette el. A megújult templom felszentelésére 1896. szeptember 8-11. között került sor négynapos ünnepségsorozat keretében. Ez alkalomból, szeptember 5-től a város vendége volt Vaszary Kolos is, akit zászlódísz, a város határában díszkapu és 24 tagú bandérium fogadott. A magas rangú egyházi méltóság ez alkalomból bőkezűen megajándékozta szülővárosát. 100.000 koronás alapítványt tett Keszthely javára, amelynek kamatait édesanyja névnapján, Terézia napkor kellett kiosztani az arra érdemes rászorulók között. 100—100 Ft-ot adományozott még a katolikus legényegyletnek, az ipartestületnek, a jótékony nőegyletnek és a tűzoltó egyletnek is. Vállalta továbbá, hogy a keszthelyi főgimnázium hat szegény sorsú tanulóját teljes ellátásban részesíti. Az adakozásban követte őt a veszprémi püspök is, aki a templom énekkarának újjáalakítására 1.000 Ft-ot adott, s 100 Ft-ot bocsátott a sümegi reáliskola rendelkezésére, hogy a diákok megtekinthessék az ezredévi kiállítást Budapesten. Zala vármegyében ugyan nem emeltek honfoglalási emlékművet, de a megye jeles szülötteinek emlékét itt is igyekeztek megörökíteni. A vármegye törvényhatósága 1896. május 11-én tartott ünnepi díszgyűlésén, Skublics István földbirtokos indítványára határozta el, hogy a millennium alkalmából emléktáblával jelöli meg Csány László és Deák Ferenc szülőházát. A márványtáblák elkészítésével Wapper Ignác zalaegerszegi kőfaragót bízták meg. Az avatásra azonban csak 1897-ben került sor. Ünnepélyes külsőségek közepette, augusztus 8-án leplezték le Deák, október 10-én pedig Csány emléktábláját, amelyeket az utókor is megőrzött. Keszthely képviselőtestülete április 18-i ülésén határozta el, hogy szobrot emel Festetics György grófnak, „a Georgikon halhatatlan emlékű megalapítójának, kinek nagy alkotásához fűződik elsősorban Keszthely város fejlődése és emelkedése..." A költségek előteremtésére országos gyűjtőmozgalmat kívántak indítani. A szobor azonban mégsem ebből a kezdeményezésből született, hanem egy évvel később, a Georgikon avatásának 100. évfordulóján Darányi Ignác földművelésügyi miniszter javasolta újra a gyűjtés megindítását, melynek eredményeként 1902. június 8-án került sor Lukácsy Lajos Festetics szobrának avatására. Ha nem is bronzban, de mégis megörökítették Festetics György alakját az évfordulón. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület festette meg egész alakos, nagyméretű portréját a vármegyeház közgyűlési terme számára. A képet Paczka Ferenc Berlinben élő festő készítette el. Csabrendeken és Légrádon utca elnevezéssel emlékeztek meg „hazánk dicső és nagy történelmi nevezetességű 208