Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Hermann Róbert: Hadműveletek Zaában. Zalaiak a szabadságharcban
Hermann Robert Hadműveletek Zalában. Zalaiak a szabadságharcban Győr, Sopron, Zala, Mosón, Somogy, és természetesen Vas megyék nemzetőrségét is. Vidos számára komoly gondot jelentett a kimozdított nemzetőrök ellátása, s az, hogy seregének sem lovassága, sem tüzérsége nem volt. A horvátországi betörést e körülmények között kétes sikerűnek vélte, de mégis megindította csapatait Zala megye felé. Azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy a nemzetőr sereggel minél előbb támadjanak meg egy ellenséges csapatot, „hogy nagyszerű tömegével morzsolná tönkre". A korlátozott méretű akció ideje csakhamar elérkezett. Szeptember végén Vidos levelet kapott a Zala megyei bizottmánytól, amelyben ez tudatta, hogy a Nagykanizsát megszálló horvát csapatok letartóztatták a megye kormánybiztosát, Horváth Vilmost. A megye segítséget kért Vidostól a kormánybiztos kiszabadítására és Nagykanizsa felszabadítására. Ezzel a támadással Vidos elvághatta Jellasics egyik fő utánpótlási vonalát is. A Nagykanizsát és környékét megszálló horvát csapatokat Albert Nugent alezredes, a stájerországi es. kir. főparancsnok, Laval Nugent táborszernagy fia vezette. A csapatok létszáma kb. 2.000 fő volt. Vidos azt tervezte, hogy az időközben beérkező somogyi, és a Nagykanizsa környékén található zalai nemzetőrökkel, illetve a parancsnoksága alatt álló vasi, soproni és zalai nemzetőrökkel október 4-re körülveszi a várost, s a visszavonulás minden útját elvágja. Nugent alezredes azonban megneszelte a dolgot, s október 2-ról 3-ra virradó éjjel kiürítette a várost, s megszállta a jól védhető zsidótemetőt, a Kiskanizsáig húzódó erdőt és a várostól délre lévő dombokat. Október 3-án az a hír terjedt el Nagykanizsán, hogy a horvátok ki akarják rabolni és fel akarják gyújtani a várost. A szeptember 11. óta átvonuló horvát erők magatartásának ismeretében ez egyáltalán nem tűnt valószínűtlennek. így a kanizsai polgárok kaszára-kapára kapva megtámadták a városban lévő horvátokat, és félreverték a harangokat. A csatazajra Vidos, akinek azonban ekkor még csak csak 6.000 embere volt, szintén beavatkozott a küzdelembe. A viszszavonuló horvátok felgyújtották Szentmiklóst, s elűzték az útjukat elállni próbáló zalai nemzetőröket. A sötétségben a horvátok már viszonylag könnyen elérték Légrádot. A Kiskanizsára küldött magyar csapatok két század határőrbe ütköztek. Ezek sortüzet adtak, de aztán jónak látták Kottorin át a Muraközbe visszavonulni. Másnap Letenye felől egy fél század horvát határőr érkezett Kiskanizsára. A helybéliek megrohanták őket, mire a horvátok megadták magukat. A polgári lakosság azonban - a horvátok korábbi fosztogatásai miatt - az egész osztagot lemészárolta. A harcokban a horvátok kb. 200 halottat, Csillagh László ßekeha^a, 1824-1826.), a 47. honvédzászlóalj s Z á%adosa. sebesültet és foglyot veszítettek. A magyar veszte-ségekről nincsenek adataink. Az akció érdekessége, hogy nemzetőri erők sorkatonaság, lovasság és tüzérség nélkül mértek vereséget egy felkészült reguláris egységre. Vidos eredeti szándéka az volt, hogy a Vas megyéből beérkező huszárokkal és a többi erővel visszafoglalja a letenyei hidat, de aztán azt az utasítást kapta a végrehajtó hatalmat átvevő Országos Honvédelmi Bizottmánytól, hogy akadályozza meg Jellasics és a Bécsből számára érkező erősítések egyesülését. Október 6-án serege nagy részével északnak, Veszprém, majd Vas megyébe indult. Ezzel Zala megye ismét védtelen maradt; csupán 104 huszár, a zalai önkéntesek, a soproni nemzetőr század és a somogyi nemzetőrség maradt hátra. A Zala megyei önkéntesek négy százada felszerelés végett Zalaegerszegre vonult, a huszárok szintén a város környékén táboroztak. A Somogy megyei nemzetőrség a Zala megyei népfelkelés egy részével Légrádtól Letenyéig tartotta szemmel a Mura vonalát, s október 7-én sikertelenül próbálta meg visszafoglalni a kakonyai, 153
