Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Kostyál László: A barokk Zalában Dorffmaister 1:

1. András helyreállítja a kereszténységet. A kiskomáromiplébániatemplom mennyezetképe. 1791. A jó nevű karmelita építész, Martin Wittwer dolgozott a sümegi ferenceseknek (templomhomlokzat, oltár és kórus) és a tihanyi bencéseknek (templomhomlokzat). Padányi Bíró Márton püspök sümegi építészének (Mojser Pál?) nevét mindmáig nem ismerjük biztosan (a források általában csak magister sümegiensis néven emlegetik), de jelentékeny mester, tehetségét dicséri a zalaegerszegi plébániatemplom, nagy valószínűséggel a sümegi püspöki nyári palota és plébániatemplom, és több falusi egyház is. Hofstädter Kristóf, a Festeticsek uradalmi építésze a keszthelyi kastély átépítéséhez készített nagyszabású tervet (1770 körül), és több városi épület is hozzá kötődik. Az építészek többségét azonban nem ismerjük, így számos kvalitásos épület (például az első keszthelyi vagy a zalaszentgróti kastély) tervezőjéről sem tudunk. A festők között Franz Anton Maulbertsch nevét kell az első helyen említeni, aki sümegi freskóival (1758) új korszakot indított a magyarországi festészet történetében. Jelentős rajta kívül a Zalaapátiban (1781) dolgozó Joseph Mölk, valamint Dorffmaister István, aki Türjén (1761-1764), Nován (1780), Kiskomáromban (1781 és 1793), Ormándlakon (1780-as évek), Nagylengyelben (1787 körül) és esetleg Milejszegen (1780-as évek második fele) festett falképeket, oltárképe található ezen túl a sümegi ferences (1750-es évek?), a tüskeszentpéteri (1776 körül) és a söjtöri ( 1779 körül) templomban. Több vezető művésznek csak oltárképei jutottak el Zalába, így kerültek a Maulbertsch mellett a század utolsó harmada legkiválóbb festőjének tartott, Kremsben élő Johann Martin Schmidt művei Zalaapátiba (1781), Caspar Franz Sambach oltárképe (1747) a nagykanizsai ferencesekhez, mindkettőjük mesterének, a bécsi akadémia professzorának és stiláris irányadójának, Paul Trogernek oltárképe Zalaszentgrótra (17581760 körül). Valamennyien akadémikus végzettségű osztrák művészek, bár Dorffmaisternek egész ouvre-je hazánkhoz kötődik. A kisebb jelentőségű festők a nagy mesterek nyomdokain haladtak, többnyire az ő sémáikat használták fel. A ferences An. Granister (1735) és Schmalzl Theotimus (1740-es évek eleje, búcsúszentlászlói képek), a pápai Stern József (Tihany, oltárképek, 1758), a Szapáryak muraszombati kastélyában is dolgozó Johannes Pöckel (Szécsisziget, freskók, 1760), a Zichy család udvari festője, az óbudai Vogel Gergely (Sümeg, a nyári püspöki palota kápolnájának oltárképe, 1755 körül), az ifjabb Dorffmeister István (lenti [1802], csesztregi [1803], galamboki [1806], gelsei és szentgyörgyvölgyi [1806] freskók és oltárképek), a Troger-epigon L. Strattmann (Letenye, oltárkép 1792) szerényebb iskolázottságú kismestereknek mondhatók. Számos oltárképet és freskót nem tudunk mesterkézhez kötni, ezek között néhány olyan kvalitásos is akad, mint a zalaszentgróti templom F. A. Palkó stílusát idéző főoltárképe, vagy a sümegi nyári püspöki palota freskói. A s%phrás%pk közül kiemelkedik a térségünkben vezető szerepet játszó, bajor, illetve bécsies rokokó stílusban dolgozó gráci Philip Jakob Straub, a szécsiszigeti templom főoltárának (1760 körül) és az egervári Szent Rókus, P. J. Straub: Kálvária. A szécsiszigeti plébániatemplom főoltára. 1760. körül. 139