Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség

Németh József: Л 18. s^á^ad művelődése, a szabadkőművesség A 18. század művelődése, a szabadkőművesség A 18. századi Zala megye históriája is, művelődéstörténete is általában belesimul a magyar köztörténet folyamatába, attól lényeges eltéréseket nem mutat. Legfeljebb abban, hogy a török pusztítás után itt nagyobb arányú újjáépítésre volt szükség, mint a kevésbé háborgatott északibb vármegyékben. A plébániák, a kolostorok újjászervezése, iskolák létesítése csak a század második felében hozott érdemi eredményeket. Több adat vall arról, hogy megyénkben az írni-olvasni tudás kisebb mértékű volt, mint Vasban, Mosonban, Sopronban. 1765-ig középiskola sem működött Zalában. Jelentősebb főúri udvar majd csak a század utolsó évtizedében jön létre, amikor Festetics György nemcsak birtokközpontjaként, hanem állandó lakhelyeként is kezeli Keszthelyt. 1790 táján Zala megye és székhelye, Zalaegerszeg néhány esztendeig mégis a haladó társadalmi és művelődési törekvések élvonalába került. Első pillanatra ez meglepőnek, szinte érthetetlennek tűnik, hiszen a korábbi évtizedekben ennek szinte semmi jele nem található a történelmi forrásokban. A váratlan fordulat egyik magyarázatát a szabadkőművességben találjuk meg. A szabadkőművesség jellege, történelmi szerepe koronként változó, 18. század végi felvirágzása idején egyértelműen haladó, pozitív szerepet töltött be. „A testvériséget emlegette a kiváltságok és a kiáltó ellentétek világában. A türelmet és a világos gondolkodást a vallási fanatizmussal és az egyházi hatalommal szemben. Elvileg az eredendő egyenlőséget a ténylegesen oly eltérő pozíciójú emberek között. Egy körbe hozta a nemest és a nem nemest, aki itt — bár csak itt és csak elvüeg — a másikkal egyenrangú félként állt szemben. Méghozzá a kiválasztottak, az elit összetartozásának tudatában, a misztikus ceremóniák és névtelenség biztonságos, feszélyezettségét oldó s egyben rejtélyesen vonzó légkörében." A Martinovics- mozgalom számos résztvevője, a kor kulturális törekvéseinek legtöbb vezető egyénisége hosszabb-rövidebb ideig részese volt e szervezetnek. „Mindaz, amivel a XIX. század polgári forradalmát, szabadságharcát, társadalmi gondolkodásának megújítását a 18. század előkészítette, érthetetlen lenne a magyar felvilágosultak és szabadkőművesek, szellemi elitünk tevékenysége nélkül." 1790 körül a reformelképzelések alakulásában is, különösen kezdeti fokon, részük volt a páholyoknak. Itt rendszeresen találkozott egy-egy város, két-három megye nemességének, polgárságának színe-java. Sorra vették a legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseket, segítettek az egységes álláspont kialakításában. Alighanem ma is helytállóak Szekfű Gyula szavai: „Egészében véve a szabadkőművesség az új szellemű Magyarország kialakulásának egyik legfőbb tényezője volt, s a legelső, mely már elég helyzeti energiát gyűjtött magába, hogy hozzákezdhessen a régi életformák megváltoztatásához." Mégis, a szabadkőművesség történetének kutatása számos nehézségbe ütközik. Társaságukat mindig mesterséges homály övezte, tagjai titoktartást fogadtak, tevékenységüket, nézeteiket a kívülálló számára nehezen megfejthető jelképek mögé rejtették. Szervezeteiket több alkalommal be is tiltották, emlékeik egy része megsemmisült. 1794-96 körül a Martinovics-mozgalommal kapcsolatban gyanússá vált zalai szabadkőművesek irataikat, leveleiket jórészt szintén elégették. Elsősorban Abafi Lajos alapvető monográfiáiból állíthatjuk össze a zalai szabadkőművesek névsorát, s Spissicb János (1745-1804). 123