Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Németh József: Zrínyi Miklós

Zala megye ezer éve Zrínyi Miklós Zrínyi Miklós a XVII. század legjelentősebb magyar személyiségei közé tartozik. Olyan kiemelkedő képességű katona, politikus és író volt, aki élete utolsó évtizedében hazánk határain túl is figyelmet keltett. Két nemzet — a magyar és a horvát — hű gyermekeként élt, egy haza — Magyarország — sorsának elkötelezett formálójává növekedett. Otthona, birtokainak központja, főispánsága, s talán bölcsőhelye miatt is a harmadfélszáz év előtti Zala vármegye legnagyobb tekintélyű főura volt. Családi hagyomány, tehetség, kivételes műveltség, felismert történelmi helyzet, a feladat és a lehetőség ritka találkozása emelte őt a história magasába, s korai, tragikus veszte után is őrizte őt a nemzet jó emlékezetében. A magyar-horvát család, amelynek tagjaként 1620. május 1-én Ozalyban vagy (ami valószínűbb) Csáktornyán megszületett, dalmát eredetű. A XIV. században Nagy Lajostól megkapták Zrin várát, ettől kezdve Zrini néven szerepeltek. Múltjukban, sorsukban fény és árnyék együtt volt jelen. Hatalmas vagyonuk nagyobb részét elveszítették, majd csak a XVI. század első felében Miklós, a későbbi szigetvári hős tette megint hatalmassá a famíliát. A Borgiák, a Balassa Menyhártok kortársa volt, mohó, kapzsi vagyongyűjtő, aki erőszakkal, árulással, rablással, csalással, nem egyszer orgyilkossággal gyarapította javait. Ha a sors úgy hozta, az összeharácsolt jószág nagy részét a haza javára, a török veszedelem elleni harcra fordította. Az eszközökben nem válogató főúr természetes gesztusa volt az is, hogy Szigetváron — ha már más megoldás nem kínálkozott - a reménytelenség hősiességével a kirohanást követő biztos halált választotta. Fia, György a legjelesebb törökverő vezérek egyike, fiatalon már tárnokmester, két alkalommal is Kanizsa főkapitánya. A reformáció elszánt, türelmetlen híve, neki köszönhetjük, hogy Hoffhalter Rudolf rövid ideig a Csáktornya melletti Nedeücen menedéket találva három horvát és egy latin nyelvű munkát jelentethetett meg. Szintén György nevű fia alig 25 évesen horvát bán, gyermeke születése előtt egy esztendővel tért át a katolikus hitre. Fiatalon, 28 éves korában bekövetkezett hirtelen halálát több kortársa mérgezésnek tulajdonította. Két gyermeke született: Miklós és öccse, Péter. Anyjukat alig ismerték, s Miklós is csak hat éves, amikor teljes árvaságra jutnak. Mindketten két nemzet nyelvét, kultúráját kapták családi örökségül. Miklós a kor legjelesebb magyar költője, de számos alkalommal vallotta magát horvátnak is. Öccse, Petar Zrinszki néven a horvát poézis klasszikus alakja, mi magyarok inkább a Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péterként, II. Rákóczi Ferenc nagyapjaként ismerjük. Nincs egyedül e kettősséggel: sógora, Frangepán Ferenc is egyszerre magyar vértanú és horvát költő. (Alakjukat Madarász Viktor szép festménye idézi fel bennünk.) A két fiú nevelését rangos bizottság felügyelte, melyben meghatározó szerepe volt Pázmány Péter érseknek, Sennyei István püspöknek. Nevelőanyjuk a református hitét férje áttérése után is megőrző Batthyányné Lobkovitz Poppel Éva volt. A gyermekek később is, 1640-ben történt haláláig anyjukként szerették e művelt, vonzó németújvári nagyasszonyt. A fiúk tanulásukat otthon kezdték, majd 1628 és 1634 között a grazi, bécsi és a nagyszombati jezsuita kollégiumban folytatták. Az iskolai tanulástól ódzkodtak, nehezen tűrték annak nyűgét, s 1635-ben sikerült azt abba is hagyniok. A tanultakat fél évnél hosszabb itáliai tanulmányút egészítette ki. Felkeresték Rómát, Nápolyt, Firenzét, Velencét. Fogadta őket VIII. Orbán pápa is. Miklós ekkor alapozta meg igen számottevő olasz műveltségét. Az iskolapadban töltött idő rövidsége ellenére korának egyik legműveltebb, sokoldalúan tájékozott személyiségévé vált. Hat nyelven beszélt, nyolcon olvasott, felkészültségéről nemcsak művei, nemcsak részben ránk maradt, rendszeres használatról tanúskodó könyvtára, hanem kortársai is bizonyságot tettek. 1637-ben Csáktornyára települt, kezébe vette elhanyagolt birtokainak irányítását, s néhány év alatt sikerült A Zrínyi emlékoszlop Csáktornyán. 102