Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Németh József: A reformáció

Németh József: A reformáció Elrettentő példát akart nyújtani mindazoknak, akik kételkednének az új hitben. E kételkedőknek prédikálhatott maga szerző is, az utolsó strófa szerint Ezerötszáz után az ötvenháromban, Az kárhozandókról való bánatában, Tőke Ferenc szerzé ezt Lindván versekben, Visszavonó néppel való vesződésben. E szándékát méltányolta Bornemissza Péter, amikor Tőke művét három évtizeddel később, 1582-ben énekeskönyvében kinyomtatta. Tőke 1556-ban friss, magyar vonatkozású témát dolgozott fel, megint nem minden vallásos szándék nélkül. A latin című, magyar nyelvű verses mű Szigetvár 1556-os sikeres védelmét írta le. A szerző számára az eredményes védekezés példája ürügy volt arra, hogy a reformációnak a török hódítására adott magyarázatát egy akkoriban közismert, friss történet keretében fejtse ki. Klaniczay Tibor a Szigeti veszedelem genezisét vizsgálva mutatott rá, hogy Tőke szövege a Zrínyi eposzában is megfogalmazott eszmeiség egyes elemeit már hordozza. Tőke működése idején Lendván volt kezdő tanító Beythe István, aki rövid sárvári kitérő után 1565-1574 között a Bánffyak udvari papja. Szeremlyéni Mihály utódjaként Sopronba távozott, hamarosan Batthyány Boldizsár németújvári udvarába ment, s a század utolsó harmadában a dunántúli reformáció vezető személyiségévé, nagytekintélyű püspökévé vált. Hogy zalai kapcsolatait nem szakította meg, az bizonyítja, hogy Batthyányhoz kerülését egy alig ismert zalai köznemes, a Boncodföldén lakó Kávásy Jób közvetítette. (1575. június 23-án írt leveléből: „Beythe felöl... ha elszabadulhatna Sopronból, látja Isten, igen akarnám, ha nagyságodhoz jöhetne. Nekem azt mondotta vala, hogy minden úton azon leszen, hogy elváljék onnan és nagyságod szolgája legyen.") Beythének Lendván méltó utóda volt Kulcsár György. Eletéről keveset tudunk. Nem lehetett már kezdő fiatal, mert 1573-ban Bánffy Miklós Kata nevű lányának keresztapaságával tisztelte meg. Egyik művének ajánlásában arról olvashatunk, hogy jelen állapota száműzetés, ebből arra következtethetünk, hogy valahol már prédikátor volt, onnét elűzve talált menedéket Bánffy udvarában. Előbb iskolamester, majd Beythe távozása után prédikátor. Munkássága szerencsésen összekapcsolódott a korszak neves, antitrinitárius nézetei miatt sokat üldözött és sokat vándorló nyomdászáéval, Hoffhalter Rudolféval. Hoffhalter korábban Nagyváradon, majd Gyulafehérváron dolgozott, elsősorban Dávid Ferenc műveit jelentette meg. 1573 elején a Csáktornya melletti Nedelicen, a Bánffyak rokonánál, barátjánál, a Zrínyieknél telepedett le. Itt négy munkát jelentetett meg, köztük Verbőczi művének díszes kiállítású horvát nyelvű kiadását. A másik hármat: Bucsics Mihály belicai protestáns lelkész horvát nyelvű Újszövetségét, ugyancsak horvát nyelvű kátéját és egy latin nyelvű vitairatát elkobozták, megsemmisítették. 1573 második felében tűnik fel Lendván, augusztus 28-ról kelt első itt kiadott könyvének ajánlása. A 65 lapos kötetke címe: „Az halálra való készületről rövid tanosság, melyben az körösztien embernec, acki az Isten országát akaria keresni, életénec rendi irattatic meg. Az also linduai Kultsár György mester által a szent írásból és tudós doctoroc írásaiból szedettetett (Lyndvae 1573.)". A Kulcsár által Bánffy Miklósnak ajánlott művecske szerint a földi élet csak zarándokság a túlvilágra, s erre állandóan készülődnünk kell. Kioktat, hogyan kell védekeznünk az ördög kísértései ellen. Bizonyára ismerte Tőke Ferenc Spiráról írt művét is, mert az olasz tudós nevét is megemlíti azok között, akik idejében nem tértek meg és ezért kétségbeeséssel bűnhődtek. Másfél hónappal később, október 7-én már Zrínyi Györgynek, Miklósnak és Kristófnak ajánlotta következő kötetkéjét: „Az örögnec a penitancia tartó bűnössel való vetekedéséröl es az kétségbeessés ellen az reménségröl való tanusság, irattatot az also linduai Kultsár Giörgy mester által. (Also Linduán MDLXXIII. Rodolphus Hoffhalter). A kísértő és bűnös disputáját tartalmazó művet a szerző Urbánus Regius írásaiból fordította „az szegény magyaroknak kedvökért, kik a diák és német írást nem értik." A két kis munka - vagy a nyomdász - híre messze eljutott, mert Miksa király 1574. február 7-i rendelete Kulcsár György Postillájának címlapja. Alsólendva 1574. Hoffhalter Rudolf nyomdája. 99