Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

zat az állam teherbíró képességének megőrzése céljából is, humanitárius megfontolásokból is ellenezte ezt, s új, mérsékeltebb terheket rögzítő urbáriumok megkötését rendelte el. E mozgalom keretében nagy szerepe volt nemcsak a zalai jobbágyoktól a királynőhöz eljuttatott panasznak, hanem több birtokon tömeges, fenyegető gyülekezéseiknek is. A pölöskefői, baki, pacsatüttösi, kemendi, ollári, istvándi, gyűrűsi, szepetki, szentiváni, henyei, récsei, rigyáci, magyarszerdahelyi, kacorlaki, bocskai jobbágyok küldték el sérelmeiket Bécsbe. 1765. július 4-én a megyegyűlés is megfogalmazta aggodalmait. 1766 januárjában a zalabéri, szepetki, istvándi, gyűrűsi lakosság mintegy háromezres, dorongokkal, vasvillával felfegyverzett, Zalaistvándon gyülekező tömege keltett rémületet. A mozgalmat sikerült lecsillapítani, a megyei hatóságok megszüntették a legkiáltóbb ellentéteket, s egy év múlva megjelent az úrbéri rendelet is. Legközelebb a kilencvenes években fordult megint a figyelem Zala felé. Ez időben a vármegyei tisztikar nagyobb része szabadkőműves volt. E titokzatos külsőségekbe burkolódzó, egyenlőséget, humánus magatartást hirdető szervezettel még Budán, Bécsben, Varasdon kerültek kapcsolatba, s 1790-92 körül a megyeszékhelyen működő, A jó tanácshoz nevű páholy tagjai voltak: Spissich János alispán, gróf Althan Mihály János főispán, Mlinarich Lajos alispán, Inkey Imre táblabíró, Somssich Lázár táblabíró, Tuboly László aljegyző, Pálóczi Horváth Ádám mérnök, író stb. Szintén a mozgalomhoz tartozott, de ismereteink szerint nem e páholy tagjaként, az ekkor már rendszerint Keszthelyen időző, a megyei közéletben is tekintélyes szerepet vállaló Festetics György s talán Babocsay József kanizsai orvos, Hévíz első ismertetője is. Az országgyűlésen a megyét Spissich és Somssich képviselték, beszámolójuk volt az első magyar nyelvű követjelentés. Mindkét küldött tekintélyes tagja volt a diétának. A Martinovics-mozgalom vizsgálata során Festetics és Spissich neve is szóba került, előbbi ellen végül nem indult vizsgálat, Spissich pedig iratait megsemmisítve tisztázni tudta magát. 1797. április 12-én a megyegyűlés királyi parancs ellenére sem mozgósította a nemesi felkelést. A helyette küldött feliratban magát a parancsot is törvénytelennek minősítették, követelve a béke megkötését. (A nevezetes eseményre az ülés színhelyén, a Bíróság nagytermében tábla emlékeztet.) Ezen ellenzéki fellépést a király azzal torolta meg, hogy szinte az egész megyei tisztikart megfosztotta tisztségétől: Spissichet bármely közhivatal viselésére alkalmatlannak nyilvánította, Festeticstől megvonta kamarási rangját és kitiltotta Bécsből is. Ő ettől kezdve visszavonult a politikától, s gazdasági, kulturális ügyek támogatásában szerzett nagy érdemeket. 36