Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Tisztelt Olvasó! Egy nép életében az új haza teremtése hatalmas, meghatározó esemény. Erre visszagondolni több, mint csupán méltatni az elmúlt századokat. Amikor 100 esztendeje a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepelte az ország, akkor már a teljes Zala megye jelentkezett arculatát bemutató történeti, kulturális körképpel jubileumi kötetében, amit az írást jórészt hobbiból űző értelmiségiek adtak közre. Ma a száz esztendő újbóli elmúlását a gazdasági nehézségekkel küszködő, a rendszerváltozás minden kínját és örömét átélő, új szerepét kereső megyénk az akkorihoz képest jóval kisebb, de tartalmában nem kevésbé gazdag kiadvánnyal köszönti. Az utóbbi száz év hatalmas változásokat hozott az élet minden területén. Ezeket a változásokat, melyeket a kötetben is megpróbálnak a kutatók összegezni, ma már történész szakemberek elemzik és dolgozzák fel. Történészeink ugyan még adósak a megyetörténet megírásával, de ma ott tartanak, hogy nyugodtan vállalhatják, hogyha vázlatosan is, de hiteles áttekintést nyújtsanak a tisztelt olvasónak arról az 1100 évről, mióta mi magyarok itt élünk a ma Zalának nevezett földdarabon. Sőt betekintést adunk az azt megelőző sok évezredbe is... Ma már tudjuk, hogy ezt a területet, amelyet előttünk is annyi nép mondott hazájának, őseink 900 után fokozatosan lakták be. A Balatontól a Dráváig terjedő csodálatosan változatos vidéket Kál harka törzse vette birtokába. A honfoglalókat és az itt talált népességet Szent István szervezte először Kolon székhellyel és névvel megyévé, majd másik nagy királyunk, Szent László növelte meg területét, és építtetett új székhelyet az újjászervezett megyének nevet is adó Zala folyó szigetén, Zalavárott. Zala végig fontos helyet foglalt el a magyar történelemben. Innen szerveződött az Árpádok érdeklődése az Adria irányába, itt szerveződött az első nemesi vármegye. Területe, amely majd az ország közepétől annak határáig nyúlt, a déli és nyugati kereskedelem révén hamar vált fejlett területté. A zalai nemesek segítették Károly Róbertet az ország újjászervezésében, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás alatt a középkori ország fénykorában jelentős szerepet játszottak. 1566-1690-ig Zalában húzódott a török-magyar határ, és a megye legjobbjai véreztek el a harcokban az országért. A romhalmazzá vált, véráztatta földön ugyanakkor magyar költők, írók születtek, magyar könyvek íródtak. Végvári dalnok siratta vitéz Thury György halálát, Zrínyi Miklós énekelt „fegyvert s vitézt". A vérzivatarból újjászülető földön aztán a zalai emberek munkájával csodálatos kastélyok, templomok épültek, s Göcseji Helikon és Georgikon született. Innen indult a magyar megújhodásért harcba Deák Ferenc és Csány László. Zalai katona tűzte a szabadságharc lo5