Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

a további vonulást. A német csapatok számottevő ellenállást már nem tudtak kifejteni. A Balatonról elinduló 3. ukrán front egységei március 29-én birtokba vették Zalaegerszeget, április l-jén a szovjet harckocsizó csapatok a bolgár hadosztállyal együtt Nagykanizsára is bevonultak. Négy nappal később a megyében a harcok megszűntek. A hadi események kapcsán sem az épületeket, sem a lakosságot nem érte súlyosabb veszteség. Összesen 961 lakóház rongálódott meg, ebből Zalaegerszegen 392, de csak 8 pusztult el egészen. A polgári lakosság veszteségét pontosan nem ismerjük, a harcok nagyobb áldozatot Murakeresztúron, Tapolcán követeltek. A normális élet újra indulása azonban nehéz volt. Egy pusztító háború véget érni látszott, de a hadjáratok évezredes törvényei szerint a rombolva távozó seregek után harcolva özönlő csapatok sok rettegést keltettek, nehezen gyógyuló sebeket is ejtettek. A megye szinte minden hídja - összesen 194 - elpusztult. Megbénult a vasúti közlekedés, töredékére csökkent az állatállomány, a beszolgáltatás után megmaradt lovak, szarvasmarhák egy részét nyugatra hajtották, a többit járvány tizedelte. Az olajmezőkön nagyobb rombolásra nem került sor, mivel a német csapatoknak szükségük volt az itt termelt nyersanyagra, ezért a berendezéseket az utolsó pillanatig működtették, tönkretételükre már nem maradt idő. A reméltnél gyorsabban megkezdődött a háborús károk helyreállítása, a gazdasági élet újjászervezése. Folyamatosan létrejöttek a nemzeti bizottságok, melyek átmenetileg az államhatalmat is gyakorolták, államigazgatási teendőket is elláttak. Az újjászervezés, majd a földosztás munkájában a legkülönbözőbb politikai erők vettek részt, rendkívül széles körű nemzeti összefogás valósult meg Zala megyében is. A megyei közigazgatás megindulása Briglevics Károly ügyvéd nevéhez fűződik, aki a 27 esztendővel korábbihoz hasonlóan átmenetileg megint betöltötte a főispáni tisztet mindaddig, amíg a kormány által e feladatra kinevezett B.Molnár József megérkezett a megye székhelyére. Az utolsó ötven esztendő - Kárpát-medencei létünk huszonkettednyi ideje - már a jelen közvetlen része, annak alakítója. Az az időszak, amely jön a tegnapból a mába és megyén a holnap felé. Azon korszak, melynek mérlegét még egyéni vagy családi megélt sorsunk tanulságai billentik jobbra vagy balra. Abban mindenki számára közös e fél évszázad, hogy az átélőknek a rendkívül gyors változások élményét nyújtotta. 1. Többször mozdult a megye határa is, szervezete is. 1941 áprilisában a magyar csapatok bevonultak a Muraközbe és Alsólendva vidékére, s az ország, a megye határait az 1918 előtti 47