Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

az üdüléssel. A tárgyalt korszak nagy feladatai közé tartozott az egyházi szervezet helyreállítása is. Mint láttuk, a 16. század végére a reformáció szinte egész Zalában elterjed, de a 18. század elején a nagybirtok uralta területek lakossága már új gazdái hitét követve megint katolikus. 1750 táján, Bíró Márton püspöksége idején került sor újabb, sokszor erőszakos térítésre. A reformátusoktól visszafoglaltak 12 templomot, 2 imaházat, leromboltak ötöt. Elűztek 10 lelkészt, megszüntették a máshitűek vallásgyakorlatát 10 helyen. Csak két kisebb református sziget (és néhány evangélikus szórvány) maradt meg, mindkettő kisnemesek lakta terület: a szintén református Őrséggel határos Szentgyörgyvölgy - Nemesnép közti községcsoport és a göcseji szegek Becsvölgye körüli kis falvai. A türelmi rendelet után e két helyen épült templomuk: nagyméretű, később szép kazettás mennyezettel díszített Szentgyörgyvölgyön és egyszerűbb, puritánabb Becsvölgyén. A katolikusok középkori kolostorai nem vészelték át a nehéz időket. A védettebb Csáktornyán, Sümegen már a 17. században megtelepültek a ferencesek, a század végén megjelentek Bucsuszentlászlón, hamarosan visszatértek Kanizsára, Keszthelyre, s kisebb kolostort emeltek Homokkomárom dombján is. A bencések Tihanyba, Kapornakra költöztek vissza, a zalavári apátságot pedig a jobban megközelíthető, egészségesebb levegőjű Zalaapátiban szervezték újjá. Templomot, kolostort építettek, visszahozták levéltárukat, s még egy évszázadon át hiteleshelyként működtek. Területünkön két püspökség osztozott, a veszprémi és a zágrábi. Előbbinek 1744-1762 közti ura, Bíró Márton nagy energiával erősítette meg a plébániákat: 16-ot helyreállított, 6 újat hozott létre, felújított 29 régi és segített felépíteni 23 új templomot. 1777-ben Mária Terézia a győri, a veszprémi és a zágrábi egyházmegyékből kiszakítva megalapította a szombathelyit. Mivel Muraköz megmaradt a zágrábi kebelében, a megye egyházi igazgatása három részre tagolódott. (Ma megint három egyházmegye közt oszlik meg Zala: a szombathelyi, a veszprémi és a nemrég alapított kaposvári között.) A megye építészeti képében máig is meghatározók a 18. századi épületek. A sort a ferencesek kanizsai kolostora nyitja meg még a század elején, a harmincas években elkészült a bucsuszentlászlói, a következő emberöltőben a tihanyi, a kapornaki, a türjei, a keszthelyi szerzetesház. Velük egy időben tucatnyi, a középkorból fennmaradt, a török időt, ha romosán is átvészelt templomot építettek újjá. (Zalaháshágyon, Csácson, Egerváron, Zalaszentmihályon, Nagykapornakon, Csatáron, Csesztregen, Nagygörbőn, Türjén, Keszthelyen stb.) Hamarosan megindult az újak építése is: Zalaegerszegen, Pákán, Szécsiszigeten, Gelsén, Hahóton, Lenti 34